Mitől jó egy kapus?

Tudjunk meg többet a jégkorong finomságairól sorozatunk újabb résszel jelentkezik: Corey Crawford Chicago-kapus helyezkedését Elias Rassi, kanadai junior A-ligás kapusedző elemzi.

Az elemzés középpontjában a lövés előtti pillanatok állnak, amelyek legalább annyira fontosak, mint a lövésre adott reakciók. Sőt: talán még fontosabbak. Egy-egy védést a legtöbbször csak a végeredmény alapján ítélünk meg, holott azt gyors események sorozata előzi meg. Abban, hogy megértsük, mitől sikeres  egy kapus egy adott szituációban, a legapróbb részletek is számítanak.

Az elemzett helyzet a Stanley Kupa legutóbbi döntőjének második meccséről való. Elsőre úgy tűnik, mintha Tyler Johnson nem igazán ígéretes helyzetből próbálkozna, így Corey Crawfordnak könnyű a dolga. De érdemes megfigyelni pár apróságot, amelyek nélkül ez a szituáció sokkal veszélyesebb is lehetett volna.

A játék a kapu mögül indul, Nyikita Kucserov támadja le Marián Hossát, aki így fonákkal kénytelen passzolni. A pakk elmegy Duncan Keith mögött, Ondrej Palaté lesz. A palánk mellett, a bedobópont magasságában kezeli le, két chicagói játékos azonnal lecsap rá. Nézzük, ebben a pillanatban hogyan helyezkedik Crawford.

Látható, a korong egyelőre nincs a veszélyes zónában. Crawford bal lábának sarka a kapuvas mellett van, a testét szembefordítja Palattal. A sárgával jelölt terület mutatja, hogy a bedobókör és a gólvonal által bezárt szög teljes egészében fedett. Ilyenkor a kapusok számára a legjobb kiindulópont a kapuvas, ehhez képest tudják belőni, hogy azt a szöget zárják ténylegesen, amelyet zárni akarnak. Crawford ebből a pozícióból bármerre elmozdulhat, több lehetséges szöget is fedhet. Látható is, hogy többször igazít a helyezkedésén ? de a bal lába végig a vas mellett marad.

A második képen látszanak igazán a konzervatív helyezkedés előnyei. Az is megfigyelhető, ahogy a jobb lábát lassan visszahúzza a gólvonal felé. Ennek oka, hogy időközben feltűnik Kucserov, aki potenciális fenyegetést jelent. Kucserov a tenyeres oldalán jön, ez is olyan részlet, amire a kapusnak figyelnie kell, hiszen ez határozza meg, hogy lövésre lehet számítani ? ha rossz szögből is ?, vagy cselezésre a kapu felé.

Mielőtt Crawford végleg felvenné a lövés előtti védő pozíciót, állít egy apróságon: jobb lábát ismét kicsit előre helyezi, visszaáll abba a helyzetbe, amelyet az első képen vett fel. A kiélesített részen, a bedobópont környékén Johnson látható a koronggal. Ezért Crawford befordul, hogy teljesen zárhassa a szöget. Látszik, hogy egészen egyszerű mozgásokkal is mennyire hatékonyan lehet helyezkedni. Amint véglegessé válik, hogy Johnson a fő veszély, Crawford kicsit kijjebb jön, ezzel nyer egy kis helyet, hogy mélységben tudjon védeni.

Johnson is kiváló munkát végez, nem könnyű lekezelnie a fonákjára érkező korongot, de megoldja. De szélesebben kell visszahúznia a pakkot a tenyeresére, hogy lőhessen, és ennyi idő Crawfordnak elég, hogy még egy kicsit balra sasszézzon. A kapus türelmesen megvárja a másodpercnek azt a töredékét, amikor biztonságosan felveheti a legjobb pozíciót, és innentől előnyben van a csatárral szemben.

A legtöbb helyzetben, amikor a kapusok jól helyezkednek egy rossz szögből leadott lövésre, tisztában vannak vele, hogy az egyetlen módja a gólszerzésnek, ha átmegy rajtuk a korong, akár kötényben, akár a hónuk alatt. A jó helyezkedés, a szög zárása és a kellő mélység a kapuhoz képest csökkenti a területet, amelyen a korong utat találhat. Jelen esetben mindennek az alapját azzal teremtette meg Crawford, hogy türelmes volt, majd kiválóan helyezkedett. Rajta múlt, hogy nem született gól ezúttal sem.