GSEz jobb volt, mint a KHL: itt legalább lehetett követni a játékot!
Egy angyalföldi kocsmában 13-an össze is jöttünk, hogy együtt nézzük meg a Brassó–Újpest meccset.
A nyár végén a hokiszurkolók már alig várják, hogy induljon a bajnokság, újra lehessen meccsre járni. Így vagyunk ezzel Újpesten is. Bánatunkra az új idényt erdélyi túrával kezdtük, így még egy kicsit várni kell a személyes találkozásra. A Digi Sport jóvoltából mégis láthattuk csapatunk bemutatkozását. Egy angyalföldi kocsmában 13-an össze is jöttünk, hogy együtt nézzük meg a Brassó–Újpest meccset.
Kettős érzéssel vágunk neki a bajnokságnak. Egyrészt tudjuk, hogy ez a csapat április óta nagyon komolyan készül, és a jó hokihoz nagyon sok meló kell. Jól igazoltunk, a volt fehérvári játékosokat ismerjük, rendszerint jól kavartak ellenünk. Továbbá a nyilatkozatok szerint nagyon együtt van a csapat. Viszont hiányozhatnak idősebb, tapasztalt játékosaink, akik nehéz helyzetekben rutinjukkal, tudásukkal segíteni tudtak. A többiek teli vannak légiósokkal, akik valóban húzóemberek, nekünk harmadik éve nem telik rájuk a költségvetésből. És Ancsin János is úgy nyilatkozott, hogy egy hónap még kell, hogy összeálljon a csapat.
Remekül indult a meccs, Sommer Tamás első perces gólja (Polc alakítása legyen a brassóiak baja) nagyon feldobta a csapatot. Bár a védekezés időnként szervezetlennek tűnt, a lelkesedéssel nem volt baj, és az ellenakciók ügyesek, bátrak voltak. A második harmad már nagy hazai nyomást és gólokat hozott. A végén a második újpesti gól csodaszép akcióból esett, Virág átadása és Németh mozdulata is gyönyörű volt. És innen megint jó volt a csapat, esélyünk volt az X-re, de ez nem jött össze.
A mérkőzés nagyjából hozta az előzetes várakozásokat. Jó lehet ez a csapat, de még össze kell szokni, javulni a védekezésben. A hazaiaknál a légiósok nagyban hozzájárultak a győzelemhez, nekünk annyi jutott, hogy a mi 18-asunkat Sikorcinként emlegettük. Ami a meccs egészét illeti, szurkolótársunk, Bogár megjegyzését idézem: “Mit akartok? Ez jobb volt, mint a KHL: itt legalább lehetett követni a játékot!”