Újabb felháborító IIHF-döntés született

A britek hétfőn estek ki a decemberben lezajlott junior-világbajnokságról, négy és fél hónap után. Kiváló fejezettel bővült az IIHF harca a kettős állampolgársággal rendelkező játékosok ellen. Tovább ütik a kicsiket.

A mostani érthetetlen döntés áldozata Nagy-Britannia, amely hétfőn esett ki az U20-as világbajnokság divízió 1/B csoportjából. Amúgy a vb-t december 9. és 15. között játszották.

A jégen a britek megőrizték tagságukat a harmadik vonalban, az őket a kizárásról értesítő levél az IIHF-től a napokban érkezett, a hírt a brit szövetség április 28-án, hétfőn tette közzé a saját honlapján. Mint az Ice Hockey UK közleményéből kiderül, a probléma abból származott, hogy a junior-világbajnokságon a 18 éves Adam Jones a csapat tagja volt, mi több, játszott is. Jones brit és kanadai állampolgár, Nagy-Britanniában született, de 2010, tehát 14 éves kora óta biztosan nem szülőhazájában hokizott. Mindez a játékosok ellenőrzése során nem derült ki a junior vb-n, ott megkapta a zöld jelzést.

Ellenben a britek elkövették azt a hibát, hogy Jonest az ifi vb-re is nevezni akarták, és ekkor az IIHF már kiszúrta, hogy Jones nem felel meg az IIHF szabályzatának. Nevezetesen a szabályzat általunk is már többször emlegetett 406. szakaszának 1.7. pontjának, ezért a 406. 2. pont alapján a brit csapatot kizárták a világbajnokságról.

A britek a következő idényben így a divízió 2 A csoportjában játszanak majd, míg az eredetileg kiesett Japán megőrizte tagságát a mezőnyben. Így a miskolci vb-n győztes magyar válogatott nem a japánok, hanem a britek helyén szerepel majd a harmadik vonalban.

Túl azon, hogy ezzel a szabályzással a legkisebb mértékig sem értünk egyet, hiszen játékosok sokaságát fosztják meg attól, hogy hazájuk válogatottjában játsszanak, miközben mások kész, rutinos NHL-es játékosokat honosíthatnak számolatlanul, ez a döntés több okból is visszataszító. Egyrészt, ahogy Hári Norbert és mások esetében, a játékjogosultság ellenérzése az IIHF feladata a világbajnokság előtt. Ha ebben hibázik, azért a felelősség nem terhelheti utólag a nemzeti szövetséget. Másrészt ha terhelheti is, akkor nyilván csak olyan szankciók alkalmazhatók ellene, amelyeket más esetekben alkalmazott. Nézzük, miként rendelkezett az IIHF 2008-ban, amikor a németté avanzsált kanadai Jason Hollandról két felnőtt vb-meccs után kiderült, nem játszhatott volna. “Felmerült, hogy Németország mindkét eddigi meccsét 5-0-val ellenfeleinek írják jóvá, de a direktorát rendkívüli ülésén úgy döntött, nem változtat, mivel annak unfair hatása lenne a további küzdelmekre nézve. A szankció: Holland nem szerepelhet a továbbiakban.” Ezt írtuk akkor.

Ne feledjük a Jones eset megítélésekor, hogy sajnos a brit fiú sem rendelkezett híres hokis felmenőkkel és minden bizonnyal nem is volt elég elszánt a brit mez viseléséhez. Csak ezért fordulhat elő, hogy a semmilyen feltétellel nem rendelkező svéd Nylanderrel ellentétben ő nem játszhat az IIHF jóváhagyásával hazája színeiben. Hogy Hári Norbert ügyét is érintsük, mutatunk egy 2002-es sportdöntőbírósági (CAS)-határozatot, amelynek tömören az a lényege, hogy nem lehet olyan szabály miatt megakadályozni egy játékos szerepeltetését, amely szabályról nem lehetett tudomása akkor, amikor olyan történt vele, ami a jelen helyzetben nem teszi lehetővé a válogatottbeli játékát. Ez Jonesra és Hárira egyaránt igaz, hiszen amikor ők más országba költöztek, még nem akadékoskodott az IIHF, ezt konkrétan abban az évben találták ki, amikor Hárit nem engedték jégre lépni, és fél évvel később hoztak rá szabályt írásban is, addig csak nem publikus belső szabályzatokra hivatkoztak.

René Fasel és gittegylete forever! Reméljük, a brit szövetség tökös lesz és CAS-hoz fordul, ahol nyilvánvalóan visszakapja harmadosztálybeli tagságát.