Meghalt az egyik leghíresebb NHL-játékvezető

Frank Udvarit, aki 718 alapszakasz- és 70 playoffmeccset vezetett és aki tagja volt a Hockey Hall of Fame-nek, 90 éves korában érte a halál.

Udvari 1924-ben született az akkori Jugoszlávia területén. A település nevét sajnos nem őrzik a krónikák, de ezzel a névvel szinte kizárható, hogy ne magyar szülők gyermeke lett volna. Annyi biztos, hogy még gyermekkorában kitelepültek Kanadába, ahol az Ontario állambeli Kitchenerben telepedtek le. Udvarinak fiatalként inkább a baseball ment, mint a jégkorong, de Kanadában nincs sok választása az embernek, így hamar hokiedző lett, fiatalokkal kezdett el foglalkozni. 1948-ban történt, hogy a játékvezető nem tudott megjelenni a csapata meccsén, így jobb híján ő maga vezette le a meccset, mindkét csapat legnagyobb megelégedésére. Három éven belül az NHL-ben találta magát.

Újoncként egytucatnyi meccsen tanulhatta a tempót és a szokásokat, a második évében azonban egy kollégája epekőműtét miatt a teljes szezont kihagyni kényszerült és Udvarit dobták be a mély vízbe. Elsőre azonban nem sikerült a váltás, nagyon kemény meccseket kapott, melyeken sokszor kicsúszott a kezei közül az irányítás. Kollégái és nem utolsósorban Clarence Campbell azonban kitartottak mellette és ő meghálálta a bizalmat, pár éven belül az egész NHL egyik legtekintélyesebb játékvezetője lett.

1966-ban vonult vissza, 15 éves pályafutása során közel 800 meccsen fújta a sípot. Ennyi idő alatt természetesen számtalan emlékezetes pillanatban volt része, ám a hokitörténelembe egy Montreal?Boston összecsapással írta be magát végérvényesen. 1955. március 13-án történt az eset Bostonban. Hal Laycoe, a hazaiak hátvédje bottal szemen szúrta a montrealiak sztárját, Maurice ?The Rocket? Richardt. Udvari azonnal jelezte a kiállítást, sőt saját elmondása szerint még szólt is a játékosnak, hogy látta az esetet. Ám a Rakétát már nem lehetett leállítani, maga akart elégtételt venni. Meglengette ütőjét a levegőben, lesújtott vele a hátvéd fejére és vállára, majd a közbeavatkozni készülő Cliff Thompsonnak is bemosott egyet.

Három nap múlva a liga meghallgatásra hívta Richardt, Laycoe-t, a meccs vezető játékvezetőjét, Carl Vosst, valamint az érintett csapatok képviselőit. A meghallgatás eredményeként a liga a teljes hátralévő szezonra eltiltotta legjobb játékosát. “Richard ezt követően harminc évig nem beszélt velem” ? mondta az esetről Udvari.

A montreali szurkolók azonban nem nyelték le egy könnyen ezt az érvágást. Másnap a Canadiens hazai pályán fogadta a Red Wingst és Clarence Campbell ligaelnök valamiért úgy gondolta, a helyszínen tekinti meg a mérkőzést. Hiába erősítették meg a rendezők a biztonsági szolgálatot, a szurkolók előbb étellel dobálták meg az elnököt, majd egyiküknek sikerült elég közel férkőznie hozzá ahhoz, hogy megüsse. Ekkor elszabadult a pokol, könnygázlövedéket lőttek a szurkolók közé, a Forumot evakuálták, az elégedetlenség utcai harcok formájában folytatódott. Azóta ezt a meccset csak Richard Riot néven ismeri a hokitörténelem.

Udvarit hét évvel visszavonulása után, 1973-ban avatták be a Hall of Fame-be, azonban egy alkalommal még visszatért a jégre, és ez is különlegesre sikerült. 1978-ban, tehát 12 évvel visszavonulása után, supervisor volt egy Islanders?Atlanta meccsen, ahol Dave Newell játékvezető súlyos sérülést szenvedett a mérkőzés elején. Udvari felvette Newell mezét, kölcsönkért egy pár korcsolyát Bryan Trottier-tól, az Islanders egyik játékosától, aki jelenleg a Buffalo másodedzője, majd beállt vezetni a mérkőzést. Csak két kétperces kiállítást ítélt, azonban volt egy meg nem adott gólja is. A gólt nem más, mint Bryan Trottier szerezte.

Udvari jelentős szerepet vállalt a játékvezetők képzésében is, ő fedezte fel például Kerry Frasert. Az utókornak megmaradnak jellegzetes fotói is, amelyeken ? akkoriban teljesen szokatlan módon ? felugrott a palánkra. Kiemelt képünkön éppen Gordie Howe egy feltehetően szabálytalan bodicsekkjétől igyekszik megmenekülni. Nyugodjék békében!