• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Jöjjön, aminek jönnie kell

A legutóbbi tétmeccsen 6-0-ra mi nyertünk, de az elmúlt két EIHC-találkozón a lengyelek bizonyultak jobbnak. A történelem mellettük, a közelmúlt mellettünk áll. Történelmi 60 perc vár ránk Krakkóban.

2010-ben játszott utoljára ki-ki meccset a feljutásért a házigazdákkal a vb utolsó napján a magyar jégkorong-válogatott. Akkor Ljubljanában a zsúfolt Tivoli-csarnokban a szlovének nyertek és feljutottak, a mieink a második helyen végeztek és maradtak a második vonalban. Szombaton este Krakkóban újra a házigazdákkal kell megküzdenünk egy feljutó helyért. A helyzet hasonló a 2010-eshez: akkor is, most is elegendő hosszabbításig jutni, és azzal megváltható a jegy a következő évi elit vb-re. Akkor a magyar válogatottnál sokkal több minőségi játékossal rendelkező Szlovénia volt az ellenfél, most Lengyelország válogatottját kell megelőzni a végelszámoláskor ehhez.

Telt ház, 15 ezer néző várja majd a csapatokat a Kraków Arenában, ez új nézőcsúcs lesz a divízió 1-es világbajnokságok történetében, igaz, ekkora csarnokban sem rendeztek még soha vb-t az elit osztály alatt. Ennek ellenére nem ez lesz a legnézettebb világbajnokság, a 2011-es budapesti vb 4867-es összesített átlagának vagy a szlovén válogatott 2012-es 9488-as egyéni átlagának megdőlésére kevés az esély. Az biztos, hogy a több ezer magyar szurkoló jelentős támogatást fog tudni adni a csapatnak.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Ennyire nagy tétre menő lengyel–magyar meccs még talán sosem volt a történelemben, hiszen a két válogatott játékereje ritkán volt hasonló. A lengyelek még sosem szerepeltek a B csoportnál, illetve a divízió 1 valamelyik csoportjánál lejjebb, miközben a magyarok számos szezont a C csoportban töltöttek el. Lengyelország a modern kori világbajnokságok történetében összesen 15 szezont töltött el a legjobbak között, 2002-ben csak a japánokat védő szabály miatt esett ki a 14. helyről, azóta nem jutott vissza. Ezzel szemben a magyar válogatott egyetlen szereplésére az elitben a szapporói csodát követően, 2009-ben került sor, amikor a magyar szurkolók ideiglenesen átvették a hatalmat Klotenben és környékén.

Mivel sokáig nem voltunk egy súlycsoportban a lengyelekkel, így a két válogatott közös hokitörténelme is két, egymástól élesen elkülöníthető szakaszra bomlik. Az első szakaszban meglehetősen sporadikusan, olykor két alkalom között évtizedes szünetekkel találkozott egymással a két ország válogatottja. Jellemző, hogy az ide sorolható 19 mérkőzésre 1927 és 1985 között került sor. 2 győzelmet és 3 döntetlent jegyzünk ebből a korszakból, de a győzelmek közül is az egyiket a zöld asztalnál értük el.

1985 után legközelebb 1998-ban játszott egymással a két válogatott, azzal együtt péntek estig bezárólag 32 meccsre került sor az azóta eltelt 17 évben. Ezzel Lengyelország az elmúlt két évtizedben a magyar válogatott leggyakoribb ellenfelévé vált. Szinte nem telik el év legalább egy magyar–lengyel vagy lengyel–magyar nélkül. 2005-ig nem sok babér termett a mieinknek, egy újabb győzelem és három újabb döntetlen mellett a lengyelek kilenccel növelték győzelmeik számát. E meccsek közül kiemelkedik a debreceni Főnix Csarnokban lejátszott divízió 1-es vb-összecsapás, amelyen 1-1 arányú döntetlen született. Azon a tornán egyébként a vb legjobb csatárának díját a jelenlegi szövetségi kapitány, Jacek Plachta érdemelte ki.

2006 áprilisában aztán fordult a kocka. Sorozatban 3 magyar győzelem született, jelezve, hogy a két ország jégkorongsportja sosem látott közelségbe került egymáshoz. Az ekkor kezdődött és máig tartó időszakot 12 magyar és 6 lengyel győzelem jelzi. A fehér-pirosak erősödését a legutóbbi két barátságos összecsapás eredménye mutatja. 2014 novemberében a Jégpalotában, 2015 februárban pedig Torunban nyert két góllal a lengyel csapat, amelyik nyilván ezt a lendületet szeretné meglovagolni szombaton este Krakkóban is. Abban bízunk, Kógeréknek is lesz ehhez néhány szavuk.

Nehéz, munkás mérkőzésen bebizonyítottuk, hogy miénk a második legjobb csapat ezen a világbajnokságon. Előbb játékban, majd eredményben is megmutattuk ezt. 2008 után 7 évvel újra az elitbe jutott Magyarország. Óriási teljesítményt nyújtottunk Krakkóban.

A magyar szurkolótábor nagy erősítést kapott otthonról, több mint ezren érkeztek csak erre a mérkőzésre. A magyar válogatott felelőssége teljes tudatában, nagyon koncentráltan játszott. Gyakorlatilag az egész harmadot végig uraltuk, egy-két jó lengyel lövés is akadt, de Rajna Miklós állt a vártán, mint az egész  vb-n eddig. Minden rendben volt, ha hiányérzetünk lehetett, akkor az egyedül az, hogy nem sikerült a vezetést megszereznünk.  Húsz perc alatt megmutattuk, jobb erőkből álló csapat vagyunk, de a lengyelek kiválóan és önfeláldozóan védekeztek, igazából kevés igazi ziccerünk volt. Ezzel együtt biztató volt a játék, továbbra is kulcsfontosságúnak látszott, ki szerzi az első gólt a meccsen.

