


Nagyon szép volt, köszönjük!
Tokaji Viktor személyében a nagy generáció utolsó tagja vonult vissza a válogatottságtól. Nem lehet elégszer elmondani, hogy mekkora dolgokat vittek ők véghez.
A mai magyar jégkorongszurkolók roppant szerencsés emberek: nem évtizedekkel korábbi hőstetteket idézgetve kell ábrándozniuk a szebb jövőről. Az aranycsapat itt nőtt fel a szemük előtt, és az aranykor is csak nemrég kezdődött, rádásul még nem is ért véget. Bőven nem. Valami azonban a múlté lett a mai napon. Tokaji Viktor volt az utolsó reprezentánsa a nemzedéknek, amely a legújabb kori magyar hokit megteremtette. A szapporói hősök közül többen is aktívak és erejük teljében vannak még ? Hetényi Zoltántól Benk Andráson át Kovács Csabáig és a Vas testvérekig ?, de a hetvenes években születettek válogatottbeli pályafutása befejeződött. Ifj. Ocskay Gábor fájdalmasan korán elhunyt, Horváth András, Szélig Viktor, Palkovics Krisztián visszavonult, Ladányi Balázs ? nem a legszerencsésebb körülmények között ? kimaradt a válogatottból, és jó ideje nem véd minden idők alighanem legjobb magyar kapusa, az amúgy 80-as születésű Szuper Levente sem. Ezt a sort zárta most le, ezt a képet tette teljessé és kerekké Tokaji Viktor döntése.
Fotó: Mudra László (MJSZ)
A 39. életévét nemrég betöltő védő generációja meghatározó alakjainak egyike volt. Tőle tudjuk, hogy gyerekként nem tartották istenáldotta tehetségnek, amit elért, azt a munkának hála érte el. Pontosan úgy, ahogy a jégkorongunk összességében is. Minden a szabad téri újvárosi jégen kezdődött, valamikor a 80-as években, és hamar kiderült, hogy mégiscsak viheti valamire ez a srác. 16 évesen már ott volt a B csoportos ifjúsági válogatottban 1993-ban ? kis híján megnyerte a tornát a csapat! ?, majd két évvel később egy szezon alatt három vb-n is szerepelhetett: ifiként a B-ben, juniorként és felnőttként a C-ben.
Tokaji Viktor volt az utolsó azok közül is, akik a C-ben kezdtek ? nem sikerült minden azonnal: jó néhány évet eltöltöttek ott ?, majd a B-n és a divízió 1-en át eljutottak az A csoportig. Nem kevesebb, mint 19 világbajnokságon vett részt, ott volt, amikor 1998-ban, majd 2000-ben összejött a feljutás, ott volt a 2002-es dunaújvárosi?székesfehérvári tornán, amikor döntőt játszottunk az A csoportért a dánokkal, ott volt Szapporóban, ott volt Zürichben, ott volt a 2011-es és a 2013-as telt házas sportarénás vb-ken. Utóbbira biztos, hogy mindenki úgy emlékszik, mintha ma lett volna: akkor vertük meg a KHL-es játékosokkal felálló Kazahsztánt, és a csapat teljesítményét méltató összegző írásunkban utóbb azt állapíthattuk meg, Tokaji Viktor azon a vb-n futotta élete legjobb formáját. 36 évesen.
De ne feledkezzünk meg a klubsikerekről sem. Tokaji Viktor tagja volt az első bajnoki címét szerző Dunaújvárosnak ? ott volt az ismétlésekkor is ?, majd megállta a helyét a svéd másodosztályú Huddingében, végül pedig nemcsak meghatározó alakja lett az EBEL-es Alba Volánnak, hanem elismert csapatkapitánya is. Újvárosiként Székesfehérváron. Amit ebben a szezonban tesz, az is nagyon szép: a MAC Budapest csapatkapitányaként vállal meghatározó szerepet egy kiváló új csapat felépítésében.
Hagyjuk a jelzőket, ne halmozzuk őket tovább, maradjunk annyiban: fantasztikus pályafutás Tokaji Viktoré.
Ezt mondta erről az icehockey.hu-n ma reggel megjelent búcsúinterjújában:
“Nincs bennem hiányérzet, sok mindent elértünk. Egyvalami miatt lehetne, de az egyelőre túl magas léc, az olimpiai részvétel. Enélkül is teljes azonban a pályafutásom. Ha visszagondolok, nagyon szépet mondhatok a magaménak. Pont ott tartok, hogy megállhatok, leülhetek, visszagondolhatok, hogy anno jó döntés volt-e elkezdeni jégkorongozni a semmiben. Tolni a havat, a rolbát, feltört lábbal róni a köröket Gyergyóban… Akkor elkezdődött valami Újvárosban és Fehérváron és Budapesten, aztán begyűrűzött az emberek közé, és szerethetőek lettünk, és megszerettettük a hokit a gyerekekkel, a sz?leikkel és magával a laikus emberekkel is, akikből aztán törzsszurkolók váltak. Vannak, akik manapság kint játszanak a tengerentúlon, vagy akár Európában, de hazajönnek a válogatotthoz, vagy klubhoz a tapasztalatukkal, van, aki 15 évesen elénekli a himnuszunkat Kanadában, amire szintén feleszmél a magyar és a nemzetközi hokitársadalom, szóval, sok minden van, amiért nagyon büszke vagyok a magyar jégkorongra. Érdemes kijárni MOL Liga-meccsre, EBEL-meccsre, nem beszélve a válogatottról, amely nagyon sok örömet okozott már, okoz most és még fog is a jövőben.”
Tokaji Viktor az olimpiai selejtezőkön a stáb tagja lesz, de a játékot nem hagyja abba, végigpörgi a MOL Liga-szezont a MAC-ban. A folytatás sem kérdéses: marad a jégkorong és az edzői pálya, és ez így jó. Ennek a generációnak ez a küldetése. Azzal, hogy a kesztyű a szögre kerül, a munkának nincsen vége.
Úgyhogy az eddigieket köszönjük ? Tokaji Viktornak is, nemzedékének is ?, a továbbiakhoz meg sok erőt és minden jót kívánunk. Magunknak pedig jó szurkolást. Hiszen nem vitás, hogy lesz miért és kikért szorítanunk ezután is ? de azt nem fogjuk elfelejteni sose, hogy az alapokat kik és hogyan rakták le.
További cikkek
- A tavaly bronzérmes dánok ellen kezdünk az U20-as vébén
- Az osztrákok elleni meccs után keretet hirdettek Ladányi Balázsék
- Dániában lesz az olimpiai selejtező főpróbája
- Norvégiába utaznak az U18-asok
- Németh Zalán: Az éremszerzés idén nagy bravúr lenne
- Olaszország ellen duplázik a férfiválogatott
- Harminckét játékos reménykedhet a bledi vb-szereplésben
- A bohócozástól a C-betűs mezig
- Itthon az előszobában is mindig gólt akart ütni