Az elmúlt egy hétben szánalomra méltó teljesítményt nyújtottunk
Háriéknál edzőváltás történt, Sjur Robert Nielsent Per-Erik Johnson váltja a Leksand kispadján. A szövetség honlapja hosszabb interjút közölt ez alkalomból Hári Jánossal.
Hári Jánosnak, egyetlenként a csapatból, közvetlen tapasztalatai is vannak Johnsonról, hiszen már dolgoztak együtt a Modónál. Az interjút az is indokolta, hogy ő csapata legjobb játékosa, 17 pontjával holtversenyben vezeti a házi kanadai tabellát, de ő 6 meccsel kevesebbet játszott, mint társa, Viktor Amnér. A feljutást célul kitűző Leksand jelenleg az utolsó helyen áll az Allsvenskanban, bár hátránya nem jelentős, a rájátszást érő hely is csak 6 pontra van tőle.
A magyar válogatott csatára elmondta, hogy nem érte őket váratlanul az edzőváltás, egy ideje már beszéltek róla a klubnál: “Semmi problémám nem volt Sjurrel sem, akit edzőként és magánemberként is nagyra értékelek, de néha kell egy kis változás. Sajnos nem tudtunk olyan teljesítményt nyújtani, ami az ő megítélését javította volna. Hogy az utolsó helyen állunk, az legalább annyira a játékosok hibája, mint az övé.” A két edző közötti legnagyobb különbséget Hári abban látja, hogy a norvég szakembernek sokkal konkrétabb elképzelései vannak a játékrendszerről, míg az új szakvezető meghallgatja a játékosokat és a fejében elképzelt taktikát rugalmasan képes átalakítani a játékosok képességeinek megfelelően.
Az edzőváltástól pozitív változásokat remél a magyar csatár: “Az elején ez mindig pluszt ad, új energiával tölt fel. Rövid távon biztosan pozitív hatása lesz, ahogy az tavaly is történt. Hat vagy hét meccset vesztettünk zsinórban, de aztán jött Per-Erik és minden megváltozott. Ezzel együtt, igyekszem a legkevesebbet foglalkozni az edzőkkel és inkább arra koncentrálok, ami az én dolgom.” Erre szükség is lesz, hiszen a Leksand győzelemmel nyitott ugyan az Allsvenskanban, de ezt követően öt meccset vesztett zsinórban és ez alapjaiban határozta meg a szezont: “Nagyon sokat számít a jó kezdés. Ez önbizalmat ad, nem kell minden meccsen nyomás alatt játszanod. Mi sajnos az elejétől fogva hátul kullogunk, ami nagyon nehéz helyzet, már minden meccs olyan, mintha a rájátszásban volnánk. Különösen igaz ez a hazai meccseinkre, minden ellenfelünk a legjobbját nyújtja ellenünk. Sok a néző, mindig óriási energiával játszanak az ellenfelek, ezt meg kell tanulnunk kezelni, és nekünk is nagyobb energiákat kell mozgósítanunk, többet kell tennünk a győzelemért.”
Idén az Allsvenskanban minden korábbinál szorosabb a küzdelem, a Leksand bár utolsó, mindössze 6 pont választja el a rájátszástól. “A szurkolók magasra teszik a lécet itt, ugyanígy lenne, ha a 6-7. hely valamelyikén lennénk. Minden csapat ellen a győzelem az elvárás, és az utolsó hely teljesen elfogadhatatlan. Ebben a ligában minden nagyon gyorsan történik, három meccset vesztettünk zsinórban és máris itt találtuk magunkat az utolsó helyen.”
Hári szerint támadásban fejlődhetnek még sokat: “Többet kell passzolnunk, a játékunkat túlságosan is az jellemzi, hogy bedobjuk a korongot a támadóharmadba és igyekszünk utána menni. Ez nem jó, nagyobb sebességgel és kombinatívabban kell túljutnunk a semleges zónán.” Arra a kérdésre, hogy megérdemlik-e az utolsó helyet, vagy csak a szerencsén múlt, nagyon őszintén válaszolt, ahogy tőle idehaza is megszokhattuk: “Igazából nagyon kevés olyan meccs volt, ahol többet érdemeltünk volna. Az utolsó három mérkőzésünk egyikén sem érdemeltünk győzelmet. Alacsony volt az energiaszintünk és keveset tettünk a győzelemért, mintha belenyugodtunk volna a megváltoztathatatlanba. Máskor talán egy bunyó jót tett volna és volt olyan, hogy három pontot érdemeltünk volna egy helyett. De az elmúlt egy hétben szánalomra méltó teljesítményt nyújtottunk. Nem mintha nem akartuk volna a győzelmet, de az utolsó hely bénítólag hatott a játékunkra. Meg kell tanulnunk megnyugodni és úgy játszani, az utolsó helynél rosszabb már úgysem jöhet.”