Magyarország?Japán 1-0

Nehéz, munkás és a végén nagy energiamozgósítást igénylő mérkőzésen legyőzte Japánt az egész héten fantasztikus teljesítményt nyújtó magyar válogatott. A lefújás után méltán részesítette csapatát győzteseknek járó ünneplésben a 8000 fős közönség.

Az AC/DC Tribute Band élő zenéjére melegítettek be a csapatok. Tokaji Viktor lövésétől megadta magát a kapu mögötti plexi, a ragasztott edzett üveg cseréje miatt csúszott a kezdés. Érdekesség, hogy az előző meccsen az olaszok is kilőttek egy ilyen elemet, a másik oldalon.

Japán nem kezdte jól a mérkőzést, és bár mi sem voltunk olyan élesek, mint az utóbbi két alkalommal, de ez is elég volt ahhoz, hogy a bemelegítő szakaszt 1-0-val zárjuk. Ehhez kellett egy saját kapu előtti bizonytalankodás utáni nagy szerencse is, amikor is szinte a gólvonalon gurult végig a japán lövés. Az első helyzetünk Hári János nevéhez fűződik. A 4. percben a negyedik sor harcolt ki emberelőnyt. Ezt gyorsan gólra váltottuk, az első fórsorunk több szép korongjáratás után megszerezte a vezetést, Sofron István közeli lövése átment Fukufudzsi lábai között. 1-0 ide. A 8. percben egy váratlan távoli lövés Rajna Miklóst is meglepte, akadálytalanul találta el a korong a hosszú oldali kapuvasat. A gólunk után fordult a kocka, a japánok hokiztak összeszedettebben, míg a magyar válogatott koncentrációs szintje csökkent. Több nagy lehetőség adódott Tanakáék előtt, de valahogy mindet megúsztuk. Az első kiállításunk a 18. percben jött el, Mihály Árpád lökte palánkra ellenfelét. Ügyesen védekeztük ki ezt a két percet, lehoztuk egygólos vezetéssel az első húsz percet.

Kapkodó játékkal folytatódott a meccs a második harmadban, mindkét oldalon. Egyik csapat sem tudta a jobb arcát mutatni ezen a meccsen, pedig a tét a bronzérem megszerzése volt, amely a vb előtt mindkét fél számára a reális célt jelentette. Szerencsére tartottuk az 1-0-s előnyt, de sajnos nem sikerült növelni a különbséget. Két emberhátrányt is jól védekeztünk ki, ebben a húsz percben nem kerültünk előnybe.

Korszerű akcióink vezették be a harmadik harmadot, és a közönség is újult erővel kezdte éltetni a csapatot. Mindenki érezte, az előző periódusban látottnál több kell. Fel is pörögtek az események, mert a japánok sem mondtak le az éremszerzésről, és nem álltak messze tőle, mindössze egy gól kellett volna nekik az egyenlítéshez. A játékvezetők pedig úgy döntöttek, Nagy Krisztiánt kiküldik egy olyan testre ütésért, amely majd minden támadás során előfordul. De ezen az estén átok ült a japánokon, nem tudtak élni a lehetőségekkel, csak helyzetig jutottak. Mindeközben persze mi jól védekeztünk, ügyesen blokkoltunk, és végső soron ott volt Rajna Miklós is. Néhány perccel a vége előtt a szólóban kilépő japán csatárt Sille Tamás fantasztikusan szerelte, pedig hátrányból indult. A végén lehozták a kapust, de ez sem segített, kis híján megdupláztuk az előnyt. De csak Vas-vasig jutottunk. 1-0-ra megnyertük ezt az elsősorban lélektanilag nehéz meccset, és megszereztük a teljesen megérdemelt bronzérmet.