Ki a jobb, Ovecskin vagy Crosby?

Egy évtizede debütált az NHL-ben a liga két meghatározó egyénisége. Górcső alá vettük teljesítményüket annak apropóján, hogy a napokban ismét összecsapott a Washington és a Pittsburgh, amelyből most utóbbi jött ki győztesen.

Az elmaradt 2004/05-ös szezon után hatalmas várakozás előzte meg Crosby és Ovecskin bemutatkozását. Már akkor korszakos egyéniségeknek kiáltották ki őket és tíz év elteltével ki lehet jelenteni, hogy a jelzők nem voltak túlzóak. Ám ideje visszatekinteni eddig teljesítményükre és megnézni, vajon ki volt a jobb, hiszen közöttük az inga ide-oda mozgott.

A kezdet

Ovecskin junior világbajnoki arannyal és az orosz hokiiskola legjellemzőbb jegyeivel lépett be az NHL-be 2004-ben, amikor a Washington az első helyen választotta. Crosby egy évvel később kelt el az első helyen és olyan felhajtás volt körülötte, amit nem látott az NHL Eric Lindros érkezése óta. Az első csatából egyértelműen az orosz jött ki győztesként, hiszen 106 pontjával négy egységet vert a kanadaira, elhódította a legjobb újoncnak járó Calder-trófeát és 52 góljával minden idők harmadik legjobb belépőjét produkálta.

A küzdelem

A második szezonban azonban a Kölyök a teljesítményével leradírozta a szélsőt a jégről, 120 ponttal begyűjtötte a pontkirályi és a legjobb játékosnak járó címet. A Pens centere mindezt 19 évesen tette, amivel minden idők legfiatalabb győztese lett mindkét egyéni díjat tekintve. Ovecskin keményen visszavágott a következő két szezonban, de az igazi csattanót Crosby szolgáltatta. Az orosz két MVP-címet gyűjtött be 2008-ban és 2009-ben, de az igazán nagy harc az utóbbi szezon rájátszásban jött el, amikor a Pittsburgh a Washingtonnal került szembe a második körben. A Capitals hiába vezetett már 2-0-ra, a Penguins fordított és végül a hetedik meccsen a fővárosban harcolta ki a továbbjutást. Crosby 15, Ovecskin 14 ponttal zárta a kört, de ami a legfontosabb a Pens meg sem állt a kupagyőzelemig, Crosby pedig az NHL történetének legfiatalabb kapitánya lett, aki átvehette a kupát. A Pens 87-es játékosa ráadásul ezt a teljesítményt még meg is fejelte, fél évvel később az olimpiai döntő hosszabbításában győztes gólt szerzett, amivel aranyéremhez segítette a kanadai válogatottat.

A csata eldőlni látszott a pittsburghi felé, hiszen az egyéni címek eltörpülnek a kupagyőzelem és az olimpiai arany mellett. Ám ekkor Crosby váratlanul megsérült és a rövidített 2012/13-as szezonnal együtt is csak 99 meccsen lépett jégre 2010 és 2013 között. Ovecskin vb-arannyal, újabb gólkirályi és MVP-címmel vigasztalódott Crosby hiányában, aki 2013 októberében tért vissza teljesen egészségesen a jégre. Sid nem maradt adós a jó játékkal, 2014-ben megszerezte a Hart- és az Art Ross-trófeát, amire idén Ovecskin az ötödik gólkirályi címével válaszolt. Itt tart tehát a vetélkedés, ami minden bizonnyal folytatódik majd.

