A világ keleti végén, 1. rész

Medgyes László, a női válogatott felszerelésmenedzsere megtalálta a módját, hogy egy közösségi oldalakat korlátozó országból, Kínából is megírhassa a jegyzetét.

“Szűrik a netet, na de azért tart a csapattal egy equipment manager, aki mellesleg az informatikához is konyít valamicskét, hogy ez nehogy gondot okozzon a Facebookra történő posztolásban?

Szép délutánt otthon, itt meg jó estét! Szerencsésen megérkeztünk, a csomagok is hiánytalanul lekerültek a futószalagról. Egyik-másik bőrönd megsínylette ugyan a hosszú utat, de mint tudjuk, több is veszett Mohácsnál…

Mik is lehetnének az első benyomások??? Rengeteg ember, mindig mindenki rohan, mert állandóan sorba kell állniuk… A gépünk még csak be sem kanyarodott a terminálhoz, volt olyan utas, aki már rohant volna az ajtók felé, de a stewardess előzékenyen visszaküldte a helyére, ami nem volt egyszerű, mert az útitársaink jó része egyáltalán nem beszélt ? még csak picit sem ? angolul… Így elég nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy hova tehetik és hova nem a csomagjaikat, meg étkezésekkor mit kérnek. Mindig csodáltam ? az ízes magyar kifejezéssel ? légi utaskísérőket, hogy egy-egy 8-10 órás úton is az elejétől a végéig türelemmel viseltetne a különböző típusú utasokkal szemben. Na jó, valóban igaz, hogy az út végén már nem volt olyan őszinte a mosoly, de ennek nem mi voltunk az okai.

Érkezésünk után átestünk a kicsit hosszadalmas beléptetési procedúrán, majd egy belső vonattal átmentünk arra a részre, ahol csomagjaink vártak ránk. Sikeresen összefutottunk a csapatkísérőnkkel, valamint a szervező bizottság egy tagjával, s mikorra a buszaink is rendelkezésre álltak, már eléggé lapos pislantások közepette gondoltunk arra, hogy hamarosan egy jó kis tusolást követően, már frissen állhatunk a vacsora jelentette kihívások elé. Gondoltuk ugyan, azonban ez mégsem így történt. Illetve így történt, csak az előzetesen tervezettnél egy kicsit hosszabb időintervallumban. Első utunk ugyanis egy jégpályához vezetett, ahol holnap edzeni fogunk, majd csak ezt követően tértünk vissza a szállodába, ami a reptér közvetlen szomszédságában található.

Sikerült a csúcsforgalomban megtapasztalnunk, hogy milyen is a kínai közlekedési morál. Tudomásul kell vennünk, hogy ez egy teljesen más világ. Lehet, hogy ebben is van valami rendszer, csak azt biztosan nem szúrja ki elsőre az avatatlan szem. Az ideiglenes bázisunkként szolgáló jégcsarnok elég érdekes környéken van, nem is tudom, hogy mihez hasonlíthatnám. Talán már megjelent róla néhány kép, amit a játékosok küldtek haza.

Az öltöző minimalista, padok és fali fogasok, de a holnapi egy edzést majdcsak kibírjuk ilyen körülmények között is. Tehát kipakolás után visszatértünk a szállodába, ahol gyors tisztálkodást követően elfogyasztottuk bőséges és mindent igényt kielégítő vacsoránkat. Előételből, levesekből, frissensültekből, desszertekből és gyümölcsből válogathatott ki-ki ízlése szerint. Felhívták figyelmünket, hogy a csapvíz csak és kizárólag tisztálkodási célokat szolgál, ivásra a szobákba külön bekészített palackozott vizet fogyasszuk.

Mostanra mindenki nyugovóra tért, mert azért csak hosszú volt az utazás, s a repülőgépen történő pihenés sem mondható ideálisnak. Reggel 8:45-kor akkreditációs fotózás következik, majd reggeli, s 11:00-től kezdődik az átmozgató jeges edzés. Remélem holnap is tudok még posztolni, nem kerül tiltólistára az alkalmazott módszer?”