Csütörtökön kezdődik a CHL
Negyedszer szervezik újjá az európai bajnokok klubsorozatát. Ötéves szünet után ezúttal bevallottan is üzleti alapokra helyezik a versengést, a labdarúgásban kialakított és több más sportágban is már átvett minta szerint.
Az eredeti koncepció kis mértékben módosult ugyan, de továbbra is majdnem zárt klubot alkotnak az indulók. Nem volt ez mindig így. Az európai jégkorong bajnokcsapatok az 1965/66-os idény óta versenyeznek egymással. Az első rajtnál 14 ország bajnoka volt ott, köztük az Újpest, a legnagyobb hiányzó a szovjet bajnok volt. A lilák az első körben a CSZKA Szófiát búcsúztatták 4 nyert meccsel (8-3, 8-0, 6-4, 8-4), a második körben az osztrák rekordbajnok Klagenfurt állította meg őket, ugyancsak 4 meccsen (2-6, 3-4, 1-5, 0-9) A végső győztes a cseh ZKL Brno (a mai Kometa jogelődje) lett, a döntőben négyszer legyőzve a német Füssent.
A következő évben bekapcsolódott a szovjet bajnok, az elődöntőbe jutó csapatok közül az Ilves Tamperével kellett volna mérkőzzön, ám a CSZKA Moszkva végül nem állt ki, az Ilves meccs nélkül jutott a döntőbe, ahol ismét a ZKL Brno nyert.
A cseh hegemónia a következő évben sem tört meg. A győztes jogán induló Brno mellett a Dukla Jihlava jutott a döntőbe, és végül a címvédő nyert. Érdekesség, hogy a cseh hoki máig legeredményesebb két csapatáról van szó, miközben a jelen nem az övék. A Jihlava összesen 12, a Brno 11 bajnoki címet nyert, de a rendszerváltás környékén mindkét klubra rossz idők jöttek, a brünniek 1980-ban estek ki először az első osztályból, és 1988 és 2009 között idejük nagy részét a másodosztályban töltötték, közben még a harmadik vonalat is megjárták. A Jihlava 1991-ben még cseh bajnok lett, de 1999-es kiesése óta egy élvonalbeli szezon kivételével folyamatosan a másodosztályban játszik.
1969-től aztán megkezdődött a szovjet korszak, a végre ténylegesen bekapcsolódó szovjet bajnokcsapatok 1977-ig nem engedtek senki mást nyerni. Ez idő alatt a CSZKA Moszkva 7-szer, a Krilja Szovjetov pedig egyszer nyert. A hegemóniát a Poldi Kladno törte meg 1977-ben, a csehek a Szpartak Moszkvát verték, mindkét meccs 4-4 lett, a visszavágó végén a büntetőket 2-1-re nyerték. 1978-ban aztán a CSZKA vett revánsot a Kladnón a döntőben.
A magyar szurkolók számára minden bizonnyal emlékezetes marad az 1970/71-es és az 1973/74-es kiírás. Előbb az Újpesti Dózsa verte kétszer idegenben a dán bajnokot, 7-3 és 1-5 volt ide a végeredmény. Következett az olasz bajnok Cortina. Itthon a lilák 3-1-re nyertek, és a kinti visszavágón is csak drámai körülmények között estek el a harmadik fordulóba jutástól. A rendes játékidő végén ugyanis a Cortina megszerezte azt a gólt, amivel összesítésben döntetlenre hozta a meccset. Az első hosszabbítás döntetlent hozott, következett a második ráadás, amelyet az olaszok két góllal nyerve továbbmentek. Ami nem jött össze az újpestieknek, az sikerült három évvel később az örök riválisuknak. Az első körben a Ferencváros a Bolzanót kapta ellenfélül. Olaszországban 6-4, itthon 7-3 arányban nyertek a zöld-fehérek, akik a második fordulóban az NSZK bajnokával, a Füssennel játszottak.
Óriási meglepetésre a kinti meccsen 8-7-es ferencvárosi győzelem született, ennek hatására a visszavágóra egekbe szökött a hokiláz. A Kisstadionban 11 ezer néző várta 1973 november 19-én a visszavágót. A szurkolóknak nem kellett csalódniuk, Mészölyék 5-3-as sikerrel tették teljessé a bravúrt. Először jutott magyar csapat a harmadik körbe. Itt a ferencvárosiak ellenfele a kanadaiakkal teletűzdelt holland Tilburg, a tét pedig az elődöntőbe jutás volt. A hollandiai meccsen a Tilburg 11-2-re nyert, formalitássá téve a visszavágót. A Ferencváros azonban becsületbeli ügynek tekintette a második meccset, és 6-5 arányban nyert, felemelt fejjel búcsúzott. Ki gondolta volna ekkor, hogy 1974 után közel tíz évig nem láthat BEK-mérkőzést a budapesti publikum? A már az akkori korhoz is méltatlan pályaállapotok miatt a budapesti bajnokcsapatok vagy nem indultak, vagy vidéken játszottak, vagy idegenben tudták le mindkét meccset.
