A Fehérvár skalpja még hiányzik Lundh gyűjteményéből
A február 11-12-i Szuperkupa keretében kétszer mérkőzik meg egymással a Fehérvár és a Dunaújváros, amely még akkor is a magyar hoki legújabbkori történelmének egyik legnagyobb párharca, ha az utóbbi időben más súlycsoportban versenyez a két csapat. Ez alkalomból készített interjút Stephan Lundh vezetőedzővel a Dab.Docler honlapja, amelyet változtatás nélkül közlünk.
Három éve áll az Acélbikák kispadján ? ez alatt az idő alatt talán csak egy trófeát nem sikerült megszerezni…
Igen, nem is kell tovább mondani a kérdést: a Fehérvár kétszer aláhúzva, félkövér betűkkel van írva a képzeletbeli bakancslistámra! Nagyon szeretném, ha végre megvernénk a magyarországi EBEL-csapatot.
Már korábban is volt erre esély, s bár szoros mérkőzést játszottunk már a megyeszékhely csapatával, megverni nem sikerült őket. Miért?
Nyilvánvaló, hogy egy erősebb bajnokságban edződnek, ahol egy szezonban játszanak körülbelül ötven nagyon kemény, hajtós és szoros meccset ? nálunk ez a szám körülbelül a harmada, vagy negyede annak az ötvennek. Emellett az időpontok sem kedveztek nekünk túlságosan a múltban, de a legnagyobb probléma mindig az volt, hogy a játékosaim egy kicsit megszeppenve léptek jégre a Fehérvár ellen, túlságosan tisztelték az ellenfelet. Szerencsére az időpont most kiváló lesz, bár néhányan a nemzeti csapattal készülnek majd Lengyelországban, a csapat magja azért együtt tud majd készülni a februári szünetben! Erre a két mérkőzésre ki fogunk dolgozni egy speciális felkészülést, ha úgy tetszik, rövid edzőtáborral gyúrunk majd a kék-fehérek elleni meccsre.
Hogy látja, mivel tudunk majd a SAPA Fehérvár AV 19 fölé kerekedni?
Általában mindig elmondom ezeknél a kérdéseknél, hogy a sebesség öl ? nem csak a közlekedésben, de a jégkorongban is. Ez a mi legnagyobb erősségünk, erre kell építkeznünk. A védelem idén remekül teljesít, a ligában a legkevesebb gólt kaptuk, a kapusaink ? bár sűrűn rotáljuk őket ? kiváló formában vannak, s ahogy korábban is mondtam, egyre jobban használják ki a lehetőségeket a csatárok ? ezzel volt talán a legnagyobb probléma november végén, december elején. Egyértelmű, hogy egyszerű jégkorongot kell játszanunk, sokat kell korcsolyázni, sokat kell kapura lőni, s főként agresszívan támadni a kapujuk előterét, s szorosan védeni a mi kapunkat! Tudom, hogy ezek közhelyek, de egy olyan csapat ellen, mint a Fehérvár, kőkemény és izzadtságos munka lesz betartani ezt a pár taktikai utasítást is. Mondanom sem kell, a stábnak és a játékosoknak is száztíz százalékot kell beleadni ezekbe a meccsekbe, ha a végén Szuper Kupa győztesek akarunk lenni! Az biztos, hogy az Acélbikák az aranyért lépnek majd jégre!