8 éves a Jégkorongblog

Öregszünk.

A válogatott hét magával ragadott, teljesen elfelejtettem, sőt szinte mindannyiunk fejéből kiment, de este kilenckor KHL Pistinek a derült égből az eszébe jutott, hogy miről is híres november 8. Igaz, ezen első cikk megírása óta sok minden változott, elsősorban azért, mert néhány éve blogból honlap lettünk.

A hokis korosztályok szerint most kinőttük a szuperminit és beléptünk a minibe. Hátborzongató belegondolni, hogy amikor indultunk, akkor a felnőtt válogatott kapuját aktuálisan egyre nagyobb erővel döngető juniorok, Erdély Csanád, Galló Vilmos és társaik az U12-ben bontogatták szárnyaikat.

Ahogy öregszünk, úgy lesznek az évfordulók egyre kevésbé fontosak, halványul a jelentőségük, kicsit olyan ez, mint a házassági évfordulók esetében. Mégis fontosak ezek az alkalmak, mert ritkán beszélünk magunkról, hiszen nem mi vagyunk fontosak, hanem a jégkorong. Nagy öröm tapasztalni, hogy évről évre nő a magyar jégkorongos közösség, és ezzel párhuzamosan olvasótáborunk is. Hatalmas büszkeség nekünk, hogy nap mint nap ennyien szavaznak ránk, nem nagy szavak ezek, hanem a való, ezek a kattintások jelentik a Jégkorongblog számára az éltető erőt.

Nem egészen két hónapja írtuk, hogy az azt megelőző 365 napban 607 ezer egyedi látogatónk volt. Ezen máris sokat javítottunk, 2014. november 8. óta 628 ezer ez a szám. Köszönjük szépen a támogatást, néhány fős kis csapatunk a következő egy évben is mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a még mindig kicsi, de azért tényleg egyre nagyobb közösség nap mint nap fontosnak és értékesnek érezzen minket.

Izgalmas év vár ránk. Elnököt kell találnia, azt követően a kor kihívásainak megfelelő stratégiát kell alkotnia a szövetségnek. Normális működési mederbe kell terelni, ehhez minden bizonnyal meg kell reformálni a MOL Ligát. Megoldást kell találni a csapatok külföldre kívánkozásának kérdésére. Kíváncsian várhatjuk, hogy a Miskolc három címéből mennyit tud megvédeni, hogy a Fehérvár a rossz kezdés és a válogatott szünet után rátalál-e a rájátszás felé vezető útra, hogy a juniorválogatottunk a papírformát mennyire könnyen tudja érvényesíteni a negyedosztály vb-jén, hogy a februári olimpiai selejtezőn ki tudjuk-e köszörülni a négy évvel ezelőtti csorbát és április után újra le tudjuk-e győzni a nagyon erős Lengyelországot, hogy aztán májusban a magyar hoki újabb fantasztikus ünnepén, az A csoportban feketén-fehéren kiderüljön az igazság: közelebb kerültünk-e a világelithez, pontosabban a 11-14. legjobbhoz.

Most, hogy már a jégkorongsportban is lehet elmúlt nyolc évezni, megállapíthatjuk, izgalmas év vár ránk. Miért ne töltenénk együtt ezt is?