Különleges idők ezek számomra

Nathan Martine-t, a Dab.Docler ECHL-ből igazolt kanadai-magyar hátvédjét kérdeztük eddigi tapasztalatairól, a magyar kultúráról és a válogatottságról.

Hogyan került Magyarországra?

Kanadában születtem ugyan, de négy nagyszülőmből három magyar, akik Magyarországon születtek és otthon is magyarul beszéltek, így tehát mindig is erősen kötődtem a magyar kultúrához. A családban számos magyar szokást és ünnepet megtartottunk, az ételekben és a kultúrában mindig is fontos volt a magyar vonal. Ezért az, hogy eljöhettem Magyarországra, nem csak azért fontos számomra, mert a hokis karrierem szempontjából új tapasztalatokra tehetek szert, hanem mert ezáltal megismerhetem a gyökereimet, azt az országot, ahonnan a nagyszüleim származnak. Különleges idők ezek számomra, de az egész családomnak is, ráadásul mindez egy csodálatos országban adatik meg.

A magam részéről mindent elkövetek annak érdekében, hogy minél inkább asszimilálódjak a magyar kultúrába és szokásokba, hogy minél teljesebb mértékben tudjam megtapasztalni, milyen magyarnak lenni. Igyekszem annyi városba eljutni, amennyibe csak tudok, ünnepeljük a névnapokat, amit Kanadában nem, voltam már szüretelni is, sok egyéb mellett. Ehhez természetesen hozzátartozik a nyelv ismerete is, nemrégiben elkezdtem magyarul tanulni, egy általános iskolai tanár segítségével fejlesztem a nyelvtudásomat, természetesen még csak az alapoknál tartok. A magyarok és a dunaújvárosiak elmondhatatlanul kedvesek és vendégszeretőek velem, nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Játékosként hogyan jellemezné saját magát, mit tart a legnagyobb erényének?

Elsősorban a sarkokban való párharcokban vagyok erős, a pakk megszerzésében és továbbításában. Szintén kedvelem az emberhátrányos szituációkat és általában az éles helyzeteket, amikor nagy szükség van a feszes védekezésre.

Mit jelent önnek a magyar válogatottba kapott meghívó?

Elsősorban hatalmas megtiszteltetés, nagyon jólesik, hogy mindössze három hónapja vagyok Magyarországon és máris elismerik a munkámat. Nagyon jó alkalom lesz ez arra, hogy felmérjem, hol tartok a magyar jégkorong legjobbjaihoz és a nemzetközi mezőnyhöz képest. Nagyon izgatott vagyok és már alig vártam, hogy elkezdődjön az összetartás. Nyitott elmével és szellemmel érkezem majd az edzőtáborba, élvezni akarom minden percét. Különben is, ha rágörcsöl az ember az ilyesmire, feszült és ideges lesz, ami gyakran a jégen nyújtott teljesítményben üt vissza. Igyekszem tehát arra koncentrálni, hogy mindent kiadjak magamból és ugyanolyan keményen játsszak, mint ahogyan azt a Dab.Doclerben is teszem.

Azt hiszem, nincs miért aggódjak, egyszerűen a képességeimhez képest legjobb formámat kell adnom és élvezni ezt az élményt, hogy részese lehetek a magyar hokinak. Mint mondtam, nagyon nagy megtiszteltetés a válogatottság, nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen rövid idő alatt is ilyen sokra becsülnek. Már eddig is nagyszerű tapasztalatokkal gazdagodtam, és kíváncsian várom, hogy miket tartogat még számomra az élet Magyarországon.