Még néhány gondolat Rajna Miklósról

Vagyis arról, hogy miért legyen az év jégkorongozója példakép a nehézségekkel küzdő tehetséges fiatalok számára.

Ezt a szöveget még akkor meg akartam írni, amikor kijött a hír Rajna elismeréséről, csakhogy menet közben elsodortak bizonyos események. Aztán le is mondtam róla, viszont FK kolléga remek interjújától ismét ihletem lett, és már az sem tántoríthatott el, hogy egy nem túl jól sikerült harmad után lecserélték őt a Vienna Capitals elleni meccsen.

Na tehát.

Rajna Miklós még ifista volt, amikor a blog elindult, ennek megfelelően az első korosztályok egyikébe tartozott, amelyek felnőtté válását már odafigyelősebben követtük, mint a korábbiakét. Ebből kifolyólag tudtuk, hogy az 1991-es születésű kapus extra tehetség, és a legkevésbé sem csodálkoztunk, hogy miután elhagyta Dunaújvárost, zsenge korához képest mind nagyobb szerephez jut az időszak meghatározó MOL ligás csapatában, a Budapest Starsban, amellyel egyébként a nemzetközi bajnokság aranyérmeit is sikerült elhódítania. Tinédzserkori teljesítménye láttán azt sem minden alap nélkül feltételeztük, hogy lesz a magyar jégkorongnak Szuper Leventéhez mérhető hálóőre a továbbiakban is.

Ez fontos kérdés a hokiban, a végy egy jó kapust elve látványosan érvényesül egy olyan sportban, amelyben csak jóval kilencven százalék fölötti védési hatékonyságnál beszélhetünk figyelemre méltó mutatókról. A magyar hokiban ráadásul a Szuper-korszak beletesz a témába még egy kanyart, hiszen NHL-kispadig jutott legendánk tündöklése óta különösen magasan van nálunk a mérce.

A krakkói világbajnokságon látott Rajna Miklós kétségkívül a hátán cipelte a válogatottat az A csoportba ? jó-jó, nem egyedül, méltó társak és rátermett vezetők nélkül egymaga semmire sem ment volna ?, így abszolút egyértelmű: tényleg ő az, akinek 2015-ben az év jégkorongozójának kellett lennie. Csakhogy nem lenne helyes megfeledkeznünk arról, hogy az ide vezető út nem nélkülözte a fordulatokat. Mindaz ugyanis, ami az elmúlt szűk évtizedben Rajnával történt, beszédes tanulságokkal szolgál.

Az interjúban is előkerültek bizonyos edzői meglátások még 2008-ból. Ezek arról szóltak: nem biztos, hogy a fiatal kapus tisztában van vele, mekkora lehetőségek rejlenek benne, és hogy mindent képes megtenni ezek valóra váltásáért. Nos: Rajna Miklós maga sem szégyelli elismerni, hogy pályafutásának nemcsak fényes lapjai, de mélypontjai is voltak.

A Stars széthullása után 2011-ben ? ekkor még mindig csak 20 éves volt ? visszament Dunaújvárosba, ám nevelőegyesületénél csak egy évig tartottak igényt szolgálataira. Tény, hogy abban a dupla idényben ? amikor a Dab.Docler a MOL Liga mellett az osztrák Nationalligában is megmérette magát ? a klub három kapusa közül egyáltalán nem magaslott ki. Peter Sevela és Kiss Tamás semmivel sem volt kevésbé jó, nem véletlen, hogy nem is volt sansza bekerülnie Rajnának a vb-keretbe ? pedig már 2010-ben is kapott meccset a divízió 1-ben Szlovéniában ?, és az sem volt példátlan kiszúrás, hogy nem kínáltak neki új szerződést Újvárosban.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Rengetegen vannak, akik nem tudnak mit kezdeni egy ilyen maflással, karrierjük derékba törik, megmaradnak örök ígéretnek, végül pedig elfelejtik őket. Rajna Miklós ehelyett úgy döntött, újraépíti önmagát. MOL ligás csapat nemigen kereste, elment hát Fehérvárra harmadik számú kapusnak, és védett a juniorok között. Az EBEL-ben is kapott néhány meccset, de alapvetően az EBYSL-ben játszott végig. Ezután jött az újabb fordulat. Rich Chernomaz szövetségi kapitány a 2013-as budapesti vb előtt a szerény választék láttán ? emlékezetes módon ? reaktiválta a klub nélküli Szuper Leventét, de másodikként nem a tengerentúlról hazatért Hetényi Zoltánt, meg nem is az EBEL-ben több szerepet kapott Bálizs Bencét nevezte, hanem Rajnát.

