A krémszínűtől a zebracsíkosig

Megírjuk, mióta viselik a mai csíkos mezüket a sípos emberek, avagy a játékvezetői mezek fejlődése.

Ahogy a modern jégkorong legtöbb területén, úgy a játékvezetői szokásokban is a nagyobb észak-amerikai ligák, ezek közül is az NHL diktálja a tempót a világnak. Akárcsak a csapatok mezei, a játékvezetők szerelése is változott az évtizedek során. Az 1930-as években még elegáns bézs pulóverekben vezették a találkozókat, az első jelentős változás 1953 márciusára esett. Ekkor váltottak narancssárgára, ami mindössze két évig élt. 1955. december 29-én debütált a ma is használatos zebracsíkos felső, ekkor került a játékvezetők hátára a mezszám is. A történelmi mérkőzésen a Montreal 5-2-re verte a Torontót.

A ’60-as évek első felében tért vissza fokozatosan a narancs szín, ekkor kezdték el megkülönböztetni a játékvezetőket a vonalbíróktól. 1972-ben történt az újabb nagy robbanás, az ellenliga, a WHA piros-fehér csíkozású felsőket kezdett el használni, amelyekre már felkerültek a nevek is. Az újítást 1977-ben az NHL is átvette, egészen az 1994-es szezonig használta ezt a variációt. Egész addig, míg visszatértek az állandó számozáshoz. Az egyetlen kikötés, hogy a vezetőbírók száma 2 és 49, míg a vonalbíróké 50 és 98 közé essen, az 1-es és a 99-es nem választható. Az azóta eltelt 20 évben jelentősen nem változott a zebracsíkos mez, csak a játékvezetők kaptak egy narancssárga függőleges csíkot a karjukra, a jobb láthatóság kedvéért, ha magasban van a kezük.

Igazi változást csak Európában láthattunk az utóbbi évtizedekben, ahol megjelentek a reklámok és sok helyen alkalmaznak nem hagyományos csíkozásokat, Finnország élen jár ebben.