1979-től megváltozott a jégkorong BEK lebonyolítása. A kieséses szakasz immár nem a döntőig tartott, hanem a legjobb 4 csapat négyes döntőt vívott egymással. Ebben az évben az első körben a Ferencváros az ATSE Grazot kapta ellenfélül. A grazi, hazai győzelemmel végződött első meccset követően a visszavágót a frissen felavatott debreceni Nagyerdei Műjégpályán játszották, a Graz ott is nyert, a végeredmény 3-5 lett a javára. 1981-ben a sportág első vidéki bajnoka, a Székesfehérvári Volán a kor szokásainak megfelelően tucatnyi kanadaival kiálló holland Heerenveen ellen állt helyt tisztességgel.
1985-ben a négyes döntő ötcsapatosra bővült, de 1987-ben már újra visszatértek a négyes döntőhöz. 1988-tól aztán végleg megszűnt az egyenes kieséses, oda-visszavágós szakasz, a teljes tornát csoportokban rendezték meg, a csoportgyőztesek léptek mindig tovább. Egy dolog volt változatlan, a győztes kiléte. A CSZKA Moszkva sorozatban 13-szor nyerte meg az aranyérmet.
1988/89-ben két év távollét után tért vissza a magyar bajnok a BEK-be. Az Újpest a brit Murrayfiel Racers elleni kettős sikerrel jutott túl a selejtezőn, ahol az A csoportban a dán bajnok Esbjerg, a szovjet bajnok CSZKA és a keletnémet bajnok Dynamo Berlin várt rá. Az Esbjerg elleni győzelemmel járultak hozzá Ancsinék a magyar és a dán bajnokok közötti, mai napig is igencsak hízelgő mérleghez, majd következett a legendás, CSZKA elleni meccs, amelyen Ancsin János és Farkas góljaival a magyar bajnok még vezetett is 2-1-re. A világsztárok és Tyihonov edző aligha erre készült. Aztán persze összeszedték magukat, a vége 23-2 lett oda, de ez kit érdekelt. A Dynamo ellen is tisztességgel helytálltak a lilák, a 7-3-as vereség sokkal szebb volt, mint a pár évvel azelőtti két nagy zakó.
Újabb variálások következtek 1991-től. Volt, hogy hatan jutottak a döntőbe, volt, hogy nyolcan, volt, hogy csoportmeccsek után jöttek a helyosztók, volt, hogy egyenes kieséses rendszerben döntőztek. Az új lebonyolítás, na meg a rendszerváltás nem ízlett a szovjet kluboknak, a Djurgarden 1991-ben megtörte a CSZKA 13 évig tartó egyeduralmát. Ebben az évben a Jászberényi Lehel képviselte Magyarországot, tisztességgel. A következő szezonban is a Djurgarden nyert, és a svéd durchmarsot a Malmö folytatta 1993-ban.
1994 és 1996 között sorozatban három finn győztest ünnepelhettek a szurkolók. Először a TPS Turku verte a Dinamo Moszkvát a döntőben. Ebben az évben a magyar hoki is beírta magát a hoki BEK történelemkönyvébe. Az E selejtező csoport Budapesten megrendezett küzdelmeiben ugyanis a Ferencváros 51-1-es győzelmet aratott a török bajnok Ankara Büyüksehir ellen, ami a mai napig is rekord. A csoportból a Sparta Praha jutott tovább, miután a csoportdöntőn 19-3-ra győztek a zöldek ellen. A következő idényben Kurrival és Selannével a soraiban a Jokerit nyert, és sikerét megismételte egy évvel később, az 1995/96-os kiírásban is. A képen balról jobbra Jari Kurri, Waltteri Immonen és Teemu Selanne látható, 1995-ben.
1996/1997-ben került sor az utolsó klasszikus jégkorong BEK sorozatra. Magyar részről a Dunaferr indult. Ladányiék a belgrádi csoportkörben a Crvena Zvezda, a Szlávia Szófia és a török Kavaklidere Belediyesi elleni győzelmekkel az élen végeztek, így Togliattiban, az orosz bajnok otthonában folytathatták a második körben. A lett bajnok Nik’s Brih ellen nyertek, az Olimpija Ljubljanától 5-3, a későbbi győztes Lada Togliattitól több, mint tisztességes, 8-1 arányú vereséget szenvedtek. Az oroszok döntőbeli győzelmükkel hat év szünet után nyerték el ismét a BEK-trófeát.