Statisztika

Kétségtelen, hogy mindkét játékos generációjának két legjobbja. Crosby 1,36-os pont/meccs átlagával Bobby Orr és Marcel Dionne között az ötödik helyet foglalja el. Ovecskin a 15. helyen áll 1,18-as mutatóval Dale Hawerchuk és Pat Lafontaine között. Nem kétséges, hogy ez a mutató mindkét esetben magasabb lenne, ha ez a két játékos abban a korszakban játszik, mint az őket körbefogó nevek, amikor nem voltak ritkák a vízilabdaszerű eredmények. Don Cherry, a Hockey Night In Canada papagáj kinézetű szakkommentátora, akit 1976-ban a legjobb edzőnek választottak, egyértelműen Crosby mellett tette le a voksát a ki a jobb kérdésben. Válasza tömören annyi volt, hogy amíg Crosby csapatjátékos, Ovecskin fejében csak a gólszerzés jár. Ez tükröződik a 0,625-ös gólátlagában, illetve a kapura lövési statisztikáiban. Phil Esposito és Ovecskin az egyetlenek, aki több mint 500 alkalommal lőttek kapura egyetlen szezonban. Sőt az egy szezonban leadott lövések kategóriájában az első hat helyből három, és az első három helyből kettő az oroszé. Figyelemre méltó a két játékos hőtérképe, amiből kiolvasható, hogy az orosz gyakorlatilag bárhonnan tüzel, míg Crosby a kapu előterében életveszélyes.

Don Cherry mellett megszólalt az ügyben a korábbi kiváló csatár, Ray Ferraro is, aki jelenleg a TSN elemzője. Ferraro szerint alaphelyzetből badarság lenne összehasonlítani a két játékost, hiszen teljesen különböző a stílusuk. De annyit azonban hozzátett a vitához, hogy amíg Crosbyt egy komplett játékosnak tartja, addig Ovechkint csak egy gólgyárosnak. A vita eldöntéséhez elengedhetetlen, hogy ne vegyük figyelembe a két hátvédet, a Brooks Orpik, Matt Niskanen kettőst akik mindkét játékos mögött játszottak. Orpik nem tudott dönteni, Niskanen viszont elmondta, hogy Crosby a legintelligensebb játékos, a legjobb játékmester, akivel valaha játszott, aki a góllövéssel sem áll hadilábon. Ovecskin ellenben a legjobb befejező csatár, akit életében látott és nála azért billen a mérleg nyelve az orosz felé, mert használja a testét, szeret ütközni, ami egyáltalán nem mondható el Crosbyról.

A két játékos egyéni teljesítménye természetesen jelentősen befolyásolta a csapata és a társak mutatóját is. Az egyik legjobb analitikus oldal, a Puckalytics.com kimutatása 2008-tól követi figyelemmel a két játékost. Ovecskin kapura lövési mennyiségéről már esett szó. Ennek eredményeképpen a Washington Corsi-mutatója az eget verdesi, úgy is mondhatnánk, hogy a Capitals védekezése a támadás, illetve a rengeteg kísérlet. Próbálják folyamatos nyomás alatt tartani az ellenfél kapuját kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen a százalékos mutató nem hazudik, az eredményesség nincs arányban a kísérletek számával. A 2011/12-es szezon idején Boudreau-t kitették a csapatból és Dale Hunter állt a kispad mögé. Az új edző mindenki elképedésére megvágta Ovecskin jégidejét, próbálta több védekezésre kényszeríteni a szélsőt, aminek az lett az eredménye, hogy az orosz szélső pályafutása második leggyengébb sorozatát produkálta, a Capitals pedig éppen csak beevickélt a playoffba.

Mindeközben Crosby mutatói viszonylagos állandóságot mutattak, mindössze néhány százalékos kilengés volt. Az állandóság természetesen annak volt köszönhető, hogy Dan Bylsma mester kidolgozott játékrendszere és szisztémája évekig nem változott lényegesen, ami hozta magával az állandó statisztikát. Ovecskin ezzel szemben négy év alatt négy edzővel dolgozott együtt (Boudreau, Hunter, Oates, Trotz) négy különböző játékrendszerben, aminek következtében a statisztikai mutatói hatalmas eltéréseket mutattak.

