King JulienMegvan az első 3 pont

Nehezen, sőt, nagyon félénken sikerült a brassói fiúknak az első 2012/13 szezonbeli győzelem. Hogy milyen volt a tribünön? Hát, nagy izgalommal és kétségbeesetten élték át a brassói szurkolók ezt a mérkőzést, amelyben, egyezzünk meg, volt azért minden. Senki sem így képzelte el a játék lezajlását az ifjú budapesti csapattal, habár Lindqvist előre látta hogy nem lesz könnyű, de ez így volt elkönyvelve, és ahogyan mondják, akkor jó, ha a vége jó.

A 2012/2013 szezon első meccsére, ahogy sikeresen megtippeltük, 800 néző látogatott el, úgy, hogy közben a városban nemzeti rallye futam zajlott, és cseresznye a tortán, megkezdődött a híres Brassó-féle Oktoberfest, amely itt és gondolom mindenütt nemzeti sport. Ömlik a sör a sok kilométer kolbász mellett, hát mi kell több? De ilyen a sport iránti szeretet, néha áldozatot kér, így hat egye fene a sörfesztivált, csinálunk mi ilyet mindennap, a hoki az fontosabb.

Ezekkel a tényekkel küzdve a klubvezetők, miért ne emeljük ki, megtettek mindent annak érdekében hogy az ellátogatókat jó meglepetés várja. Olyan volt ez, mint majdnem az új házba költözés, reccs új, szép fehér kapuhálók, legalább egy jó pár mérkőzésen, a képek olyan NHL-ízben készülnek, na meg az új kihangosító berendezés, új, haj, végre érteni lehet a bemondó üzeneteit, és IGEN, a playlistből kimaradt a Coco Jambo. AC/DC cserélte fel!

Utoljára maradt az igazi fontos hír, fiúk, lányok, megvan a Fan Shop, ami jól sült el, miért ne valljuk be, csak a poén még most is tart a téma körül, nagy nehezen meglett, de a heccelés még folyik, többet heccelnek bennünket a vezetők, mint Amerikában. Megvan a shop, csillog, villog minden bemutatott tárgy, csak éppen semmi sem vásárolható egyelőre. De azt ígérik a VIP-ek hogy hamarosan ott lehet hagyni egy gyenge fizu felét, mivel egy eredeti mez vékony 22 000 forintba kerül. Na de most pofa be, megvan, el kell látogatni, és ennyi!

Visszatérve az új szezon első ünnepére, mivel minden hazai mérkőzés egy ünnep számunkra, ha péntek, akkor tiszta, hogy az irodában eljátsszuk a nagy munkát, de igazából csak a jégkorong foglalkoztat, szóval semmi termelés. Fontos a szellemi felkészülés a mérkőzések előtt, lehet egy ilyen számmal is.

Írtam a bevezetőben, hogy izgalmas egy parádé volt ez, és nem hiába mondtam, mivel szemeimnek még nem is sikerült rendesen fókuszálniuk az akcióra – megtörténik ez minden új szezonban – a magyar legények máris járták az indián örömtáncot. Mi volt ez fiúk? Forgassuk vissza, de hol? Nincs itt kivetítő! Ez van, 0-1 oda indulásnak. Mondjuk ez nem újdonság itt Brassóban, megszoktuk hogy a mieinknek ilyen mászokista módon szórakoznak idegeinkkel, továbbra várhatjuk az egyenlítőt, amely jó nagyot késett, alig a 30. percben szabadította fel a hangulatot. Alig 7 perc után szépített Zsók is az eredményen, 3 perccel később az óriás Rawlyk, szögből, szögbe mutatott fel egy mestertalálatot, és pillanatnyilag minden jól nézett ki.

Sajnos az újpesti második gól és az azt követő hajrá gyomorszorító volt, sőt majdnem teljesen megőszített. Hát ekkorát izzadni egy ilyen fiatal csapattal, nem semmi. Volt ott minden, kapuvas, kihagyott üres háló, de szerencsénkre nem jött be a magyaroknak semmi. Viszont, mindezt követően, Brassó kedvenc fia készítette a nagy finálét, bedobta a gránátot az újpesti hálóba és az felrobbant a tribünön… EZ IGEN. Eddigre már tudjátok, kiről beszélünk, a kedvenc #17-ről. Antal Zsombor egyedi, pótolhatatlan. Hát kell tudni örülni is, ez a játékos ám tud! És mi lehet annál szebb, mikor egy játékos örömét a tribünnel osztja? Hát leírom, mert a Digin a videó nem működik, betűkben így hangzik:

Férfiak: ooooooooaaaaaaooooo, nők: iiiiiiiiiiiiii.

Erről ennyi, jöhetnek a tigrisek, elefánton várjuk a támadásokat.