Fehérvár?Klagenfurt 2-5

Bosszantó mérkőzésen sima vereség. Hullámvölgybe került a Volán, most kell igazán türelmesnek lenni és szeretni ezt a fiatal csapatot.

A védelemben két meglepő változtatás is történt. Ric Jackman és Kiss Dániel kikerült a csapatból, előbbi helyére Varga Arnold került az első sorba Andy Sertich párjaként, míg az 1994-ben született Reiter Attila lett a hetedik hátvéd, újoncként. További módosítás, hogy Kovács Csaba és Benk András helyet cserélt, így a sérülés után visszatérő Benk került a második sorba, két légiós mellé.

Sokkal jobban kezdte a meccset a Volán, több komoly helyzetet is kialakítottak a csatárok Swette kapujánál, nagyjából háromszor gólszerzési lehetőség is adódott. A bírópáros a 9. percig bírta elviselni, hogy nem szól bele a mérkőzésbe. Ekkor egy hazai támadás közbeni hétköznapi szúrkapiszka miatt ítéltek páros kiállítást, majd a buli után négy másodperccel Kovács Csabát szórták ki. Hiába adódott a hátrányban játszó Fehérvár előtt is lehetőség, az emberelőny lejárta után egy másodperccel használta ki a fórt a Klagenfurt, Scofield lőtte át a védelmet. Egyből visszakaptuk az előnyt, sajnos nem sikerült kihasználni. Nem sokkal később egy percen belül két gólt lőttek a vendégek, s ekkor félő volt, hogy hamar eldől a meccs. Swette kapujánál alakult ki tömörülés, gyömöszölés, amely végén általános elképedésre Orbán Attilát kiállította az osztrák bírópáros.

A tiszta gólokat nem mindig észlelő, valamint a senki más által nem látható szabálytalanságok, a kapus által nem birtokolt korongok elnézése és a kapu előtti tömörülések megítélésének nagymestere, azaz Podlesnik és Erd együttes nevezése erre a mérkőzésre, előre rossz ómen volt. Na de ennyit a bírókról, bár ők is bosszantóak voltak, de egyszerűen csak ennyi. Közük nem volt ahhoz, hogy a Volán védelme nem zárt jól ezen az estén és csatáraink sokáig nem voltak képesek gólt lőni. Lement ez az elátkozott első harmad 0-3-mal.

A középső húsz percben megint csak a Volán kezdett jóval erősebben, de a gól nem jött össze. Nem úgy a másik oldalon, ahol bármit csináltak ezen az estén, az jól sült el. Egy védekezésből előrevágott korong éppen a cseréből belép Scofieldhez került, aki meglőtte harmadik gólját. Colton Fretter négygólos vezetés birtokában sem nyugodott meg, úgy vágta palánkhoz hátulról Varga Arnoldot, hogy a fiatal magyar hátvédnek dőlt a vér az orrából. Mindez hőseinket nem zavarta, magukban fütyörészve nézték tovább az eseményeket még hosszú másodpercekig, miközben a másik oldalon feküdt a jégen a csatár, a játéktéren pedig már tócsában állt a vér. Ettől megijedhettek, mert a vonalbírókkal történt tanácskozás után arra az elhatározásra jutottak, hogy mégiscsak történt valami, Fretter mehetett zuhanyozni. Nem volt vidító az ötperces előnyben mutatott játékunk sem, de Andy Sertich átlövése eredményes volt, a légiós meglőtte első gólját a magyar csapatban. Közel volt a 2-4 és az 1-5 is, így az 1-4-es harmadzárás végső soron igazságosnak mondható.

A Klagenfurtnak komoly építkezési tervei már nem maradtak a harmadik harmadra, addig is jobbára a mi hibáinkra alapoztak. Sajnos amíg egy meccsen több olyan gólt is kapunk, mint amilyen például az ötödik volt, nem fogunk pontot szerezni. Némi gyógyírt jelentett Sarauer emberelőnyös gólja, és hogy a végét ismét jól meghúzta a csapat. De igazából ez volt az a találkozó, ahol a vége felé szíve szerint már mindkét csapat önhatalmúlag vetett volna véget a küzdelemnek. Hatvan perc alatt egy szál szerencse sem jutott az egyébként jól sem játszó Volánnak, még az utolsó pillanatokban sem. Biztosak lehetünk benne, hogy ennél a KAC is nehezebben megszerzett két pontra számított. Minden szempontból bosszantó két óra volt ez.