Bréking: Szakmázás a Jégkorongblogon

Közeledik a Jégkorongblog 5,5. születésnapja. Ez idő alatt még sosem vetemedtünk arra, hogy szakmailag elemezzük a játékot. A hazai világbajnokság mégis kihozta belőlünk ezt az igényt.

Mivel azonban akárhogy bővül kis csapatunk, továbbra sincs egy olyan közöttünk, aki értene ehhez a sportághoz szakmailag, külső segítséghez folyamodtunk. Klasszikus szürkeállomány-elszívást alkalmazva kiválasztottunk egy magyar szakembert, aki megoldja ezt a feladatot helyettünk, nekünk. Reméljük, sok örömük és kedvük lelik majd Marton Tibor szakmai elemzéseiben.

Röviden bemutatjuk ideiglenes kollégánkat. Marton Tibor 16 éve utánpótlásedző. A MAC-ban dolgozik, minden korosztályt edzett már. Ez évben serdülőbajnokságot nyert csapatával a Fehérvár elleni döntőben. Jelenleg utánpótlás-vezető a budapesti klubnál. Három világbajnokságon volt a magyar ifjúsági válogatott edzője, és ugyanennyi időt töltött el a serdülőknél. Számtalan utánpótlás-válogatott játékost nevelt, és az idei felnőtt válogatott keretben két tanítványa is helyet kapott, Sebők Balázs már nem tagja a vb-keretnek, de Nagy Krisztiánnak jó esélye volt arra, hogy vasárnap jégre lépjen az Arénában.

Rendszeresen képzi magát, részt vesz külföldi tanulmányutakon, minden évben rangos tornákra szervez túrákat aktuális csapatával. A vb nyitónapján is Brünnből érkezik haza egy háromnapos nemzetközi tornáról.

Terveink szerint mind az öt magyar mérkőzés után elemzi a látottakat, felhívja a figyelmet az érdekességekre. Szó lesz szisztémákról, taktikáról, játékhelyzetekről.

Bemelegítésként a két felkészülési mérkőzésen már látott új, 1-3-1-es magyar alapfelállásról olvashatnak rövid értekezést új kollégánktól. Innentől övé a pálya:

1-3-1 Trap

Kezdjük az első részt a magyar válogatott letámadásával. Az 1-3-1 Trap, azaz a csapdázásról lesz szó, mivel a felkészülés alatt ezt a játékrendszert gyakoroltatta az edzéseken és a mérkőzéseken is a szövetségi kapitány.

Az F1 türelmesen várja a támadó harmad tetején, hogy az ellenfél merre próbálja kihozni a korongot. Elveszi a lehetőségét, hogy a korong középen jöjjön ki, és szorítja kifelé a korongot hozó játékost.

A piros vonal közepén 3 magyar játékos helyezkedik el, F2, F3 és D1. A palánk felé kiterelt játékosra (vagy ha a támadok kipasszolják, a palánk mellett korcsolyázóra) kilép F2 vagy F3 (oldaltól függően), megtöri a lendületet, és lehetőség szerint ütközik. D1 elzárja az ellenfél középső lehetőségeit. Ha ez a “csapdázás” jól működik, az ellenfélnek más lehetősége nincs, csak a chip, azaz a korong belövése, bedobása.

A jégkorongban kulcsfontosságú a kék vonalak “tisztelete”, védelme. Viszont ennél a taktikánál a piros vonalat védjük. Az így megszerzett korongot D1 összeszedi, ha ezt a kék vonal környékén teszi, akkor jön az “N-zone break out” (semleges harmadbeli korong kihozatal) 5 különböző lehetőséggel. Ha az ellenfélnek sikerül a harmadunkba juttatnia a korongot,  akkor a “D-zone break out” (védekező harmadbeli) korong kihozatal többféle variációja következik.

Nem ez a legagresszívabb letámadásra és korongszerzésre épülő játék, nem is túl mélyen indul, viszont nálunk erősebb csapatok ellen ez lehet a leghatékonyabb. Kicsi az esély arra, hogy 1-1-ben megverjenek minket, nehezen tud az ellenfelünk a támadások indítása során kis területen létszámfölényt kialakítani, és ha minden jól működik, a semleges harmadban csak korongbelövéssel tudnak átjutni.