A HSC elleni meccset vártam a legjobban

A Poprádon légióskodó Krivi Kriszti beszámolt az ankarai BEK-élményeiről.

“Az első napon, amikor megérkeztünk Törökországba, elmentünk sétálni a városban, és elfoglaltuk az öltözőt a jégpályán, ami egy elég furcsa csupasz pálya volt dupla kék vonallal. Az első meccset a kazahokkal játszottuk, ami nagyon szorosra sikerült, jó volt ellenük játszani, mert az itthoni fiú csapatokra emlékeztettek, 100%-os korizás zajlott minden pillanatban, kemény ütközéseik és erős, pontos passzaik voltak. Sajnos ezen a meccsen kaptam két kemény, szabálytalan ütközést, amitől meg is fájdult a júniusban műtött vállam. Ezt a meccset sikerült megnyernünk 2-1-re, úgy gondolom, mi jobban akartuk ezt a győzelmet.

Második meccsünket a török csapattal játszottuk. Ez egy könnyű meccs lehetett volna, de a csapatunk nem volt fejben a topon, rengeteget hibáztunk és mindenki ideges volt, az öltözőben érezni lehetett a feszültséget, mert belső konfliktusok is adódtak. Semmi nem jött össze, nagyon sok emberelőnyös helyzetet hagytunk ki, de végül ez a meccsünk is meglett egy 5-2-es sikerrel.

Az utolsó mérkőzésen a HSC Csíkszeredával meccseltünk. Személy szerint ezt a meccset vártam a legjobban, mivel náluk szinte mindenki beszélt magyarul és a szállodában már nagyon jól összebarátkoztam velük. Meccs közben is viccelődtünk egymással, ők próbáltak kicsit heccelni, de nekem így is jól ment a játék, bár nagyon féltem, hogy még jobban rásérülök a vállamra, de a lábaim nagyon jó formában voltak, így bárhogyan lekorcsolyáztam a veszélyes helyzeteket. Nálunk két lány nem játszott ezen a napon, az egyik éppen a soromban lévő center volt, szóval egy teljesen másképpen összeállított sorban kellett játszanom. Végül az utolsó percben sikerült belőnöm a 10. gólt és beállítanom a 10-0-s végeredményt.

Meccs után sok szabadidőnk volt és este egy kis csapatbulit tartottunk. A hazautazás napján az ankarai szlovák nagykövetségen voltunk vendégek, minden meccsünkre kilátogattak. Jól éreztem magam velük, úgy gondolom, egyre jobban benne vagyok a társaságban. Miután visszamentünk Poprádra, elmentünk a csapat masszőrével a kórházba, ahol megvizsgálták a vállam és háromhetes pihenést javasoltak. A magyr orvosom is megnyugtatott, hogy nincs nagy baj. A soron következő bajnoki meccset ki kellett hagynom, de szerencsére így is nyertek a lányok, továbbra is veretlenül vezetjük a szlovák bajnokságot. Most éppen itthon edzek, az UTE juniorcsapatával, és remélem, a klubom következő meccsén már egészségesen részt vehetek, majd én is elutazhatok a lányokkal a BEK-torna következő fordulójára, december elején Nyizsnyij Novgorodba.”

Női légiósaink a világban: