A Stanley Kupa-döntő másnapján

Az NHL-fináléban öt meccs elég volt a Kingsnek, hogy két év után ismét magasba emelhesse a kupát. Megnéztük, a két csapat háza táján hogyan telnek a másnapok.

Mondani sem kell, Los Angelesben fékezhetetlen a hangulat, a visszafogottságáról ismert Darryl Sutter vezetőedző már a hivatalos hétfői parádé előtt is pólótlanul mutatkozott.

A Kings győzelmében hatalmas szerepe volt a szezon közben Columbusból leigazolt Marián Gáboríknak, aki a playoff 26 meccsén 14 gólt szerzett. Ennél többet rájátszásban csak egyetlen Kings-játékos tudott szerezni és ő is csak egyetlen szezonban: Wayne Gretzky 1993-ban. De az “csak” a döntőre volt elég, ott kikaptak. Dean Lombardi general manager ezt az igazolást ahhoz hasonlította, amit a Devils csinált az 1999/2000-es szezonban, amikor a Canuckstól leigazolta Alekszandr Mogilnijt. Az orosz csatár első, csonka évében Stanleyt nyert a Devilsszel, majd a következő szezonban 43 gólos szezonnal segítette csapatát a konferenciagyőzelemhez. Lombardi szerint a hasonlóság kulcsa, hogy a Devilsnek is meg volt akkor már az arca, a játék, amit játszik, és kívülről hozott egy gólerős csatárt, aki tökéletesen illett a rendszerbe.

Szóval szerinte Gáborík is egy felépített és jól működő rendszerbe érkezett: “A csapat fejlődési potenciálja nem a kívülről hozott erősítésekben rejlik, hanem a csapaton belül található. Azt hiszem, az emberek hajlamosak átsiklani afelett, hogy a két évvel ezelőtti bajnoki címünkkor még mennyire fiatal volt ez a csapat. Doughty, Kopitar, Brown még fejlődésben voltak, Carter éppen belépett a legjobb korba, Jake Muzzin, Martinez, Clifford, Nolan, King még mindannyian szinte gyerekek voltak. Most a legnagyobb edzői kihívás az lesz, hogy ne engedjük, hogy ezek a játékosok önteltté váljanak, hanem további fejlődésre ösztönözzük őket, kihozzuk a maximumot a tehetségükből. Doughty például a maga 24 évével még messze nem kész játékos, ennél még sokkal jobb lehet. Ray Bourque 27 évesen kezdte el kiteljesíteni tehetségét. Ugyanez igaz Kopitarra is.”

Nem ennyire szívmelengető a helyzet a keleti parton, ahol nincs sok idő emészteni a vereséget, hiszen a jövő évi keret kialakítása közel sem annyira evidens feladat, mint Los Angelesben. Ott van rögtön Brad Richards ügye, amit mielőbb meg kell oldani. Az egykori MVP árnyéka önmagának, ehhez képest rengeteg pénzt visz el a fizetési sapkából, így felmerült annak lehetősége, hogy a klub kivásárolja. Erről Vigneault edző a döntő másnapján így nyilatkozott: “Ő volt az első játékos, akivel ma reggel találkoztam. Természetesen most még nagyon fáj a vereség, el kell telnie egy kis időnek ahhoz, hogy megfelelő perspektívából tudjuk értékelni az idei szezont, ami azért mindent összevetve igen jól sikerült. De most még az elvesztett döntő keserűsége van bennünk. Brad nagyon tapasztalt játékos, pontosan tudja, hogy bizonyos döntéseket meg kell hoznunk, amelyek nem könnyűek. Mindent összevéve azt gondolom, nagyon jó szezonja volt, a döntőben nem tudom, mi történt, de 5-5 elleni játékban és emberelőnyben is nagy segítség volt az ő játéka az egész szezonban. Nagyon elégedett vagyok azzal, amit kitett az asztalra, veterán játékosként már az első naptól az edzői stáb segítségére volt az öltözőben. Azt hiszem, elégedett lehet magával az idei év után.”

Richardson kívül is van még bőven megoldandó probléma a keretben. A center Brian Boyle például máris jelezte, hogy jövőre több jégidőt és fontosabb szerepet szeretne betölteni, és szabadon igazolható játékosként ezt másik csapatnál is megkeresheti magának. Vigneault mester szerint így is fontos feladat az övé, hiszen nem egyszerűen a negyedik sor vezére, de a hátrányos játék is rá épül. Más kérdés, hogy a csatár inkább előnyben szeretne villogni.

Jó hír, hogy további három szabadon igazolható játékos, Anton Stralman, Dominic Moore és Benoit Pouliot máris jelezte, hogy maradni szeretne. Nyilván ennek is ára lesz, hiszen Stralman az idei 1,7 millió dollárját jó eséllyel bármelyik másik csapatban megkapná. Marc Staalnak még egy éve van, míg szabadon igazolhatóvá válik, így ő a következő szezon kezdete előtt szeretne megállapodni a hosszabbításról, ami egy döntő után teljesen érthető. Az alapszakasz legponterősebb New York-i játékosa, Mats Zuccarello RFA-státusa is okozhat problémákat. Tavaly nyáron Derek Stepan volt hasonló helyzetben, vele olyan sokáig elhúzódtak a tárgyalások, hogy végül a szeptemberi edzőtábort és az előszezont is kihagyta a szerződése körüli viták miatt.

Mindemellett Vigneault szeretne egy kis vérfrissítést is a csapatba: “Meg kell nézni, hogyan csinálják Los Angelesben. Talán az egyik, ha nem a legeredményesebb egységük a két kölyök, Tyler Toffoli és Tanner Pearson sora volt Jeff Carterrel. Kellenek a fiatalok, akiket az idősebb játékosok segítenek. Ők adják az elszántságot a csapatnak. Minden évben kell egy pár új fiatal, akik be akarják lökni az ajtót és helyet akarnak maguknak az öltözőnkben.”