• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Van-e liftezési potenciál a magyar válogatottban?

Borzasztóan erős kerettel érkezett Kazahsztán a krakkói vb-re, Ukrajnát simán verte az első meccsen. A vb második napján a Kazahsztán–Magyarország mérkőzésen nem az eredmény a legfontosabb, hanem a mutatott játék. Kiderül, hol tartunk.

Hétfőn 13 órakor egy ízig-vérig A csoportos válogatottal találkozunk. Kazahsztán az egyik legjobb válogatott az A csoport és a divízió 1/A között liftezők között. Nem nagyon tud megragadni odafent, de nagyon komoly ellenfél. Tavaly az A csoportban 7 vereséggel zárt, de két ponttal és négy nagyon szoros meccsel. Az Egyesült Államokkal és Németországgal döntetlen után a hosszabbításban kaptak ki, a lettek és a finnek ellen pedig egy góllal. Mindeközben a vb 16-os mezőnyében a 6. legjobb emberelőnyös játékot mutatták.

A hétfő kora délutáni mérkőzés kérdése nyilvánvalóan nem az, melyik csapatot alkotják jobb, tapasztaltabb játékosok, hiszen a kazah csapat nagyobbik része a KHL-ben játszik. A kérdés az, hogy ezzel a csapattal miként tudja a lépést tartani a magyar válogatott. Gojangban egy nem túl jól sikerült vb-n azt láthattuk, hogy játékban nem állunk messze a feljutóktól, az a kérdés, hogy egy év alatt még közelebb kerültünk-e az A csoportból érkező két csapathoz. Ezt mutatja meg a kazah és az olasz meccsünk. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen válogatottal szemben lehet veszíteni még akkor is, ha mindent kiadunk magunkból és jól játszunk. De korántsem mindegy, mit látunk majd a jégen. És lehet nyerni is, a 2013-as budapesti vb óta ezt is tudjuk.

Nem sok meccsen nem sok babér termett eddig a magyar hokisoknak a kazahok ellen. Legyen szó akár klubmérkőzésekről, akár a válogatottról, az orosz hoki emlőin nevelkedett kazahok általában győztek a mieink ellen. Válogatott szinten eddig mindössze hat alkalommal találkozott egymással a két csapat, és ezeken a meccseken ötször nyertek a kazahok. Viszont ki ne emlékezne az egyetlen magyar győzelemre, a két évvel ezelőtti budapesti világbajnokságon?

Ha a két ország lehetőségeit kell összehasonlítani, ég és föld a különbség a kazahok javára. Az orosz hoki szomszédsága számos szempontból rengeteget segít Kazahsztánnak. Az országnak van KHL-es és VHL-es csapata, vannak MHL-es csapatai, orosz szakemberek és játékosok sokasága költözik a határ túloldalára, ha éppen úgy alakul. Így aztán az ország saját bajnoksága sem rossz, magyar szemmel nézve kifejezetten minőségi csapatokban kergethetik a pakkot a játékosok. A kazah hoki sajátossága, hogy rengeteg orosz vagy Oroszországban nevelkedett játékos található náluk, ez a hokikultúra süt róluk, technikásak, fizikálisan jól felkészítettek, magabiztosak.

Fotók: Mudra László (MJSZ)

A két válogatott közös múltja meglehetősen kurta. Az első szakasza akkor íródott, amikor a Szovjetunió széthullása után az utódállamok szépen egymás után feljutottak az A csoportig, egészen mélyről indulva. Így eshetett meg például az, hogy az 1994-es C csoportos világbajnokságon, amelyet Poprádon és Iglón rendeztek, a házigazda Szlovákia mellett Ukrajna, Kazahsztán, Fehéroroszország és Szlovénia is a mieink ellenfele volt. Mivel egyszerre csak egy ország juthatott fel, így 1993 és 1996 között háromszor is volt kazah–magyar meccs a C csoportos vb-n. A következő, most is tartó időszak pedig ahhoz a szakaszhoz köthető, amikor válogatottunk tagja lett a második vonalnak, míg Kazahsztán megkezdte liftező korszakát. Így futottunk újra össze 1999-ben, 2003-ban és 2013-ban is a B csoportban velük. A kazahok immár hatodik éve ülnek a liftben, mi pedig ugyanannyi ideje stabil B csoportosak vagyunk, törvényszerű tehát, hogy két év múltán újra találkozunk velük.

Ha pedig már így van ez, hogy újra találkozunk, ideje lenne megmutatni nekik, hogy a két évvel ezelőtti, mindeddig egyetlen magyar győzelem nem a véletlen műve volt. Nem lesz könnyű, a kazahok vasárnap az ukránok ellen jelezték, hogy nyerni érkeztek Krakkóba, de a mieink mögött ott lesz a Krakkó Arénában is tökéletes hangulatot varázsoló szurkolótábor és egy Japán elleni óriási lelki erőt adó győzelem. Az első napon megszerzett három pont éppen azért volt létfontosságú, mert így elmondhatjuk, hogy álmaink megvalósítása szempontjából a hátralévő négy mérkőzés közül a legkevésbé fontosat játszhatjuk a kazahokkal.