Csakhogy ezzel sem kezdődött még el a tényleges felemelkedés. Egyrészt a világbajnokságról is felemás emlékei lehetnek hősünknek, mert bár shutoutot csinált a japánokkal szembeni zárómeccsen, de előtte ő védett a Dél-Korea elleni vesztes találkozón is. Másrészt a következő EBEL-szezonban ismét jóval több lehetőséghez jutott a Volánban Bálizs Bence, illetve a zárószakaszra Finnországból visszaigazolt és csúcsformába lendült Hetényi Zoltán, így Rajna megint lemaradt egy világbajnokságról.

Mit tett a történtek után? Dolgozott tovább ? és a 2014/15-ös idényben minden részlet a helyére került. Bálizs Miskolcra távozott, Hetényi betegséggel küzdött, Rajna Miklós második kapusként indíthatta az évet az EBEL-Volánban. Kevesebb meccsen kezdhetett, mint a légiós Christian Engstrand, de amikor kellett, helytállt, és mire eljött a vb-felkészülés ideje, biztosra vehettük, hogy ő lesz a válogatott első számú kapusa.

Arra is számíthattunk előre, hogy kivédi az összes rivális összes támadójának a szemét Krakkóban? Természetesen nem. Az utolsó lépés még hátra volt.

Az utolsó négy lépés.

Rajna Miklósból konkrétan az alatt a lengyelországi hét alatt lett egészen komoly kapus. Négy meccsen állt a ketrec elé, négyszer védett a legmagasabb színvonalon. Az akarat és a munka meghozta a gyümölcsét, az ígéret beteljesült. Az út, ami ide vezetett, nem volt rövid, de nem vitás, hogy volt értelme végigjárni. Ezen az őszön stabil EBEL-kapus Rajna, párban Hetényi Zoltánnal, 92 százalék fölött védenek, ha az egyiknek nem jön össze, a másik kisegíti.

Mondom: sokan vannak, akik húszas éveik elején megtorpannak. Kiderül, hogy hiába tartották istenáldotta tálentumnak őket, hiába voltak meghatározó emberek korosztályos csapataikban és az utánpótlás-válogatottakban, a felnőttek mezőnyében nem bírnak megkapaszkodni a jók között. Rengeteg példát látunk erre, különösen a védőink száma magas ? a kapusok és a csatárok sem hiányoznak sajnos a szomorú listáról ?, akiktől sokat reméltünk, akik jó esélyeket, lehetőségeket kaptak, de nem tudtak élni ezekkel azonnal, elmaradt az áttörés, váratott magára a sztárstátus, és belefásultak ebbe, elszürkültek, akár fel is hagytak a profi jégkoronggal.

Rajna Miklós pályafutása nekik fontos példa. Azaz nem is nekik: hanem azoknak, akikre ezután köszöntenek majd nehéz napok, hónapok, talán évek is, gondokkal-bajokkal, kőkemény, olykor kegyetlen kihívásokkal. A Rajna-üzenet ennyi: vissza lehet jönni, mélyről is. A tehetség nem tűnik el, ha nem hagyjuk. Csak melózni kell, ennyi az egész. Hát igen: piszkosul sokat.