Fraser szerint King gólja nem volt szabályos

Az NHL egyik legnagyobb játékvezető-szaktekintélye szerint, ha kollégáinak lett volna módjuk videón visszanézni az esetet, biztosan érvénytelenítik a szezon egyik legvitatottabb gólját.

A tsn.ca a világ egyik legnagyobb hokiportálját üzemelteti, melynek egyik állandó rovata a C’mon Ref, vagyis a Ugyan már, Spori! Ebben az 1900 NHL-meccset, közte közel 300 rájátszásbeli mérkőzést és tucatnyi döntőt vezető Kerry Fraser, az NHL egyik legtapasztaltabb játékvezetője magyaráz el vitatott eseteket az olvasók kérésére.

A héten természetesen a döntő második meccsének harmadik Kings-gólja volt a téma, amely visszahozta a meccsbe a kétgólos hátrányban lévő, de később hosszabbításban diadalmaskodó Kingset. Az esetről mi is írtunk már, de azért most megint megmutatjuk.

A vita nagyjából annak eldöntése körül forog, hogy King McDonough jóvoltából akadályozta Lundqvistet vagy sem. Előbbi esetben ugyanis érvényes a találat, utóbbiban nem. Fraser a pozíciókat és a mozgások irányát elemezve arra jutott, hogy King McDonoughtól függetlenül ment be a kékre, az ütője McDonoughtól függetlenül érte el Lundqvistet, a lövés pillanatában pedig felugrott, ami közvetlenül okozta azt, hogy ráesett Lundqvistre, megakadályozva őt a védésben. A sokat citált és fentebb ismertetett szabály mellett pedig az sokkal fontosabb, hogy ha egy játékos behatol a kapus territóriumába, akadályozva a kapust a védésben, akkor a gólt érvényteleníteni kell.

Dan O’Halloran, aki hetedik szezonjában vezet döntőben, Williams mozgása miatt irányváltásra kényszerült, majd a pakk útját követte Matt Greene felé, így későn pillantott oda a kapu előtti szituációra, amikor már valóban úgy tűnhetett, hogy McDonough löki rá Lundqvistre. Mindezért természetesen nem tehető felelőssé a játékvezető, viszont ilyen gyors játék és nagy tét mellett igenis lehetővé kellene tenni a játékvezetők számára, hogy videón visszanézzék az esetet, és szükség szerint korrigálják ítéletüket, érvel Fraser. A gól nyomán máris javaslatot tettek a szabályok ilyen értelmű megváltoztatására, amely azonban nem aratott osztatlan sikert, így elképzelhető, hogy végül nem lesz belőle semmi.

A magunk részéről figyelemre méltónak tartjuk azt a gyakorlatot is, hogy egy egykori játékvezető a nagy nyilvánosság előtt akár felül is bírálja kollégája ítéletét és mindenki számára érthetően elmagyarázza a szabályokat. A cikkből látható, hogy a kollegialitás nem szenvedett csorbát, senki nem követeli a világ egyik legjobb bírója, O’Halloran fejét. Mindez csak stílusérzék kérdése.