De e hosszú bevezető végén ne szépítsünk a tényeken, szurkolói szemmel semmi másról nem szól a hétfői meccs, mint hogy folytatni tudjuk-e a kazahok ellen 2013. április 17-én kezdett győzelmi szériánkat.

(A címet köszönjük Gazda Albertnek.)

A legnehezebb ellenfélen túl vagyunk, kiderült, messze még az A csoport vége, de nagyon keményen fogunk küzdeni a második feljutó helyért. Nem alakult jól a mérkőzés, Kazahsztán emberelőnyös játéka döntő volt.

A mérkőzés nem indult jól, a szlovák-cseh bírópáros gyors egymásutánban kiállította Orbánt és Bálizst, így több mint egy percig kettős hátrányban játszottunk. Önfeláldozóan védekeztünk, de egy bombaerős lövés rossz helyre pattant, a kazahok bevágták. Gyorsan hátrányba kerültünk, és még egy szimpla hátrány is maradt, de ezt hatalmas melóval kivédekeztük. Sajnos nem találtuk a saját játékunkat, nagyon ránk jöttek a kazahok, de érezni lehetett az elszántságot a magyar csapat mind a 22 tagján, és tökös férfiak módjára áthúztuk magunkat ezen a nehéz perióduson. Természetesen eltartott egy darabig, míg megszoktuk Kazahsztán KHL-es tétmeccshez közelítő tempóját és keménységét, amelyet a játékvezetők is pártoltak, gondolunk itt elsősorban a Hári elleni fejtámadásra, de nőtt az adrenalin játékosainkban, és az első harmad második felében egálra hoztuk a játékot, többször is jó helyzetet teremtettünk támadásban, hátul pedig kiválóan rendeztük sorainkat. Ha az első percben Orbán Attila kiállítása túlzásnak is tűnt, említsük meg azt is, hogy a második emberhátrányunkban adható gólt vettek el a kazahoktól. Azeredmény reális volt, 20 perc játék alapján egy góllal ellenfelünk volt a jobb csapat a jégen, de a mieinkra nagyon büszkék lehettünk, állták a sarat a tucatnyi KHL-es erőgéppel.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

A második harmadban sajnos eldőlt a mérkőzés, és nem a javunkra. Bebizonyosodott, hogy jobb csapat áll a túloldalon, és ezt a fölényt ezúttal nem tudtuk kompenzálni, nem jól alakult a mérkőzés. Ellenfelünk gyorsabb és jobb volt, döntőnek bizonyult a sok kiállítás, a játékvezetéssel ne foglalkozzunk, 0-5 után ne szívassuk magunkat ilyennel. Az első gólt kettős, majd a következő hármat szimpla hátrányban kaptuk, még ha a második előtt le is telt a büntetésünk. Döntő volt, hogy nem tudtunk építkezni, a kazahok viszont nagyon élesek és nyugodtak voltak. A 33. percben 0-3 állt a táblán, ha addig bármi kérdéses volt, onnantól egyértelművé vált, nem volt olyan játékosunk, aki meg tudta volna húzni a csapatot, ez a játékrész nagyon elment, pláne, hogy 3 perccel később megjött a negyedik kazah találat.

A harmadik harmad egy gyors tempójú after party volt. Becsülettel letolta mindkét csapat, minden különösebb izgalom nélkül. A tét legfeljebb a kazah kapu szüzessége volt, ezt viszonylag egyszerűen megőrizték az eurázsiaiak, akik még egy gólt vágtak, így a végeredmény 5-0 lett. Mentünk, próbáltuk megzavarni őket, de ekkorra már nagyon magabiztossá váltak.

Bár minden csoda három napig tart, a kazahverő magyar csoda két évig tartott, 2013 után most tudtak csak visszavágni ellenfeleink a budapesti vereségért. Jó hogy túl vagyunk ezen a meccsen, minden nagyobb probléma és sérelem nélkül. Innentől újra a saját szféránkban mozoghatunk. Egyáltalán nem volt tragikus ez a mérkőzés, az első harmadban csodaszépen fogtuk meg ellenfelünket, a hátrányokat viszonylag jól védekeztük ki, de voltak olyan szegmensek, amelyekben nem tudtunk versenyezni ellenfelünkkel, egyértelmű vereséget szenvedtünk, egy határozottan jobb ellenféllel szemben. A csapat a komoly hátrány ellenére sem omlott össze, férfiasan állta a pofonokat és a végén gratulált egy a jobb ellenfélnek. Ez teljesen rendben van, most már a következő három mérkőzésre kell koncentrálnunk, várható volt, hogy a sorsunk szerdán és csütörtökön dől el.