Indul a védelmek csatája Anaheimben

Az Anaheim?Nashville párharc tökéletes példája lehet annak, hogy a rájátszásban bármi megtörténhet. A Pacific csoportot megnyerő Ducks ugyanis kétszer is kikapott az alapszakaszban a Predatorstól, sőt, bármilyen hihetetlen, összesen kilenc góllal ütött kevesebbet a 82 mérkőzés során mint ellenfele. Nyolcrészes sorozatunkban egyenként mutatjuk be az NHL 2016-os rájátszásának első körös párharcait és megtippelni sem félünk az eredményt.

Anaheim Ducks (2.)?Nashville Predators(7.)
Ducks: 46-25-11, 103 pont
Predators: 41-27-14, 96 pont
Az alapszakaszban: Ducks 1-2-0, Predators 2-1-0
A playoffban: 1-0 a Nashville javára

Ducks

November elsején, egy hónappal az NHL-szezon startja után nemhogy az Anaheim csoportgyőzelmére, de még a playoff szereplésére se tett volna senki egy centet sem. A Ducks az első tíz meccséből kilencet elbukott és mindössze négy ponttal szerénykedett a konferencia utolsó helyén. A csapatot a második sor tartotta életben, az Andrew Cogliano, Ryan Kesler, Jakob Silfverberg trió, miközben a két legnagyobb név, Ryan Getzlaf és Corey Perry és főleg az előbbi gyakorlatilag terített betlire játszott. Az áldatlan állapot és a vegetálás egészen január közepéig tartott, ekkor azonban megérkezett Pittsburghből David Perron. Getzlaf és Perry megkapta maga mellé a frissen érkezett szélsőt, aki nem várt lendületet vitt a csapatba, két új társába és saját magába is. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Perron a keleti parton 43 meccsen 16 pontot és -13-as mutatót ért el, nyugaton viszont kivirult és 28 meccsen 20 pontot és +12-es gólarányú mutatót kapart össze. Ráadásul a számok nemcsak a játékosoknál, de csapatszinten is emelkedni kezdtek, főleg emberelőnyben, aminek az lett a vége, hogy az Anaheim ebben a mutatóban az első helyen végzett. Még két embert kell megemlíteni a csatársorból, az egyik Brandon Pirri a másik Rickard Rakell, akik mindketten kihagyták az alapszakasz utolsó két hetét sérülés miatt, így nem tudni, hogy ott lesznek-e a kezdőbedobásnál. Pedig mindkét játékosra szüksége lenne Boudreau mesternek, mert a cserestop idején érkezett Pirri és a második teljes szezonját töltő Rakell elég nagy mélységet ad a csapatnak.

Bármilyen hihetetlen, az Anaheim botrányos idénykezdetéért a védelem és a kapustandem egyáltalán nem vonható felelősségre. Miért? Mert nem a védőpárosokon és a kapusokon mentek el a meccsek. A tragikus október idején a Ducks négyszer gólképtelen maradt, háromszor pedig csak egy gólt ütött. Így pedig hiába hozta magát a hátsó alakzat, mindig vereség lett a vége. Az anaheimi hátsó hatos és kapuspáros a csatárokkal ellentétben az egész szezonban odatette magát, aminek az lett az eredménye, hogy a legkevesebb gólt kapták, a legjobban védekezték a hátrányokat, a Frederik Andersen, John Gibson kettős pedig hazavihette a William M. Jennigs-trófeát. Az anahemi védelem biztos lábakon áll, köszönhetően a Hampus Lindholm, Cam Fowler, Sami Vatanen triónak, akik nemcsak a védőmunkájukkal tűntek ki. A három bekk a pontokat is termelte rendesen, sőt emberelőnyben 51 pontot tettek a közösbe.

Predators

A Filip Forsberg, James Neal páros ellen egyik védelem sem mehet biztosra, mindkét játékos életveszélyes a kapura. A szezon első felében Mike Ribeiro szolgálta ki a két villámgyors szélsőt, januárban azonban Columbusból érkezett Ryan Johansen, aki kiszorította Ribeirót a második sorba. Az eddig sem gyenge első sor tovább erősödött, aminek köszönhetően Neal és Forsberg is 30 gól felett végzett, így a Ducks védőinek elsősorban az ő játékukat kell majd semlegesítenie. Ribeiro a második sorba került Craig Smith és Colin Wilson közé, akik közül főleg előbbi játszott remekül, zsinórban harmadik szezonjában zárt 20 gól felett és hat győztes góljával a legjobb lett ebben a kategóriában.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha azt mondjuk, hogy a Predatorsé a liga legponterősebb védelme az NHL-ben. A Roman Josi, Shea Weber első bekkpár több mint 110 pontot tett a közösbe, amit a Mattias Ekholm, Ryan Ellis páros még majdnem hetvennel megtámogatott. Bármilyen hihetetlen, ilyen offenzív védelemmel is csak a 12. legtöbb gólt szerezték, ami azt mutatja, hogy a csatársorban nincs mélység. Az első és a második sor hozza, amit kell, de a harmadik és negyedik sor játéka kimerül a védekezésben és nem tudja azt a pluszt hozzátenni a támadásokhoz, ami elvárható lenne.

Pekka Rinne évek óta az egyik legkiegyensúlyozottabban védő kapus az egész ligában. Majdnem minden évben felmerül a neve a Vezina-trófea esélyesei között, ennek ellenére sosem tudta a második körnél tovább vinni a csapatát. A playoffban valamivel jobb, mint 91%-os hatékonysággal véd és meccsenként 2,5-ös kapott gólátlaggal rendelkezik, ami messze elmarad attól, amit nyújtani tud valójában. Nagy kérdés tehát vele kapcsolatban, hogy hozza-e a szokásos playoff-formáját vagy át tudja menteni az alapszakaszban látottakat.

Mindent összevetve a legjobb védelem találkozik a legponterősebb hátvédsorral és pont ez gond, hiszen a csatároknak kellene a gólokat ütni nem a hátvédeknek. Ezt még lehetne kompenzálni, azt viszont már nem, hogy az Anaheimnek hosszabb a padja és legjobb az emberelőnyös játéka. A Kacsák hat meccsen felfalják a Tigriseket.