Lőj sokat, de nem mindegy, hogy teszed

Az oroszok fele annyit lőttek, mint az osztrákok, de szinte mindig létszámfölényes helyzetből. Ugyanakkor Ausztria igyekezetét is siker, 4 lőtt gól koronázta. Marton Tibor elemez, az újdonság erejével ható videók segítségével.

Ezúttal nem egy igazi meccsértékelést készítettem, hanem pár részletről ejtek szót, és közben érintek két mérkőzést, a Szlovákia?Egyesült Államok és az Ausztria?Oroszország találkozót. Mindehhez segítségemre volt Krasser Tamás, a videók elkészítésében.

Először néhány gondolat a Szlovákia?Egyesült Államok mérkőzésről. Én is azt a filozófiát vallom, hogy fontos minél többet kapura lőni és fontos folyamatosan nyomás alatt tartani a kaput. Így alapesetben gólt lőhet a támadó csapat, de lehetőség van belőni a kipattanót, vagy beleérni az ellőtt korongba, illetve az első lövés után a kapus többnyire elveszti a neki megfelelő alappozícióját, miáltal az ismétlő csatárnak könnyebb dolga van.

Tehát ha az ellenfél kapuja felé tart a korong, akkor csak csupa jó dolog történhet velünk, ebből a legrosszabb általában, ami kisülhet, ha mindenki megfelelően teszi a dolgát, hogy a kapus hárít és és így tud a támadócsapat cserélni, míg az ellenfélnek nincs lehetősége egy gyors kontrában létszámfölényt kialakítani.

Egy jó mérkőzéskezdés nagy jelentőséggel bír. Általában az edzők azt mondják, hátul a csapat játsszon minél egyszerűbben, ne a mérkőzés első percében próbálja meg a védő a szezon indítását összehozni. Minél hamarabb és egyszerűbben próbáljon a csapat bejutni a támadózónába, és minél hamarabb legyenek lövések a az ellenfél kapujára. Az is nagyon fontos, hogy minél több ütközéssel kezdjen a csapat. Ha ez megvalósul, akkor ez egy kiváló kezdés, jó “bemelegítés”, az ellenfélnek meg egy igen kellemetlenül kezdődő mérkőzés.

A szlovákok így is tettek, rögtön a kezdés után hátul egy hátvéd-hátvéd passz után kiindították az erős oldalon fent álló szélsőt, aki belőtte a korongot. A kapus megállította, és máris ott volt két szlovák játékos, aki nyomást gyakorolt rá. A videón látható, hogy a második szlovák gólnál egy 1-3 elleni szituációban ? ami nem épp a legideálisabb gólszerzési lehetőség ? Bartek nem várt a társakra, nem kezdett cselezgetni, előtte a korongot.

Az Ausztria?Oroszország mérkőzéssel kapcsolatos észrevételeim ezek után lehet, hogy ellentmondásnak tűnnek. Ausztria 36-ot lőtt kapura, míg Oroszország csak 18-at. De egyfelől Ausztria 4 gólt tudott szerezni a tavalyi világbajnok ellen, ami nem rossz, 4 góllal simán lehet mérkőzést nyerni. Lőttek olyan gólt az osztrákok, amibe beleértek, lőttek kipattanóból és lőttek olyat, ami a védő korcsolyáján megpattanva került a kapuba. Ezek lehet, hogy potyagóloknak tűnnek, de nem azok. Az osztrákok erőltették a lövéseket, nyomást gyakoroltak a kapura, jó helyekre korcsolyáztak.

Másfelől viszont a csapatuk védekezése pocsék volt. Az oroszok számtalanszor mehettek el létszámfölényben, a 18 lövésük nagy része létszámfölényes szituációból esett, illetve a kapuhoz közel, ideális helyekről tüzelhettek. Az első orosz gólnál az osztrákok szempontjából ideális 3-3-as szituáció alakult ki, de a visszakorcsolyázó Oberkofler (10-es számmal) “csak úgy” visszazárt, de nem keresett magának embert. Ahelyett, hogy ő korcsolyázott volna Popovval (24) és Lukasnak (55) ki kellett volna lépnie Perezsoginra (37). Ilyenkor szituációfüggő, hogy ki kit fog, de ha nincs létszámfölény, akkor mindenkinek kell hogy legyen embere, és fontos a kommunikáció. Lukas látta az egész pályát, neki kellett volna irányítania Oberkoflert.

Oroszország második góljánál egy 2-4 elleni szituációt alakítottak át ? az osztrákok rossz helyezkedésének köszönhetően ? 3-2-es helyzetre. Először Iberer (25) és Kristler (37) is Kovalcsukra (71) helyezkedett, aki így az üresen maradt Radulovnak (47) passzolhatott. A legnagyobb hiba az volt, hogy Iberer nem figyelt vagy nem tudott lépés tartani Kovalcsukkal, aki így üresen maradt a kapu torkában.