A mi hokistílusunk érvényesült

Williamson úgy látja, megmutattuk a világnak, ki az a magyar válogatott. Hozzátette, ebben a magyar csapatban sok játékos van, aki előtt nagyon szép karrier állhat. A japánok őszinték, aranyért jöttek, nem gondolták volna, hogy pont mi állítjuk meg őket.

Glen Williamson (szövetségi edző, Magyarország): Nehéz mérkőzés volt. A japánok nagyon gyorsak, jól játszanak a széleken és fegyelmezettek voltak. Az elején nem volt könnyű megszokni a játékukat, de végül a mi hokistílusunk érvényesült. Talán ez volt a leggyorsabb tempójú meccsünk ezen a világbajnokságon, és a srácok büszkék lehetnek magukra, ahogy én is az vagyok rájuk. Végig megvolt a koncentráció, arra koncentrált mindenki, ami a dolga. Sok helyzet alakult ki mindkét oldalon, és ezekből tudtunk lőni szép gólokat. A kapusteljesítmény is nagyszerű volt, Gergő nagyon jól védett. Szoros mérkőzést játszottunk, annak ellenére, hogy a végén 4 góllal nyertünk. Ebben a csapatban sok játékos van, aki előtt nagyon szép karrier állhat. A következő évben sokan már felkerülnek az U20-ba, ahol erős csapatunk lesz, az U18-ba pedig jönnek a fiatalok, akiknek komoly kihívás lesz a világbajnokság, hiszen már egy szinttel feljebb kell majd játszani. Amit az elmúlt két évben véghez vittek ezek a srácok, az példaértékű, és azt hiszem, nem sűrűn volt ilyen az IIHF történelmében, hogy egy korosztály két év alatt két osztállyal került volna feljebb. Mindenki hozzájárult ehhez, aki a csapattal volt, a stábtagoktól kezdve az összes játékosig. Nagyon büszke vagyok mindenkire, hogy elhitték, a világ számára is meg lehet mutatni, hogy ki is az a magyar válogatott, és ezzel újabb álmokat lehet szőni.

Kan Nakadzsima (csapatvezető, Japán): Megmondom őszintén, a világbajnokságra azzal a céllal érkeztünk, hogy feljutunk, és nem gondoltuk, hogy pont a magyarok fognak ebben megakadályozni minket. Persze már itt, a világbajnokságon, miután láttuk őket játszani a szlovén és osztrák csapattal, tudtuk, hogy nagyon kemény ellenfél lesznek. Jó, képzett játékosaik vannak, jól korcsolyáznak és passzolnak, és ma jobbak voltak. Arra számítottunk, hogy nehezen ugyan, de megnyerjük ezt a meccset, az első gólt is mi szereztük, ám nagyon hamar kiegyenlítettek és fordítottak, ez volt a kulcs. Most, hogy az aranyérem már elúszott, azért hajtunk, hogy a dobogón végezzünk.

Arany Gergely (kapus, Magyarország): Nagyon pörgős meccset játszottunk Japán válogatottja ellen, sajnos ez a meccs sem úgy indult, ahogy szerettük volna, mert korán hátrányba kerültünk. Utána szerencsére sikerült felállni és fordítani. Az első harmad 2-2-vel ért véget, a másodikban pedig megmutattuk, hogy melyik a legjobb csapat. Sorra alakítottuk ki a helyzeteket, és három gólt is lőttünk. Tudtuk, hogy húsz perc van még hátra a meccsből, és ha nyerünk, akkor miénk a világbajnoki cím. Ezzel a felfogással jöttünk ki, igyekeztünk minél biztonságosabban játszani, ami helyenként sikerült, helyenként nem, de szerencsére jókor lőttük a gólokat. Hogy egy klasszikust idézzek: jöttünk, láttunk, győztünk. (Galló Vilmos nyilatkozata volt ez az U20-as vb megnyerése után.)

Kovács Attila (hátvéd, Magyarország): Kemény kezdet után a csapat össze tudta magát szedni, és bár voltak bajaink a gyors hokijukkal, de úgy gondolom, jól abszolváltuk a mérkőzést. A szerencse is a mi oldalunkon állt, ez is kellett ehhez az eredményhez, de a csapat már két hete minden nap keményen dolgozik, és erre készültünk. Jobbak voltunk és megérdemeltük a győzelmet.

Galló Vilmos (csatár, Magyarország): Jó meccs volt, bár az elején sikerült egy gólt ütniük, jól kezdtek, de mi megint vissza tudtunk jönni a meccsbe. A sorunk szerintem jól ment, sok energiát tudott adni a csapatnak. Elég jól ment nekem is, nem lehetek szomorú a teljesítményem miatt, de a csapat nyert, együtt, ez a lényeg. Nagyon jól dolgoztunk együtt! Két vébén nyertem egymás után aranyérmet, ez nagyon jó érzés! Szombaton mindenféleképpen nyerni akarunk, meg akarjuk mutatni, hogy sokkal jobbak vagyunk, mint bármelyik csapat itt, és nem kapunk ki egy meccsen sem.

További interjúkat itt találnak.