A döntő eddigi legnagyobb meccse jön

A Kings számára a negyedik győzelem megszerzése, a Rangersnek a becsület és az életben maradás a tét. Mindkét csapat azon lesz, hogy az eddigi legnagyobb ellenállást fejtse ki ellenfelével szemben.

Csütörtök hajnali kettőkor bedobják a korongot a Madison Square Gardenben és lehet, hogy a szezon utolsó NHL-meccsét láthatják a szurkolók. Előzetesen mindenki a Kingset tartotta esélyesebbnek, hiszen övék a jobb játékosállomány, az elmúlt években egyik csapat sem szerzett akkora playoffrutint, mint ők és Darryl Sutter is élvez némi előnyt a Rangersnél első szezonját töltő Alain Vigneault-val szemben. De arra senki nem gondolt, hogy akár söprés is lehet a vége, amire 1998-ban volt példa utoljára. Nem támasztja ezt alá az eddigi meccsek képe sem, nem arról van szó, hogy egyik csapat leradírozta volna a másikat a pályáról.

A fenti három faktor, kiegészülve számos aprósággal vezettek oda, hogy a Kings mindig egy hajszállal volt jobb, mint a Rangers. Az első két meccsen hosszabbítás döntött, a másodikon a játékvezető minden valószínűség szerint tévedett, amikor szabályosnak ítélte King gólját. A harmadik meccsen az első harmadban egy utolsó másodpercben szerzett, Girardi korcsolyájának éle hegyén irányt változtató korong tréfálta meg Lundqvistet. A második harmadban Martin St. Louison megpattanó korong ment be emberelőnyben, majd Mike Richardshoz pattant vissza tökéletesen egy különben sikeresen megakadályozott passz. Még lehetne sorolni azokat a pontokat, ahol a Kings sportszerencséje mindig segített a csapaton, miközben ezek az apróságok éppen annyit taszítottak a Rangersön lefelé.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a Kings ne érdemelte volna meg ezeket a győzelmeket, hiszen a sportban a szerencse nem ugyanaz, mint a lottóban a nyerő számok húzásakor. Másrészt a Kings erényei elvitathatatlanok, ilyen mentális erővel rendelkező csapatot régen láttunk, amely a legkiélezettebb szituációkban sem inog meg, mindig mindent megtesz annak érdekében, hogy az a bizonyos szerencse odaállhasson mellé. Négy elképesztően jó sora van, a harmadik harmadai félelmetesek, de a harmadik meccsen azt is bebizonyította, hogy kezdeni is tud jól és nagyon okos játékkal, kapott gól nélkül nyert az MSG-ben.

Mindez visszaköszön az edzők és játékosok nyilatkozataiban is. A szerencséről Martin St. Louis például így nyilatkozott: “Ilyen játék a hoki, elkezdesz kapura lőni és egyszer feléd pattan ki a korong, másik alkalommal nem. Remélhetően szerdán felénk fog. Meg kell dolgoznunk a saját szerencsénkért, a saját kipattanóinkért.” Abban mindenki, Marc Staal és Dan Girardi is egyetért, hogy nem akarnak ilyen korán véget vetni a szezonuknak, pláne nem söpréssel búcsúzni a döntőtől és hazai közönségüktől.

“Egyáltalán nem bosszant, hogy az ellenfél ennyit beszél a szerencséről ? mondta Matt Greene, a Kings hátvédje. ? Ilyen a játék, ennyi, menni kell tovább. Természetesen nem szeretnénk olyan kiélezett meccseket játszani, mint a döntő első és második összecsapásán. De a nap végén mindkétszer miénk lett a győzelem, függetlenül attól, hogy megérdemeltük-e vagy sem. Nagy meccs előtt állunk, remélem, jobban fogunk figyelni, mint az első két mérkőzésen tettük.”

Alain Vigneault érthető okokból nehezen állt mikrofon elé kedden, de azt ígérte szerdán megmutatják, hogy mit tudnak. Mások, köztük maguk a Los Angeles-iek is, arról beszéltek, hogy ez a legnehezebb, a 0-3 és a negyedik meccsnap közötti idő. “Beszélhetünk itt napestig, a lényeg az, hogy egy meccs maradt, amit meg kell nyerni. Ez a legegyszerűbb, leglogikusabb és legreálisabb módja annak, hogy megfogalmazzam, mi vár ránk. Csak egyetlen meccsre szabad koncentrálnunk és így is fogunk tenni.”

Darryl Sutter számára nem ismeretlen a Stanley-kupa. Egyrészt már maga is nyert egyet, bátyja, Brent kettőt, másik testvére, Duane pedig már négyet. “A legtöbb játékos és edző számára mindörökre elérhetetlen marad a Stanley-kupa megnyerése. Így tehát én kivételesen szerencsésnek mondhatom magam, amiért azon kevesek közé tartozom, akik számára ez a lehetőség megadatott. Ez azonban felelősség is, amely az egész csapatot nyomja, meg kell értenünk, mennyire kemény dolog ez. Éppen ezért csak olyan kevés csapat képes Stanley-t nyerni, mert olyan összetett feladatról van szó. Nyerni kell megtanulni és azt is, hogy mi az az ár, amit mindezért fizetni kell, hogy mennyi áldozatot kell ezért hozni.”

Sutternek azonban nem csak szép emlékei vannak a döntőről, a Calgary edzőjeként hetedik meccsen kapott ki a Tampától: “Természetesen mindenki erről kérdez most. Kimész egy Stanley-kupa döntőjének a hetedik meccsére és kikapsz 2-1-re. A győzelemben az a legjobb és a legrosszabb is egyben, hogy hiába nyersz, nem igazán fogod fel, mit is jelent az. Amikor viszont kikapsz, nos akkor elég közel kerülhetsz hozzá, hogy megértsd. Akik pedig még egyiket sem tapasztalták meg, azok soha nem is fogják megérteni. Az ilyen csapatok mondják, hogy elégedettek a rájátszásba kerüléssel, mert ők sosem értik meg a nagy célt.”

A feladat adott: a Rangers lehet az ötödik csapat a liga történetében és a második a döntőkében, amely 0-3-as állásról fordít, azok után, hogy a Kings a Sharks ellen tette meg ugyanezt ugyanebben a szezonban. Emlékezetes évad lenne, annyi bizonyos.