Örömteli, hogy ilyen gyorsan tanul a csapat
Ezt Majoross Gergely a felnőtt válogatott edzője nyilatkozta a szövetség honlapjának azok után, hogy csapatunk csak szétlövésben kapott ki a dánoktól. A saját gyűjtésünk mellett az icehockey.hu-nak a csapatkapitány Magosi Bálint is nyilatkozott.
Majoross Gergely: ?Ez a torna nagyon fontos tapasztalat nekünk, örülök, hogy a norvég meccsből olyan gyorsan tudtunk okulni, hogy ezúttal már kiválóan fel tudtuk venni a versenyt a dánokkal. Nyilván nem mi domináltunk, nem nekünk volt több helyzetünk, ugyanakkor nem voltak összeomlások a védekezésünkben, kívül tudtuk tartani őket, és csak olyan lövéseket engedélyeztünk, amelyekben kevesebb volt a veszély, utána pedig erőszakosak voltunk a kapu előtt. Amire készültünk, a védekező játékunk, az rendben volt. Ehhez társult Hetényi Zoli kiváló teljesítménye, így tudtuk őket egy gólon tartani, amivel maradéktalanul elégedettek lehetünk.
Azt is meg kell szokni, hogy a válogatott-tornákon más a bíráskodás, mint a ligákban, ahol mi játszunk. Ennyire nem védik a támadókat sehol, ami annak a csapatnak hátrányos ? nyilván ezért is találták ki ?, amelyik kevesebbet korcsolyázik, többet kényszerül védekezni. Tegnap ezt megtapasztaltuk, sok kiállítást kaptunk, és leginkább ilyen, jellemző helyzetekből, még ha voltak rossz kiállítások is, amelyek a túlzott akarásnak, idegességnek voltak betudhatóak. Ezek mára eltűntek, sokkal jobban járt a lábunk, sokkal inkább a jégen tartottuk az ütőinket, így nem adtunk lehetőséget a bíróknak a büntetésre. Ez a rész is sokkal jobb volt annak köszönhetően, hogy beleszoktunk a tempóba.
Hetényi Zoli, szegény, nagyon megedződött az elmúlt másfél év kálváriájában, és örömmel látjuk, hogy ettől csak még erősebb lett. Ma ismét olyan Zolit láttunk, aki elképesztő formában véd, akinek nincs elveszített csata, rendben van fejben, nem történik vele semmi akkor sem, ha gólt kap. Ez mind nagyon fontos, mint kapusnak, és mint a társunknak is.?
Magosi Bálint: ?Meglátszik, hogy a mi sorunk lassan két éve együtt játszik, és amúgy is sokat kommunikálunk a jégen és a kispadon is, ezért összehangoltabban mozgunk. A meccs elejétől úgy játszottunk, mint csütörtökön a második félidőben: nem vártunk arra, hogy majd valamikor felvesszük a ritmust. Nem volt sok lövésünk, de szerencsénk igen, mert mi találtuk meg a vezető gólt, amitől kicsit idegesebbek lettek. Igaz, hogy a harmadikban gyorsan kiegyenlítettek, de aztán tartani tudtuk őket. Zoli pedig úgy védett, hogy öröm volt nézni. Bizakodásra ad okot, hogy sok hiányzó nélkül játszottunk így, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy november van, mindenki a klubjából jött, picit fáradt, kezdeti stádiumban vannak a csapatok. Ami persze ránk is igaz.?