A góllövést és a kísérleteket egyértelműen az orosz nyerte, de van a játéknak egy szegmense, ahol nem veheti fel a versenyt a kanadaival. Ez a bulielhozatal. Crosby legrosszabb szezonjában is ha csak minimálisan, de 50% feletti mutatóval rendelkezik, az átlaga pedig 52,8% az egész pályafutását figyelembe véve. Bármilyen hihetetlen, a bedobások azok, amik a szakértők szerint eldönti a “ki a jobb kérdést”. Crosby ezáltal sokkal közelebb áll a komplex játékos fogalmához, mint ellenfele, ez pedig elég arra, hogy a szakértők mellette voksoljanak. Érdekes azonban, hogy a szurkolók, a tömeg éppen ellenkező véleményen van, a felmérések alapján náluk a nyolcas számú játékos nyeri a csatát. Talán a szakértők is változtatnak majd a véleményükön akkor, ha Ovecskin jobban fog védekezni. A 2013/14-es szezont az orosz a 51 lőtt gól ellenére képes volt -35-ös mutatóval lehozni. A következő évben Trotz ült a fővárosiak kispadjára, aki székfoglalójában elmondta, hogy igyekszik majd az orosz szélső védekezésén javítani. Az eredmény látványos lett, ugyanis Ovechkin 53 góllal és +10-es mutatóval zárt. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy góljainak majdnem a felét emberelőnyben lőtte, akkor azt látjuk, hogy bődületes a fejlődés és Trotz állta a szavát.

Amíg Ovecskin úgymond fejlődött az elmúlt két évben, Crosby éppen visszazuhant. Az évek óta köztudomású, hogy a Pittsburgh fejnehéz csapat Crosbyval és Malkinnal. Az elmúlt években ott volt Pascal Dupuis, Chris Kunitz vagy James Neal a Főpingvin oldalán, akik igazi társak voltak, manapság viszont senki sincs és egyszerűen képtelenek csapatot építeni köré. A visszaesést mi sem bizonyítja jobban, Crosby tavaly karrierje legrosszabb szezonját produkálta még úgy is, hogy 84 pontot termelt. Idén egyelőre ezt is alulmúlja nyolc találkozón csak egyen szerzett pontot és mindössze három egységgel áll. Pedig Crosby Phil Kessel személyében a liga egyik legjobb gólgyárosát kapta elviekben, ontania kellene a pontokat. De ami sikerült Trotz mesternek a fővárosban, az egyelőre nem sikerül Mike Johnstonnak Pittsburghben. Egyszerűen képtelen megtalálni azt a játékstílust és azt a rendszert, ami kiaknázhatná Crosby képességeit ilyen játékos mellett. Nyilvánvaló, hogy ez nemcsak az edző, de a vezetőség hibája is, hiszen az ember abból főz, amiből tud.

Végül álljon itt a két játékos teljes statisztikája és az egymás elleni mérkőzésen nyújtott teljesítményük. Crosby a 34 Washington elleni meccsén 18 gólt ütött és összesen 51 pontot termelt ami 1,34-es pont/meccs átlag. Ovecskin halványabban teljesített a Pittsburgh ellen, 40 meccsen 27 gólt lőtt, közte egy mesterhármast, de csak 46 pontot gyűjtött, ami minimálisan van az egypontos átlag felett.

A jövő

Nem kétséges, hogy ha mindkét játékos holnap a visszavonulás mellett döntene, akkor vörös szőnyegen kísérnék őket a Hírességek Csarnokába. Lehetetlenség eldönteni a kérdést, ám Ray Ferraro találó választ adott. Szerinte a játékra a legnagyobb hatással manapság a kapusok vannak, nincs még egy olyan ember, akinek olyan fontos szerepe lenne, mint a hálóőröknek. A montreali Carey Price vagy a New York-i Henrik Lundqvist évek óta csapatuk legjobbjai, mindkét játékos a hátán cipeli az egyesületét.

Ha tőlem várják a választ, akkor azt mondanám, ha Ovecskin egyszer megnyeri a Stanley Kupát, akkor kiütéses vereséget mér Crosbyra. 13 egyéni díja és öt gólkirályi címe van, szemben Crosby nyolc egyéni sikerénél, ráadásul van egy Calder-trófeája, ami Crosbynak már sosem lehet. Ovecskint 11-szer szavazták be az év csapatába, ebből nyolcszor az elsőbe, Crosby ellenben csak hatszor volt ennek a tagja, ebből négyszer volt a kezdőötösben. Ám amíg az orosz neve nem kerül fel a kupára, addig nem lehet igazi nyertes, sőt ennyi egyéni címmel valószínűleg minden idők legnagyobb veszteseként vonulna vissza.