Mi lesz, ha nem lesz NHL?

Egyre inkább úgy néz ki, hogy az idei NHL-szezon elmarad. A játékosok és a tulajdonosok nem tudnak zöld ágra vergődni. De miért is kell kollektív egyezség? Mi ez, kommunizmus? Ki a hülye? És mi lesz velünk, szegény nézőkkel? Ezekkel a kérdésekkel indítja állandó alkalmi vendégszerzőnk, quitz idevágó cikkét a bodicsek.blog.hu-n. Engedélyével a cikkéből idézünk, alaposan.

Hogy mik a vitás pontok, arról már több jó összefoglaló is született. Lényegében a játékosok szeretnék, ha továbbra is a bevételek 57%-a menne a játékosok bérére. A tulajdonosok szerint 43 pont elég lenne. Aztán szeretnék még egy kicsit olcsóbbá tenni a játékosok átigazolásait, és a lehető legtöbb eszközzel magukhoz kötni a szerzeményeket.

Az NHL, ahogyan a többi amerikai professzionális liga, szabályozott piac. Nem tisztán a kereslet és a kínálat határozza meg a csapatok, a játékosok értékét. A jelenlegi rendszerrel koncentrálódnak a tehetségek. Megéri hosszútávú befektetéseket tenni. Nem tűnik el a csapat a süllyesztőben egy-egy hitel futamideje alatt.

Ahol nem igazi piac van, ott úgy alakítják a szabályokat, hogy azok lehetőleg a piaci mechanizmusok legjobb vonásait tartsák meg, a rosszabbakat, meg kijavítsák. Ez igen nehéz feladat, és szükségképpen időről-időre kudarcra van ítélve, hiszen harminc versengő tulajdonos nehezen tud közös nevezőre jutni akár a helyzetértékelésről, akár a lehetséges megoldásokról van szó. Felkészült emberek igyekeznek összehozni egy, a versengésre, és a pénzkeresésre leginkább alkalmas műpiacot. Az NHL irányát kevés számú, nagy döntés befolyásolja, szemben egy igazi piaccal, amelyet sok kisebb súlyú döntés mozgat. Ezért a döntések súlya túl nagy.

Lényegében arról van szó, hogy mennyit érnek a játékosok. Most kevesebbet szeretnének adni a tulajdonosok, de nincs piac, ami beárazná, hogy jogos-e az igényük. Nincs másik liga, ahova könnyű szívvel elmennének a játékosok. A KHL sokaknak valós választási lehetőség, de még távolról sem egyenrangú alternatíva, az AHL és társaik még kevésbé azok. Az európai ligák is csak a nemzeti kötődések miatt jönnek sokaknál szóba.

Az NHL tulajdonosok közé nehéz bekerülni. Sok pénz kell hozzá, jó tervek, támogató helyi önkormányzatok. De ugyanilyen nehéz kikerülni. A rossz tulajdonosok csapatait nem vásárolhatják fel simán jobb vagy ambíciozusabb tulajdonosok. Nem buknak el egyszerűen. Sokáig vergődhetnek a pénzükért, nincs olyan mechanizmus a szabályozott piacon, ami egyértelműen jelezné, hogy ők a fejlődés gátjai. Tavaly az NHL csapatainak alig több mint harmada volt nyereséges úgy, hogy a 2004/05-ös lockout óta 5-7%-kal nőnek évente a bevételek. Akkor ki a béna?

Akármennyire is szeretjük a hosszú, nyugodt periódusokat, a jelenlegi kollektív szerződési ciklus túl hosszú. Ha valaki a piac jó tulajdonságairól nem akar lemondani, akkor nem elég okos mérnökként adagolni a valóságos piachoz hasonló összetevőket. Gyakrabban kéne kisebb konfliktusokat megoldani. Akkor mindenki kereshetne pénzt.