Egy mesterhármast is elértem a szezonban
A napokban olyan külföldön játszó magyar női jégkorongozóról kaptunk hírt, akiről még nem írtunk. Barna Réka bemutatkozása következik.
“Egész kicsiként tanultam korcsolyázni a kazincbarcikai jégpályán ? mondta Barna Réka. ? Édesapám sportiskolai testnevelőként akkor egy jégkorongcsapattal dolgozott, így egyből közel kerültem a hokihoz, például a kerti paradicsomkarók is törött hokibotokból voltak. Egyetlen lányként azonban nem tudtam játszani, ezért diákolimpiai szinten gyorskorcsolyáztam. Csak később, a Miskolci Démonok megalakulásakor kezdtem a jégkorongot. A családban rajtam kívül nincs jégkorongozó, mindenki lelkes szurkolók, de csak én játszom. Miskolcról kerültem a 2012/13-as szezonban az ESMTK Jégmadarakhoz. Jelenleg pedig az Egyesült Államok egyik bajnokságában játszom. Csatár vagyok, általában jobbszélső, de ez az adott meccshelyzettől függ. Az ESMTK-val azelőtt egy héttel nyertük meg az OB 1/B-t, mielőtt kiköltöztem, én lettem az OB 1/B gólkirálynője abban az évben.
Másfél évvel ezelőtt érkeztem az Egyesült Államokba, New Yorkban tanulok. Már otthonról felvettem a kapcsolatot jelenlegi csapatommal, a New Jersey állambeli Quarry Cats lány utánpótlás és 3 divíziós női klubbal. Egy éve edzem és játszom velük a legerősebb osztályban szereplő csapatukkal. Velük márciusban UWHL (United Womens Hockey League)-bajnoki címet szereztünk. A jégkorong és a tanulás összeegyeztetése nem jelent és soha nem is jelentett problémát. Az edzések késő este vannak, így még csak nem is ütközik semmivel.
Addig szeretnék jégkorongozni, ameddig csak lehet. Elégedett vagyok, hiszen nem csak bekerültem egy csapatba, aktívan hozzá is járultam annak sikeréhez, egy-két meccs kivételével mindig pontot jegyeztem, sőt még egy mesterhármast is elértem ebben a szezonban. Az Egyesült Államok a női hoki egyik fellegvára, így nem tudom, hosszú távon milyen célom lehet még. Ezt a szintet tartani és persze a saját játéktudásomat fejleszteni.
Hosszú évek óta a New York Rangers a kedvenc csapatom, így külön öröm, hogy éppen New Yorkban élek. Volt szerencsém az idei szezonban élőben is látni őket a Madison Square Gardenben. És bár a Stanley Kupa-döntőben végül alulmaradtunk, még így is eszméletlen érzés volt egy városban lenni a Stanley Kupával. Egy jó darabig még biztos maradok az USA-ban, ez a csapat pedig minden téren a legmegfelelőbb nekem és szeretek is velük játszani, úgyhogy a következő szezonban is maradok a Quarry Catsben.”
