Mindenkinek számít a véleménye
Kis András, a női ifjúsági válogatott trénere mesélt játékos- és edzői pályafutásáról.
“A jégkorongos pályafutásom 6 éves koromban kezdődött, amikor még a régi BS-ben elkezdtem járni egy hoki alapjait oktató tanfolyamra, ahová eljött a Ferencváros edzője és kiválasztott néhány gyereket, köztünk engem is, hogy azután a Fradiba járjunk edzeni ? kezdte Kis András. ? 1986-tól voltam igazolt játékos és utánpótláséveimet mindvégig az FTC-ben töltöttem. 1996-ban valamilyen oknál fogva ? amit a mai napig nem tudok megmagyarázni ? második ifista évem után abbahagytam a jégkorongot. Korosztályos válogatottban serdülőig szerepeltem. Két év kihagyás után hiányozni kezdett a hoki, mind a játék, mind a légkör. 1998-ban visszatértem a Fradihoz, a mini korosztálynál edzősködtem, valamint együtt edzettem az akkori ificsapattal, hogy visszanyerjem az elveszített éveket. 2000-ben megkerestek Újpestről, hogy lenne lehetőségem ott újra játszani, amit szívesen fogadtam és munka mellett űzhettem a sportot. 2005-ig voltam az UTE felnőtt csapatának igazolt játékosa, majd az OB I.-es pályafutásom befejeződött és OB II.-ben folytattam, a MAC színeiben. Közben gyerekeket oktattam a Fradinál, majd a MAC-nál. 2004 és 2006 között elvégeztem az edzőit a TF-n. Egyre többet foglalkoztam az edzősködéssel, és a korosztályokban is lépkedtem felfelé, egészen ifiig.
2007-ben kezdődött a női hokival a kapcsolatom, amikor az akkori felnőtt válogatott szövetségi kapitánya lettem és 2008-ban ? hasonlóan az idei miskolci U18-as vb-hez ? az utolsó meccsen dőlt el, hogy bent tudunk-e maradni a csoportunkban, vagy sem. Akkor is Miskolcon volt a vb, de az utolsó percig kellett várni a győztes gólunkra. Ebben az időben keresett meg Balogh Tibor, hogy segítsek neki a Marilyn női csapatánál. A 2008-as vb után a következő évben megrendező ország híján elmaradt a világbajnokság, majd a következő évben az olimpia miatt nem rendeztek világbajnokságot, a szövetségi kapitányi posztról lemondtam.
A Marilyn csapatát 2011-ben vettem át Balogh Tibortól, aki nagyon jó klubot épített ki, jó hangulatú, összetartó társaságot. A 2012/13-as szezontól a MAC támogatását élvezi a Marilyn. A 2013/14-es idényben 3 csapattal tudtunk elindulni a bajnokságban, és ettől kezdve Jan Bylesjővel dolgozunk az együttesnél. A MAC nevet csak idéntől viseli a Marilyn, ez egy szimpla adminisztrációs hiba. 2012-től a MAC-hoz tartozik a csapat, a MAC támogatásával és gondozásában működik.
Tavalyelőtt felkértek az U15-ös női tehetséggondozó programban való részvételre, amit szívesen fogadtam és vállaltam. Tavaly megkerestek, hogy az U18-as válogatottnál másodedzői posztján számítanának rám, Buzás Norbert szövetségi edző mellett. Nagy megtiszteltetés volt a megkeresés és örömmel mondtam igent. Őt gyerekkorom óta ismerem, játszottam vele együtt gyerekként és felnőttként is. Sőt évek óta együtt dolgozunk a MAC előkészítőcsapatánál. Az U18-as válogatottnál mindent megbeszélünk, mint ahogy a stáb többi tagjával is. Mindenkinek számít a véleménye. Természetesen a szövetségi edzőé a végső döntés, ő mondja ki a végső szót, de mivel elég jól ismerjük egymást, megbízunk egymásban, így próbáljuk kihozni magunkból és ezáltal a csapatból a legjobbat. Az U18-as programra 3 éves tervet dolgoztunk ki, aminek az első lépésén túl vagyunk és a tervek szerint haladunk tovább.”