A második harmad sajnos a két emberelőnyünk ellenére is idegbajosra sikeredett. Nem tudtunk akkora helyzeteket kialakítani, amekkorák Odrobny mattolásához kellettek volna. De tartottuk azt az eredményt, amely a feljutásunkhoz vezetett, továbbra sem esett gólt. A saját hátrányunkat kemény munkával dögösen kivédekeztük, továbbra is fogtuk a meccset, de ez csak egy hajszál volt. A magabiztos fölényünkből kopott ebben a húsz percben, de két harmad után is olyan eredmény állt a táblán, amely az álmaink netovábbját jelentette volna a 60. perc végén. De még egy harmad hátra volt.

A harmadik harmadban ismét visszavettük az egyértelmű dominanciát, és a 42. percben végre belőttük a hőn áhított első gólt Hári János egy kapusról lepattanó korongot vágott tanárian a lengyel kapuba. A 25. lövésünk végre utat talált a hálóba, 1-0-ra vezettünk, összesítésben két gól előnyünk volt ekkor. A folytatásban is támadásban maradtunk, közel álltunk a második találathoz, de nem jött össze a biztos vezetés. A mezőnyben magabiztosan tartottuk az eredményt, minden játékosunk a célhokira koncentrált. A vége mégis szoros lett, mert a végjátékban levitték a lengyelek a kapusukat, és a távoli kísérleteink mellé mentek, ők viszont egy kékről jól eltalált lövéssel egyenlítettek három perccel a vége előtt. Ez nem roppantott meg minket, továbbra is észnél voltunk, és egy újabb kapus lehozatalt már kihasználtunk, Szirányi Bence jól találta el a korongot, ami 6 másodperccel a vége előtt a kapuba jutott. Beteljesült az álom, Magyarország 7 év után újra az A csoportba jutott.

Nem volt szép meccs, de megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Minden magyar embernek és csapatnak embernek ezt kívánjuk innen Krakkóból mind az 5 ezren is a következő évszázadokra!

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Az A csoportba jutás után a szövetségi kapitány, két válogatott játékos és a lengyel másodedző nyilatkozott.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): ”Nehezen találom a szavakat ezután a meccs után. Már a edzőtábor legelejétől látszott, hogy a srácok mindent megtettek, amit kértünk tőlük, megértették, hogyan kell játszaniuk, és ez az egyik legfőbb oka a sikerünknek, hogy igazi csapatként játszottunk. Most egy hosszabb pihenés következik, kicsit meg lehet emészteni ezt a világbajnokságot, azután viszont ugyanitt kell folytatni. Ilyen szurkolást egész karrierem során soha nem láttam, hihetetlen, milyen szenvedéllyel tudnak szurkolni a magyarok a csapatukért. Köszönöm nekik is ezt az élményt.

Rajna Miklós (kapus, Magyarország): “Nagyon örülök, ez életem legboldogabb napja, amióta láttam Szapporót, azóta ez az álmom, ez az életcélom, hogy én is egy ilyen csapat tagja lehessek. Ez a 23 ember, aki itt volt, nagyon egységes volt, és annyira jó csapatot alkotott, hogy ezt az álmot sikerült elérnünk. Ennél boldogabb nem lehetnék ebben a pillanatban. Nem szabad foglalkozni azzal, hogyan jutunk el a célunkhoz, csak hinni kell magunkban, és akkor sikerülni fog.”

Vas Márton (hátvéd, Magyarország): “Nemsokára ráébredünk most már, hogy jók vagyunk azért, ha összeállunk, és tartjuk magunkat a tervhez, mindenki úgy hokizik, ahogy tud, akkor sikereket tudunk elérni. Úgy gondolom, hogy most a csapat összes tagja tükörbe nézhet ezután a vb után, úgy hokiztunk, ahogy elvárták tőlünk, és ezért meg tudtuk csinálni, sikerült a följutás. Nagyon sokat segített a közönség is, és nagyon jó volt a csapatszellem, és amikor ez a kettő megvan, akkor ezek folyamatosan erősítik egymást.”

Hári János (csatár, Magyarország): “Nagyon jó érzések vannak bennem, ebben reménykedtem már az elejétől fogva, éreztem, hogy meglehet. Ez a mai meccs nagyon kemény volt, az utolsó tizenöt másodpercben leültem a sarokba, mert már nem bírtam nézni sem, pedig elég nyugodt tudtam lenni. Aztán láttam, hogy a korong becsúszik az üres kapuba, és nem is emlékszem, mi történt, minden elhagyott, fantasztikus élmény volt. A közönség is fantasztikus, ilyen sehol máshol a világon nincsen, az, hogy ekkora távolságra ennyien eljöttek és szurkoltak nekik, az hihetetlen.”

Torbjorn Johansson (másodedző, Lengyelország): ”Nem könnyű okosat mondani ezután a meccs után, minden olyan gyorsan történt. Nagyon kemény meccs volt, kicsit későn ébredtünk fel sajnos. Nem sikerült kialakítani megfelelő helyzeteket, egyszerűen későn kezdtünk el támadni, amit nagyon sajnálok.”