


Átvehetik a helyet az óriásoktól az ügyesebb, robbanékonyabb kisebbek
Az InGoalMag-ban nemrégiben megjelent egy cikk a kapustílus-változásáról.
Nagy váltás megy végbe a világban a kapusposzton, és ezt már nem lehet nem észrevenni. Igaz, ez nem olyan drasztikus, mint a 2000-es években volt, amikor a kisebb méretű kapusoknak csak nehezebben sikerült alkalmazkodniuk az új stílushoz, de most ismét van kilátás arra, hogy visszatérjenek a kisebbek.
Az átlagos magasság az NHL-ben hat láb két hüvelyk, azaz közel 188 centiméter. Ahogy nőtt az átlagmagasság erre a méretre, úgy nyert teret a csúszós, siklós butterfly-os stílus. Az természetes, hogy ha egy kapus magasabb, akkor nagyobb teret tud kitakarni a kapuból. Sok kisebb kapusnak nehéz volt átállni erre a technikára, vagy befejezte a pályafutását. Nem nagyon volt divatos az állva maradós (stand-up) stílus.
Sok edző inkább a méretet választotta a képzés helyett, és sok nagy gyerek úgy került a kapuba, hogy nem tudott megfelelően korcsolyázni. Az volt a divat, hogy “keressük a legnagyobb srácot, aki a nagyok között a legügyesebb”. A Washington Capitals híres kapusedzője, Mitch Korn is korábban osztotta ezt a nézetet, azonban most már más a véleménye. Azt véli: legyen ügyes (skill) a kapus, a méret nem számít.
Az elmúlt évtizedben igen jelentős fejlesztések történtek a kapusedzések terén: a játék megértése és a korong követését megkövetelő képesség került előtérbe a méretbeli kiválasztás helyett. A finnek jártak élen ebben. A világ többi részén az volt a trend, hogy legyen nagyméretű a kapus. A finneknél a sportosság és az aktív kéz használata lett a fő szempont, azaz az ügyesség fejlesztése. (Az aktív kézről a közeljövőben részletesebben is írok.)
Miikka Kiprusoff, a Calgary Flames finn hálóőre volt erre jó példa, aki az NHL-es átlag alatti magassága ellenére hosszú és sikeres karriert futott be. De ott van honfitársai között Niklas Backström, Vesa Toskala, Antero Niittymaki. Ők voltak azok, akik a nagyobb kapusok elől ellopták a játékot.
A kisebb kapusoknál a siker záloga az ügyesség, és azon belül is az aktív kéz használata. Mit is jelent ez? Elsősorban a lepkés kesztyű speciális használatát, azaz például – ha van rá mód – oda is lepkéssel nyúlunk, ahová máskülönben botos kesztyűvel mennénk, de urambocsá’ jó mély lövésre is lenyúlunk, pedig ki is rúghatnánk lábbal.
Mi történik ekkor? Mivel jobb esetben elhal a korong a lepkés kesztyűben, onnantól már a kapus irányítja a játékot: megszakítja a játékot (például csere kell a benn lévő sornak), vagy kiteszi, és nem engedi az ellenfelet cserélni. Aktív résztvevő, irányító lesz, nem pedig mondjuk botossal oldalra tolja a korongot, és megy tovább a játék az ő zónájában. Aztán megint védhet.
A másik fontos dolog a játék olvasása, a korong követése és a szögfogás. A megfelelő testhelyzet lesz fontos, nem a test mérete. Az pedig szinte természetes, hogy a kisebb kapusok átlagban mozgékonyabbak, flexibilisebbek és robbanékonyabbak, mint a náluk 10 centivel magasabb, 15-20 kilóval nehezebb társaik. Persze vannak kivételek.
És amit még a szakemberek megfigyeltek: ha keresztpassz utáni lövések vannak, akkor a kisebb kapusoknál értelemszerűen kisebb lyukak keletkeznek kötényben vagy hónaljban, mint a náluk 10-15 centivel nagyobbak esetében. Azaz ha egy kisebb kapus fürgesége és robbanékonysága, vagy éppen hajlékonysága révén gyorsabban ér át egyik oldalról a másikra, akkor testében nagyobb eséllyel hal el a korong (lásd a 185 centis Jonathan Quick).