Ugyanebben az évben elindult az Európai Hokiliga is, melyen meghívásos alapon vehettek részt európai élcsapatok. Az előző három BEK győztese, a TPS Turku és a Jokerit például az EHL mellett döntött. 1997-től kezdve aztán a jégkorongban a bajnokcsapatok küzdelme végképp zárt klubbá alakult. Az IIHF és kereskedelmi partnere átszervezte a sorozatot, az EHL mellé állt. A BEK helyébe lépő Európai Hokiligában (European Hockey League, EHL) nem volt már helye a kis hokiországok legjobbjainak, nekik meg kellett elégedniük a gyenge kárpótlásul életre hívott Kontinentális Kupával. Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, egyúttal ez a kirekesztő szemlélet hozta el a sorozat válságát. Hiszen ezt követően a bajnokok sorozata válságból válságba jutott, miközben a kis országok lesajnált kis csapatainak odadobott Kontinentális Kupát minden évben meg tudták rendezni. Az EHL első 3 sorozatában 24-24, a negyedikben 16 csapat indult. 1997-ben a TPS Turku, 1998-ban a fénykorát élő VEU Feldkirch nyert, majd a Metallurg Magnyitogorszk duplázott. A Kontinentális Kupába szorult csapatok győztesei vigaszul a Szuper Kupában mérkőzhettek meg az EHL-győztessel. 1999-ben az Ambri Piotta meg is viccelte a magnyitogorszkiakat, és elnyerte a Szuper Kupát.
Az EHL kereskedelmileg nem lett kellően sikeres, kevés figyelmet kapott a médiában, ezért az IIHF és kereskedelmi partnere közösen úgy döntött, át kell gondolni a koncepciót. Innentől aztán gyorsan is haladhatunk a múlt felelevenítésével, hiszen több volt a szünet, mint a játék. A gondolkodás 4 évig tartott, és igazán nagyívű megoldást szült: a sorozatot még tovább szűkítették, mind a résztvevők számát, mint az időtartamot tekintve. A BEK-utód Európai Bajnokok Kupája (European Champions Cup, ECC) immár egyetlen hétvégére és hat résztvevőre korlátozódott. A cseh, szlovák, német, finn, svéd és orosz bajnokok szentpétervári tornáját első alkalommal az Avangard Omszk nyerte. A következő három évben a német bajnokot a svájcira cserélték, de a végső győztes nacionáléja nem változott, a szokásos szentpétervári helyszínen sorrendben a Dinamo Moszkva, az Ak Barsz Kazany, majd a Metallurg Magnyitogorszk nyerte a hétvégi tornát.
2008-ban következett az IIHF újabb nagy, ám bukásra ítélt dobása, a Champions Hockey League, 12+2 indulóval, komoly rajtpénzzel, pontprémiummal és pénzdíjakkal. Két-két orosz, cseh, svéd és finn csapat mellett egy-egy svájci, német és szlovák indulhatott helyből, melléjük az utóbbi három ország további egy-egy csapatának körmérkőzéses tornáját követően a legjobb csatlakozhatott tizenkettedikként. Ez a csapat az SC Bern lett, így a svájciak létszáma bővült két csapatra a kupában. A 12 csapat 4 hármas csoportban kezdett, a csoportgyőztesek jutottak az elődöntőbe. Végül a ZSC Lions nyerte a kupát és a vele járó egymillió eurós pénzdíjat. Mi több, a CHL-lel együtt életre hívott Victoria Kupa második kiadását is megnyerték a svájciak, mivel 2-1 arányban nyertek a Chicago Blackhawks ellen.
2009-ben aztán az oroszok kiszálltak a CHL mögül, és ettől egyáltalán nem függetlenül az azóta eltelt öt idény egyikében sem sikerült megtalálni a legjobb európai klubcsapatot. Az oroszok a KHL-be szerették volna integrálni a bajnokok ligáját, ám az európai ligák és szövetségek szinte egy emberként tiltakoztak ez ellen. A kötélhúzás végén a Nordic Trophyból kinőtt European Trophy lett az új kezdeményezés alapja, ebből nőtt ki a csütörtökön, oroszok nélkül útnak induló új sorozat, amelynek létrejöttét már blogunk is részletesen figyelemmel kísérhette az elmúlt évek során.