A Fehérvártól kaptam egy második esélyt

Rajna Miklóst választotta a Magyar Jégkorong Szövetség 2015-ben az év játékosának. Vitathatatlanul jó döntés, a 24 éves kapus hétről hétre bizonyít klubcsapatában, Krakkóban pedig a hátán vitte az A csoportba a válogatottat.

Számított arra, hogy az év játékosának választják?

Egyáltalán nem, nem is gondoltam ilyesmire, nagyon meglepett a hír.

Mit jelent ez a cím?

Tényleg nagyon megtisztelő érzés az év legjobb játékosának lenni. Igazán illusztris társaságba kerültem, igazi magyar jégkorongikonok mellé, akiket gyerekkoromban még a lelátóról néztem. Nagyon komoly és nagy dolog ez egy játékos karrierjében.

Három éve nem tartottak igényt a játékára a nevelőegyesületénél. Ma hogy érzi, tehetett arról, hogy akkor nem hosszabbított szerződést a DAB?

Így van, anno nem hosszabbították meg a szerződésemet Dunaújvárosban, biztos hogy ebben én is hibás voltam. Elég nagy törést jelentett nekem ez a karrieremben és nehéz időszakon mentem akkor keresztül. Utólag már szerencsésnek mondhatom magam, hogy így alakultak a dolgok, lehet ha akkor Dunaújvárosban maradok, megragadok a komfortzónámban.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Úgy emlékszem, az is felmerült akkor, hogy abbahagyja a játékot. Ez valóban komolyan szóba jött?

Igen, felmerült annak a lehetősége is, hogy befejezem és rendes munkát vállalok. Lakásrezsit kellett fizetnem és benzint az autómba, miközben nyáron semmilyen bevételem nem volt.

A nulláról kezdte újraépíteni a karrierjét. Mit jelentett akkor a Volán ajánlata?

Nagyon nagy lehetőséget kaptam a Fehérvártól, gyakorlatilag egy második esélyt, hogy profi jégkorongozó legyek. Ezért nagyon hálás vagyok a Fehérvár vezetőségének.

Mikor hitte el magáról, vagy mikor gondolta úgy, hogy igazán jó kapus, vagy hogy azzá válhat?

Az ember sosem gondolhatja magáról, hogy olyan nagyon jó, nem szabad ennyire hosszú távon gondolkodni. Az a legfontosabb, hogy minden egyes nap tanulj valamit és jobb legyél.

Milyen a viszonya Hetényi Zoltánnal, aki csapattársa, de a legnagyobb riválisa is egyben, mind a Fehérvárban, mind a válogatottban?

Nyilvánvalóan riválisok vagyunk, de maximális a tisztelet egymás iránt. Mindketten úgy gondolkodunk, az a legfontosabb, hogy a csapat nyerjen, ott segítjük egymást, ahol tudjuk, és persze ösztönözzük a másikat arra, hogy minél jobbak legyünk.

Az utánpótlás-válogatottbeli edzője, Ancsin László így értékelte 2008-ban: “Nagyon nagy tehetséggel megáldott kapus. Hogy őszinte legyek, nem is tudja, mekkora lehetőség rejlik benne. Fantasztikusan él együtt a játékkal, olvassa az ellenfelek szándékát. Előre tudja, mi fog történni. A legnagyobb ígéret a korosztályban az összes játékos közül. Viszont kissé lusta, mert a sikerek eddig könnyen jöttek. Sokkal több szárazföldi munkára és nyújtásra, lazításra lenne szüksége a továbbiakban.” Igaza volt az utolsó két mondatban, ma már máshogy áll a munkához, mint 7-8 éve?

Igen. Akkoriban nagyon jellemző volt rám, hogy jégen kívül hajlamos voltam kerülni a munkát. Igazából jégkorongozni nagyon szerettem világ életemben, akkor még úgy gondolkodtam, jégkorongozó vagyok, nem pedig futó vagy testépítő. Azóta ebben fejlődtem sokat, de még mindig van hova fejlődjek. Sajnos nagyon kötött izomzattal rendelkezem.

Dunaújvárosban nevelkedett, a Bp. Starsnál lett felnőtt játékos, válogatottba játékos, majd Fehérváron vált igazán elismertté. Melyik csapatnál mi a legszebb emléke, mit köszönhet ezen csapatoknak?

Dunaújváros mindig a szívem csücske lesz, itt tanultam korcsolyázni, itt néztem az idősek játékát, itt szurkoltam több generációnak. A Budapest Starsban lettem profi felnőtt játékos, ott kaptam először pénzt a jégkorongért és ott kerültem be először a felnőtt válogatottba. MOL Ligát is ott nyertem, az akkori idősebb csapattársaim nagy hatással voltak rám, nagyon jó éveket töltöttem Budapesten. Fehérváron egy sokkal erősebb bajnokságban játszhatok, ami nekem nagyon nagy előrelépés volt. Szeretek Székesfehérváron lakni, szeretem a várost és a csapattársaimat is, nagyon hálás vagyok azért, hogy itt játszhatok.

Kik voltak azok a kapusedzők, akiktől a legtöbbet tanulta?

