Úgy megyünk a jégre, hogy fel akarunk jutni

A pihenőnapunk óta eltelt időben már a világbajnokságra hangolódunk. Az első napot még megnyomtuk, de azóta visszavettünk a tempóból, és a fizikai terhelés helyett a taktikai elemek, a könnyebb konditermi feladatok és a videóelemzés szerepelt hangsúlyosabban a programban. Ráhangolódásképpen Godó-blog.

Mondhatjuk, hogy egy hónapos kemény felkészülés végén az utolsó napok a legkönnyebbek.

A szombatunk a költözés jegyében telt. A Jégpalotából átköltöztünk az Arénába, és szálláshelyünket a Margitszigetre tettük át. Már most érezzük, hogy ez nagyon jó döntés volt. Idén nem a Hotel Stadionban lakunk az Aréna mellett, hanem mindentől távol. Remélem, nem ért félre senki, de akármennyire szeretjük is a szurkolóinkat, rájuk inkább a meccsek alatt és után van nagy szüksége a csapatnak, nem előtte.

Ezekben az órákban már nemigen tud egy sportoló másra gondolni, minthogy kezdődjön már végre az az esemény, amelyre heteken át készült. Természetesen úgy kezdődjön, ahogy elképzeltük. Jó játékkal, győzelemmel.

Most már csak az öt ellenfelünkre kell figyelnünk, és arra, hogy az edző kéréséit minél nagyobb mértékben betartsuk. A világbajnokságon azzal lennék elégedett, ha az öt meccsen kihozzuk magunkból a maximumot. Ha nem marad bennünk semmi, akkor akár nagy siker lesz a vége, akár kudarcot jelentő helyezés, a közönség megtapsol minket a végén, ebben biztos vagyok. Ha mindent kipakolunk a zsákból, de nem sikerül nyerni, azt el lehet viselni és el lehet fogadni. Ezen a vb-n is maximalista maradok, de ha a dobogó második fokára felállhatnánk a végén, az felérne egy győzelemmel. A legfényesebb éremnél eggyel mattabbal is megelégednék a végén.

Ezen a vb-n kiderül majd, hogy mire vagyunk elegek. Bárki bármit nyilatkozott eddig erről, mi játékosok úgy megyünk a jégre, hogy fel akarunk jutni a végén. Az első két hely megszerzése a célunk. Egy sportolót, aki évekig készül az eseményre, nem érdekli, hogy esélyes-e, reálisak-e a célok. Mi azért játszunk, hogy nyerjünk. Örülni akarunk a végén, és örömet akarunk okozni fantasztikus szurkolóinknak. 10 éve stabilan a divízió 1-ben játszunk. Soha nem estünk ki, igazából többször is a feljutás küszöbén álltunk. Egyszer sikerült a bravúr, de bízom benne, hogy a jelenleginél van feljebb is a magyar hokinak.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Néhány évvel ezelőtt nagyon keserű volt a szánk íze, amikor a fiatalokról volt szó, az új generációról. Nem látszott, hogy kik fogják követni az ezt az 1975-77-es korosztályt. Tavaly elkezdődött egy folyamat, ami idén folytatódott, és azt kell mondanom, hogy nagyon biztató a fiatalok teljesítménye. Nem csak azokra gondolok, akik bentmaradtak a vb-keretben, hanem az összes olyan játékosra, aki idén velünk dolgozott. Hatalmas potenciál van bennük, és látom, hogy évről évre jobbak lesznek, követhetetlen a fejlődésük. Azok a fiatalok, akik itt vannak a vb-csapatban, maximálisan megérdemlik a csapattagságot, megharcoltak a helyükért.

Látható, hogy milyen jó a versenyhelyzet a válogatottnál, ha a MOL Liga-győztes, magyar bajnokcsapatból egy játékos sem maradt a világbajnokságra. Nagyon őszinte vagyok, nem hittem volna ezt a szűkítések előtt. Láttam több meccset is a rájátszásban, és nagyon tetszett a fejlődés. Most úgy gondolom, hogy lehet, éppen az szolgált a miskolci játékosok javára a válogatott keretnél, hogy hamarabb kiestek, mint a Dab.Docler, és így többet tudtak alapozni, készülni a vb előtt. A dunaújvárosiak egyből a döntő után érkeztek, lehet, hogy fáradtabbak voltak, mint vetélytársaik. Szinte semmit sem tudunk a szűkítésekkel kapcsolatban, mi mi alapján történt, csak azt tapasztaljuk, hogy semmi nincs véletlenül és minden olyan magabiztossággal történik, ami elég önbizalmat és hitet ad ahhoz, hogy vakon kövessük az edzői öltözőből jövő utasításokat.

Ilyen komoly stáb még nem dolgozott a magyar válogatottal. A megszokott 6-8 fős stáb például Japán ellen egy Németországban dolgozó kanadai edzővel egészült ki, aki egyénenként értékelte a játékosokat. Most már tényleg minden csak rajtunk múlik. Nagyon nehéz világbajnokság lesz, de ismét csak dicsérni tudom az új lebonyolítást, öt nagyon izgalmas nap vár ránk. Ahogy látom, 5 válogatott felakar jutni az A csoportba, egyedül az újonc Dél-Korea célja lehet csak a bentmaradás. Nagy lehetőség ez a fiatal játékosainknak, hogy öt ilyen komoly mérkőzésen fejlődhetnek, ha minden jól megy, éveken keresztül, folyamatosan.