Felkészül Lupul és Michálek?

Torontóban az év a teljes átalakítás jegyében zajlik, a Shanahan, Lamoriello, Babcock hármas igyekszik annyi helyet felszabadítani a fizetési sapka alatt, amennyit csak lehetséges. És még nincsenek a végén.

A Maple Leafs kedden egy 9 játékost érintő csere keretében megvált csapatkapitányától, Dion Phaneuftől. Ennek kapcsán Greg Wyshynski, a Puck Daddy főszerkesztője írt egy hosszabb elemzést a csere értelméről. A szerző 2008-ban kezdi a történetet, amikor a klub szerződtette Brian Burke-öt általános igazgatónak. A szakember előtt ekkor két út állt: vagy feléget mindent és teljesen új alapokon kezdi meg a csapat felépítését, vagy apránként kezdi meg foltozgatni a düledező és minden eresztékében korhadt épületet. Az akkor 53 éves szakember különös módon az utóbbi mellett döntött, neki tetszettek az alapok, 2010-ben például ezt nyilatkozta: “Nem érdekel semmilyen ötéves átépítése terv. Talán a korom miatt, talán azért, mert tudom, nincs szükség ehhez öt évre, mint ahogy Anaheimben sem volt. Szeretem azt a csapatot, amivel befejeztük a szezont. Hiszem, hogy belső fejlődés útján is jobbak lehetünk. Szerintem ez a csapat elég jó ahhoz, hogy néhány új játékossal kiegészülve a nyári edzőtáborban kijelenthessük: reális cél a rájátszás.”

Wyshynski szerint Burke számtalan tévedéséből az egyik legnagyobb az anaheimi párhuzam volt. Burke legnagyobb sikereit a kaliforniai városban érte el, ahol bajnokságot nyert a Ducksszal. Igen ám, csakhogy az a csapat tényleg jó alapokon állt már Burke szerződtetésekor, elég vetni egy pillantást az akkori keretre, szemben a Leafsszel. Burke második legnagyobb tévedése az volt, hogy nem ismerte fel, talán neki tényleg nincs türelme és energiája a teljes újjáépítésre, azonban a szurkolók semmire nem vágytak jobban. Az eredmény ismert, Burke-kel szemben 2012-ben fogyott el a türelem, érkezett Dave Nonis, de ő sem tudott maradandót alkotni. A franchise irányítói megelégelték az egyre tarthatatlanabbá váló helyzetet és idénre összehozták a világ legerősebb agytrösztjét. 2014-ben érkezett az elnök Brendan Shanahan, 2015 nyarán pedig Lou Lamoriello általános igazgató és Mike Babcock vezetőedző.

Az irány nem lehetett kérdéses, az elődök munkájának köszönhetően előttük már csak egyetlen út állt: a teljes újjáépítés. A trojka nem is habozott, még a holtszezonban elcserélték Phil Kesselt, a csapat legtöbbet kereső játékosát, ezzel mintegy évi 8 millió dollártól szabadultak meg. Őt követte David Clarkson és újabb 5,25 millió. Az évi hétmilliót kereső Phaneuf keddi cseréje tökéletesen illeszkedik a sorba. A keretben jelenleg 9 olyan játékos található, akik nyáron szabadon igazolhatóvá válnak, további hat bizonyos feltételekkel bocsátható el. Ahogy korábban írtuk: “… a kapitány kiszórásával hatalmas hely keletkezett a sapkában, a Leafs lett az egyetlen csapat a ligában, amelynek nincs 5,5 milliónál többet kereső játékosa.”

A folyamatnak közel sincs vége, Joffrey Lupul és Milan Michálek lehetnek a következők. A cél egyre kevésbé titkolt, a torontói születésű Steven Stamkos megszerzése, akinek nyáron jár le a szerződése a Ligthningnál. Shanahanék nem próbálkoznak toldozgatásokkal, porig akarják égetni a csapatot, hogy a romokon letehessék egy hosszabb távon sikeres keret alapjait. Ehhez ? a szakértelmen túl ? elsősorban türelemre lesz szükségük. A jelenlegi játékosállomány alapján aligha várható, hogy a csapat három éven belül a playoff közelébe kerül vagy ott túlélné az első kört. De az útra kétségtelenül ráléptek.