A játékosmegfigyelők kezdik észrevenni ezeket a kulcsfontosságú dolgokat, ismét kezdik keresni a kisebb, ám fürge, robbanékony, hajlékony kapusokat, és már nem feltétlenül keresik a hat láb-nyolc hüvelyk (közel 2 méter) magas behemótokat, mert ezek a nagy darab kapusok – tisztelet a kivételnek – nem rendelkeznek a korong lekövetéséhez szükséges képességgel, és szakmailag ez nem is fejleszthető. A keresztpasszos vagy a lövőcselt alkalmazó lövő “kinyitja” őket, és nagy kapusnál nagyobb lesz a lyuk. Aztán így válik a nagy méret előnye valójában hátránnyá.
Az átlagmagasság a három nagy kanadai juniorligában: az OHL-ben most 187 centi, a WHL-ben 186, a QMJHL-ben pedig 184,7 centi.
Érdekes kimutatás a jövőre vonatkoztatva. Az idei draftra jelölt tíz legjobb észak-amerikai kapus közül hét kisebb, mint az NHL-es átlag, azaz 188 centi. És mi újság az európaiakkal? A tíz legjobb európaiból kilenc kisebb, mint az NHL-es átlag. Vagyis nem a nagyméretűeket fogják elsősorban draftolni 2016-tól. Most már lassan nem csak Finnországban, hanem világszerte az lesz a trend, hogy legyen ügyes a kapus, tudjon remekül korcsolyázni, tudja lekövetni a korongot (érjen oda), legyen robbanékony és hajlékony.
A draftlistán előkelő, harmadik helyen álló Zach Sawchenko (WHL, Moose Jaw Warriors) elmondta, hogy most ő is úgy érzi, hogy szemben az 5-10 évvel ezelőtti trendhez, megint nem a testméret a lényeg. Őt például segíti a korongkövetésben, hogy csak 6 láb (182,5 centi) magas. Szerinte a megfelelő korongkövetésben – és az egyéb, korábban felsorolt tulajdonságokban – a 180 centisek felveszik a versenyt az 195 centisekkel is. Carter Hart (Everett Silvertips) hozzátette: a szem (látás) képzése is nagy előny számára, ő 185 centi, és az amerikaiak közül ő vezeti jelenleg a draftlistát. A szintén 185 centis Eric Comrie (Manitoba Moose) nem hiszi, hogy a kisebbek egy csapára átveszik a helyet a nagyobbaktól. Szerinte ez egy folyamat lesz, most kezdik látni, hogy a kisebbek korcsolyázó tudása, korongkövetési képessége és ezek kombinációja képes őket egy magasabb szintre emelni.
Véleménye szerint a hatékony korongkövetés a legfontosabb. Miként kell helyesen követni a pakkot. Hangsúlyozza, szerinte sem méretfüggő ez, sokkal inkább a tehetségé. Szerinte a kisebb kapusok a mozgásuk révén nyugodtabbak tudnak maradni, nem kapkodnak, tudják, mennyi idejük van, hogy megfelelően odaérjenek a szögfogásra.
Jeff Lerg (ECHL, Toledo Walleye) szerint amikor a blokkoló stílus (azaz tornyosuljunk a korong elé stílus) volt a csúcs, akkor valóban nehéz volt odaférni a keretbe kicsiként. Ez most lassan megszűnik. Most a játék megfelelő olvasása, megértése, valamint a reakciók a fontosak. A kisebb kapusok ezekben hatékonyabbak lehetnek, mint nagyobb társaik. Megjegyezte, az viszont nem várható, hogy Darren Pang méretű kapusok (167 centi) visszatérnek. A következő időszak tehát már nem a “szörny méretű”, blokkolós kapusoké lesz, hanem a rendkívül hatékony korongkövető kapusoké. Mérettől függetlenül.
Azt én teszem hozzá, hogy 1992 óta 188 centinél magasabb első számú kapus nem nyert Stanley Kupát.