eszelNeveket fel!
Mindenkit megillet a „jus murmundis”, azaz a morgolódás joga.
Idézve Sándor Gyuri örökbecsű gondolatát anno a tanévnyitóval kapcsolatban: “Tisztelt Tanárok, Diákok… Irma néni!… Új tanév, új fagylaltmérgezés!” Ez ugrott be, amikor láttam, hogy erre a szezonra új köntösbe bújtak a játékosaink. Új szezon, (félig) új csapat, új mezek, új design. Azt mostanmánaztán igazán hagyjuk, hogy a régi szebb volt-é, avagy az új megjelenés viszi a pálmát, mert tudjuk, hogy ízlések és (vontcsövű) pofonok között nagy-nagy különbségek leledzenek. Maradjunk annyiban, hogy idecitálva a régi latin mondást (persze magyarra – mint világnyelvre – ferdítve): szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Most jön a dologgal kapcsolatos I-es sz. morgolódás:
“Értem én, hogy gőzgép – de mi hajccsa?” alapon tisztában vagyok vele, hogy egy jelentős összeggel támogató szponzornak vannak – és természetesen lehetnek is! – kérései, ezek vonatkozhatnak a mezen megjelenő reklám elhelyezésére is. Emiatt aztán nekem nem volt meglepetés, hogy az összes játékosunkat “Skodának” hívják. Kiterjedt, nagy família, tehetséges korongosokat adott már világszerte a különböző bajnokságokban szereplő csapatoknak! (Meg elég idős vagyok, sok mindent láttam már, pölö amikor a Lehelben mindenkit “Zanussi”-nak híttak…) Szóval azzal nincs is gond, hogy a játékosok nevei deréktájra csúsztak le. Azzal azonban igen, hogy amikor a mezek – régi jó szokásukhoz híven – nem a gravitációnak, hanem egyéb kényszerítő körülménynek és erőnek engedelmeskedve – hátul begyűrődnek a nadrágba, akkor biza senki sem láthatja, hogy ki is szerepel abban a szerkóban.
Sokan vagyunk, akik mezszámról, arcról, kesztyűről, de akár a mozgásáról felismerjük a játékosokat, de azok az új, netán “szűz” (és nem csak nőnemű hölgyleányversenyzőkre gondolok) szurkerek, akik be szeretnék azonosítani a kedvencüket, időnként egy megrablott sámán tekintetével lesik, hogy kiről is van szó. (Már majdnem azt írtam, hogy merengenek, mint anyós a veje f@szán, de hát ilyen csúnyaságot mégsem szabad 12-es karika nélkül megjelentetni…) Persze ez messze nem olyan fontos, mint prédának okáért a rendőrök azonosítója, csak interpretáltam egyes lelátói véleményeket mez- és névügyben.
Morgolódás II.
Már fentebb jeleztem, hogy nem szeretem a csúnya szavakat, de úgy látszik megint sikerült elmenni Újvárosba a lóf@szért! (16-os karika!!!) Még jó, hogy nem helybe jött!!! Sajna nem láttam a mérkőzést még lányon sem (bocsánat onleány sem), mert roppant fontos elfoglaltságaim akadtak a Nyéki-tó napsütéses, kies partján. 1:48 volt hátra, amikor belerebegtettem a pilláimat a monitorba, s szembesültem a szinte elképzelhetetlennel: úgy kap(t)unk ki, hogy gólt sem ütöttünk. Mivel esmeg nem óhajték szakmázni, csak csendesen elmorfondíroztam magamban: vajh’ mikor törik már meg az évezredes “pentelei átok”??? (Mellékszál, de dicséret a DAB-nak a kommentátoros mérkőzésközvetítéséért! Almorgolódásos kérdés: a többi csapat nem tervezi a közeljövőben?)
Morgolódás III.
Láttam a mérkőzés(ek)hez írt kommenteket és elolvastam a nézőszám(ok)hoz kapcsolódó hsz-eket. Esmeg az jutott eszembe, hogy milyen osti mizéria ez! Nem mindegy egy kívülállónak, hogy abban a csarnokban, ahol ő személyesen nem volt jelen, hányan nézték az adott mérkőzést? Engem teljesen hidegen hagy, hogy 123-an, 456-an, 789-en vagy 1234567890-en tornáztak a lelátón az adott pálya mellett. Tudom, hogy egy önző disznó vagyok, de számomra az a fontos, hogy én ott legyek a kedvenceim meccsén és nem az, hogy tőlem X kilométerre hányan vannak, így nem is foglalkozom vele. (Persze pötit szíven ütött, hogy “leminicsarnokozták” a Miskolci Jégcsarnok c. általunk oly’ nagyra tartott és tényleg “ékszerdobozszerű” szentélyünket, aminek mi úgy örülünk, mint cári koldus a rézkopejkásnak!)
Majd ha mindenhol lesz számlálós beléptetőrendszer, akkor igen jó közelítő pontossággal meg lehet adni a korrektnek tűnő nézőszámot, nem csak úgy, mint ahogy Soma Mamagésa (alias Spitzer Aranka) annak idején faköbözőként csinálta: “per sácc…”