Gyerekkoromban Váradi Csaba volt a kapusedzőm, vele sajátítottam el az alapokat, úgy gondolom, hogy nagyon sokat köszönhetek neki. Mikor Fehérvárra kerültem, Farkas Tamás volt a kapusedzőm. Nagyon sokat segített abban, hogy újra formába lendüljek. Ő fiatalos kapusedző, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, mindent meg tudunk beszélni, ami szintén nagyon sokat segített. És mindez a mai napig így van.

A hagyományos nagy iskolákban, stílusokban hisz, vagy ezeket keveri? Miként definiálná a saját játékát?

Inkább onnan nézve különböztetném meg a kapusokat, hogy vannak a reagáló és a takaró kapusok. Én inkább az előbbiekhez tartozom, akik próbálnak reagálni a lövésekre. A méretemből adódóan ugye másra nem is lenne lehetőségem.

A kapusok megítélésekor sokan sokszor a statisztikákból indulnak ki. Belülről nézve és ismerve a dolgokat, mennyire mérvadó, hogy egy kapus 88 vagy 92%-on áll?

Nyilván a statisztikák adnak egy bizonyos képet a játékosokról, amik sokszor igaznak bizonyulnak, sokszor pedig nem. Nyilván nagyon sok múlik a csapaton is. Például hogy milyen helyzetekből hagyják lőni az ellenfelet, hogyan takarítanak el egy kipattanót. Elég sok összetevője van annak, hogy milyen adat kerül a kapusok neve mellé, de hosszú távon nyilvánvalóan mutat egy képet a teljesítményről.

Egyszer, amikor kifelejtettem egy cikkben egy fontos játékoskeretből, írta nekem, hogy semmi gond, amúgy sem hiányolja senki onnan, legfeljebb a nagymamája. Ez mit jelentett akkor?

Csak vicces akartam lenni. Sajnos akkoriban a teljesítményem eléggé feledhető volt, és mi tagadás, nem voltam a szurkolók kedvence. Remélem, ez azóta megváltozott, bár ezt tőlük kéne megkérdezni.

Fehérváron az első két szezonban harmadik számú kapus volt az EBEL-csapatnál. Miközben már stabilan a válogatott keret tagjaként tartották számon. Ez nem volt furcsa érzés?

Az EBEL-csapatba senki sem kerül be csak úgy, senkinek sincs bérelt helye. Egy fiatal kapusnak különben is türelmesnek kell lennie és mindig készen kell állnia, hogy ha megkapja a lehetőséget, jó teljesítményt tudjon nyújtani. Lépésről lépésre kell haladni, de ezzel akkor is tisztában voltam.

Játékvezetők szokták mondani, hogy minél jobb egy liga, annál könnyebb dolguk van. Ugyanez miként néz ki kapus szemszögből, mondjuk olyasmit lehet mondani, hogy bizonyos szempontból az EBEL-ben könnyebb védeni, mint a MOL Ligában, mert például jobbak a hátvédek?

Nem lehet a két ligát így összehasonlítani. Amilyen csapatokban játszottam, ott azért elég jó volt a védelem és a csapat is, mondhatni a liga elején voltunk. De érdekes, éppen a múlt héten beszélgettem Christian Engstranddal, és ő azt mondta, most könnyebb dolga van Finnországban, mint tavaly volt a Volánban.

Kitartó és nyugodt. Ez az élet minden területén igaz?

A barátaim szerint nem vagyok nyugodt az életben, de szerintem elég türelmes vagyok, és nehéz kihozni a sodromból.

Azért kérdeztem ezt, mert amikor egy A csoportba jutásról döntő meccs utolsó perceiben az arca olyan nyugodtságot sugároz, mintha odahaza az Onedin családot nézné, akkor nem tudom eldönteni, hogy ez viselkedés, vagy tényleg ilyen?

Ilyen vagyok gyerekkorom óta. Meccs közben nem sokszor vagyok ideges. Mondjuk ha kikapunk, akkor meccs után nehezen lehet velem akár csak két szót is váltani. Olyankor interjút sem érdemes velem készíteni.

Nem volt feszültség abból, hogy megtörte a Tankcsapda egyeduralmát az öltözőben a Punnany Massiff-fal?

Nem, abszolút nem, sőt a srácok nagy része is elkezdte hallgatni, és megértették, miért szeretem őket. Mostanában kezd erősödni ez a vonal az öltözőben is.

Szokott meccseket nézni csupán szórakozásból, vagy azért, hogy ellessen valamit a nagy kapusoktól?

Nagyon sokféle jégkorongot nézek. Tudni kell rólam, hogy ötéves koromtól nagyjából minden jégkorongmeccsen ott voltam, ahol csak tudtam. Sőt volt olyan, hogy 13-14 évesen szurkolói busszal utaztam Fehérvárra. Amikor csak tehetem, most is kinn vagyok szurkolni a MOL Liga-meccseken. Az NHL-t pedig napi szinten követem.

Hogyan készül az A csoportos vébére? Sokat gondol rá, van elképzelése, mi vár ott ránk, vagy ráér még ezen törni a fejét?

Az idei világbajnokság mindenkinek óriási lehetőség. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe a szentpétervári vb. Nagyon várom már, hogy elkezdjük a felkészülést, mindenkinek a legjobbját kell nyújtania.