Az első tippek a kanadai olimpiai keretről

Két mértékadó szakportál válogatása mindössze öt helyen különbözik. Létezik-e annál nehezebb kérdés, mint hogy kik alkotják a legjobb kanadai válogatottat?

Pénteken írták alá a megállapodást az NHL, az NHLPA, a NOB és az IIHF képviselői az NHL-játékosok olimpiai részvételének feltételeiről, jégkorongos szakportálok máris előálltak a saját verziójukkal a lehetséges kereteket illetően. Az egymástól független vélemények, kissé talán meglepő módon, alig térnek el egymástól.

A 2010-es olimpiai aranyat nyerő csapat tapasztaltabb veteránok és fiatal tehetségek kombinációja volt, így játszhatott egy csapatban például Jarome Iginla és Sidney Crosby, vagy Scott Niedermayer és Jonathan Toews. A fő kérdés természetesen, hogy kik maradnak az aranycsapatból és kik távoznak, illetve hogy a távozókat kikkel fogja pótolni a feltételezések szerint Babcock vezette és Julien, Hitchcock, Ruff alkotta edzői stáb. A két elemzés egy kapust, négy hátvédet és hét, illetve nyolc csatárt hagyna meg a címvédő keretből.

A TSN hokis szakíró stábja és a Puck Daddy kolumnistája, Harrison Mooney egyetértenek abban, hogy az első számú kapus posztján nem várható változás, vagyis Roberto Luongo a posztra legesélyesebb játékos. 2010-es segítői, Fleury és Brodeur helyére érkezhet Carey Price és az idei Conn Smythe-trófeáért sokáig versenyben lévő chicagói kapus, Corey Crawford. Hatalmas küzdelem várható a kezdés jogáért, Luongo mellett szól, hogy Brodeur mellett ő az egyetlen olimpiai aranyérmes tapasztalattal rendelkező kapus. Brodeur ugyanakkor jelenleg csapata második számú kapusa, így megítélésük szerint eleve kiszállt a válogatottságért folyó küzdelemből.

A védelem oszlopa a Duncan Keith, Drew Doughty, Shea Weber hármas. Mindhárman ott voltak Vancouverben, és az azóta eltelt időben mindhármukat jelölték a legjobb védőnek járó Norris-trófeára, Keith meg is nyerte azt 2010-ben. A két jégkorongos portál listája további három védő tekintetében azonos, mindketten bizalmat szavaznának az idei Norris-trófea győztesének, P.K. Subbannek, Brent Seabrooknak, aki már a vancouveri olimpiai aranyérmes csapatnak is tagja volt, és a fiatal St. Louis-i hátvédnek, Alex Pietrangelónak. A maradék két posztot illetően eltérnek a szakvélemények, a TSN szerint Dan Girardi és Kris Letang, míg a Puck Daddy szerint Dan Hamhuis és Francois Beauchemin a két legalkalmasabb ember. A vancouveri csapatból Scott Niedermayer visszavonult, Boyle és Pronger pedig aligha lesz ott Szocsiban.

A csatárokat illetően sincs túl nagy különbség a két válogatott keret között. Mindkét elemzés szerint helye van a csapatban Crosbynak, St. Louisnak, Stamkosnak, Giroux-nak, Toewsnek, Tavaresnek, Perrynek, Bergeronnak, Benn-nek, Eric Staalnak és Nashnek. Nézeteltérés mindössze három helyen van, a Puck Daddy az elmúlt szezonja alapján kihagyhatatlannak látja Taylor Hallt és Logan Couture-t, akiket Staallal kiegészülve a harmadik sorban látna legszívesebben, míg a tartalék helyek egyikén Patrick Marleau-ra szavazott. Ezzel szemben a TSN keretében ott van Patrick Sharp, Ryan Getzlaf és Mike Richards is. Érdekes, hogy a négy éve még meghatározó, ma sem idős Dany Heatley körön kívülre került a szakíróknál, és a kiváló playoff ellenére Iginlának sem adnak esélyt. Morrow és Thornton volt még ott az aranyérmes csapatban.

Látható tehát, hogy hiába az elképesztő választék a játékosállományban, két ugyanazon a napon megjelent különböző, független elemzés mindössze öt helyen tér el egymástól, két hátvédben és három csatárban nem tudtak megegyezni. Két dolgot fontos ezzel kapcsolatban megjegyezni. Egyrészt ezek a keretek az újságírók ? még ha magukat bennfentesnek gondolók is ? véleményét tükrözik a jelenlegi állapotokról. Ahogy Bob Nicholson, a Hockey Canada elnöke megjegyezte, a végső döntést decemberben fogják meghozni, az akkor mutatott formák alapján. Másrészt a már említett edzői stáb van annyira tapasztalt, hogy bátor döntéseket hozzon, amely bőven tartalmazhat meglepetéseket.