A végzet, a korong dögöljön meg!
Olyan kapust nem hordott a Föld a hátán, aki nem kapott volna gólt félpályán túlról.
Most Korpisalót, a Columbus újoncát érte el a végzet. Buffalói emberhátrány, Legwand kiemelése és a pakk úgy ér jeget, hogy nem lapjával, hanem kicsit élével találkozik a jéggel. Erre ugrik egy “rohadékot”, és a kapus tehetetlen. Mintha belenyúltak volna előtte.
Igen, sajnos ciki ilyen gólt kapni, ilyen távolságból, de nem az a megoldás, hogy lecsesszük a kapust, hanem ellenkezőleg: próbáljunk lelket önteni belé. Mert közben véd olyanokat, hogy ha azok gólok lennének, akkor nem lehet szólni rá egy rossz szót sem.
Amúgy ilyenkor a megoldás: ott próbáljunk meg minél közelebb lenni a koronghoz, ahol megpattan az a szemét, nyamvadt gumidarab. Vagyis ha Korpisalo egy kicsit kintebb jött volna, akkor hiába pattan meg a zsuga, nem térül el annyira, hogy kikerülje a testét. Igaz, szerintem azt hitte – joggal –, hogy ha Legwand húzottan lő, akkor a korong lapjával érkezik le, és csúszni fog tovább a jégen. Tévedni kapusdolog.
Éppen a napokban beszélgettem erről egy ismert magyar kapussal – nevét nem fedem fel –, hogy mit lehet tenni az ilyen beemelt, pattogós, tetves korongokkal. Az utolsó pillanatban odaállni (térdelni), ahol lepattan előttünk.
És a háromnegyed pályás emelés: