Magyarország?Ukrajna 0-3

Egyértelmű vereséget szenvedtünk a szinte végig erősebb ellenféltől. Ukrajna biztosan nyert a lassan kezdő, de 50 percen át igazán keményen harcoló, sokat, de nem elég jól dolgozó magyar válogatott ellen. Úgy tűnt, átalakított csapatunk erre a csatára még nem állt készen.

Szerencsére négy teljes sorral játszott a magyar válogatott a második napon is, Sebők Balázs kiheverte a koreai Swifttől kapott pofont, hétfőn délelőtt már jégen is kipróbálta magát, és minden rendben talált. Ukrajna egy nagyon kemény csatát vívott vasárnap, az osztrákok ellen majd negyedórát töltött hátrányban, és a végén egy vitatott góllal vérzett el a hosszabbításban. Nazarov kapitány gatyafelkötést ígért saját csapatának és nekünk is. A magyar válogatottról nagyon udvariasan nyilatkozott a hirtelen haragú, de kiváló orosz tréner. Komoly előnyt jelentett az ukránoknak, hogy ők 7 órával többet pihenhettek a nyitó meccsük után, de ez van, a szabályok megengedik ezt és sokszor előfordult hasonló a világbajnokságokon. Fiatal csapatunk a Dél-Korea elleni siker után a mestervizsgára készülhetett. Ukrajnát Szapporóban és Ljubljanában is legyőzte a magyar csapat, mindkétszer nagyon kemény, szoros meccsen, kiváló játékkal. Egyértelmű volt, csak így lesz mód újra a három pont megszerzésére.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Nem álltunk jól bele a meccsbe, ellenben az ukránok igen. Ebből egy brutális első 13 perc kerekedett, óriási szerencsénk volt, hogy megúsztuk az első harmadot egygólos hátránnyal. Illetve a szerencse mellett ebbe Hetényi Zoltán parádés formája és egyes játékosaink önfeláldozó védekezése is nagyon sokat segített. A játék képe viszont borzalmas volt, emblematikus pillanata volt a játékrésznek, amikor a negyedik sorunk több mint két percre saját harmadában ragadt, sajnos nem is úsztuk meg a fáradtságot kétperces kiállítás nélkül, a gólt is ebből a hátrányból kaptuk. A folytatásban sem voltunk partnerek, még emberelőnyben is gondot okozott a korongbevitel. A statisztika pontosan mutatja a látottakat, 17:3 volt a kapura lövések aránya, alárendelt szerepet játszottunk az első harmadban. A 13-14- perc táján a 3. sorunk mutatott némi erőt támadásban, Azari és Benk dicséretesen használta fizikai erejét, Sebők jól osztogatott köztük. Az említetteken kívül tényleg csak az jelentett pozitívumot, hogy nem tudott meglépni Ukrajna. Ekkor abban bízhattunk, hogy a ekkora nyomást kihúztunk egygólos hátránnyal, akkor lehet esélyünk a fordításra is.

A második harmad minden szempontból kiegyenlítettebb volt, de ekkor is nagyon nehezen tudtunk támadást építeni, gondot okozott a korongkihozatal. A rossz minőségű jég mindig a többet védekező és gyengébb csapatot zavarja jobban, ezért ezzel a kérdéssel és a zebrákkal ne foglalkozzunk. Induljunk ki abból, hogy mit érdemeltünk és mit kaptunk. Nagyjából balanszban van a kettő, egy jóval jobban játszó Ukrajna vezetett két harmad után 3-0-ra, mivel egy ajándékba kapott kettős előnyt maximálisan kihasznált, elsősorban kapu előtti határozatlanságainknak köszönhetően. A folytatásban is űzték a magyar játékosokat a szurkolók, akik megállás nélkül biztatták Sofronékat. Az akarással nem is volt gond, és a második harmadban a fizikális faktor is megfordulni látszott, eljött az ukránok hullámvölgye, de nem tudtuk gólra váltani az ebből adódó lehetőségeinket, márpedig egy gól megszerzése létszükséglet lett volna a további esélyek reálisnak mondhatóságához. Nem volt szerencsénk a kapu előtt, az ukránok határozottak, sokszor talán a megengedettnél is keményebbek voltak, de az az igazság, hogy a mi kapunk előtt is erre lett volna szükség. 0-3-ról utolsó harmadot kezdeni sosem öröm, de abban bízhattunk, a szünnap előtti utolsó menetet meg tudják hajtani a fiatalok.

Nem követték el azt a hibát az ukránok, hogy könnyelműre vegyék a harmadik harmadot. Már nem kellett megszakadniuk, elég fáradtak is voltak, de a bosszantóan sok technikai hibánknak köszönhetően újra csak Hetényi Zoltánban bízhattunk, hogy nem nő túl nagyra a különbség. Az újra kiválóan dolgozó kapusunk pedig hozta is, ami elvárható tőle, fogott biztos kézzel. A meccs lényegi része a második dudaszóval lezárult, az elég hamar kiderült, nem támadnak fel reményeink. Ehhez mindenképpen be kellett volna lőni abból a legfeljebb öt nagy helyzetből egyet, amit az első szünet után kialakítottunk. A vége lassú halál volt, fájdalmasan fáradságos munkával küzdöttünk a becsületünkért, amelyet sikerült is megtartani. Kivédekeztünk egy újabb kettős hátrányt, de ki nem kényszerített hibák miatt sokkal több energiát emésztett fel ez a mérkőzés a védő harmadban, mint kellett volna. Nem alakult jól már az eleje sem, gyorsan elvesztettük a fonalat, nem látszott a szisztéma, mert nem mi domináltunk. Ennél sokkal jobb meccsek várnak ránk ezen a világbajnokságon, remélhetőleg, jobb eredménnyel is.

Nem volt jó nézni ezt a meccset, de hát van ilyen, ezen a vb-n is előfordult már minden ország hokiszurkolóival ez. Nagyon keveset lőttünk, mert nagyon kevés akciót voltunk képesek vezetni. Ukrajna kemény fizikai hokit nyomott, erősebbek voltak. Nagyon akartak a mieink is, és bár talán ezt a legrosszabb kijelenteni, de a mai napon ennyire voltak képesek ezen Ukrajna ellen, akit láthatóan felpaprikázott az osztrákoktól elszenvedett vereség és annak körülményei. Egy szünnap után lehet újrakezdeni az építkezést, ahogy az tavaly is sikerült a hazai világbajnokságon. A játékosok Dél-Korea legyőzése után is pontosan tudták, annál több kell a következő négy mérkőzésen. Ezúttal a bőrükön is tapasztalták, mi vár ránk a vb hátralévő részében. Szlovénia ellen egy ilyen tapasztalattal több lesz a tarsolyban, a pihenés mellett hátha ez is számít majd szerdán. Sokkal nagyobb összepontosításra és fegyelmezettségre lesz szükség a következő vb-pont megszerzéséhez.