Még nem vagyunk készen

Sofron István szerint az egyik legfontosabb feladat a szentpétervári vb előtt, hogy a csapat minden tagja elhiggye magáról: igenis ezen a szinten vagyunk.

Rich Chernomaz szövetségi kapitánynak minden oka megvolt az örömre a pénteki játék után, ennek hangot is adott, ugyanakkor látott még feladatokat a csapat előtt. Játékosnyilatkozatok a szövetség honlapjának tálalásában.

Garát Zsombor: Szerencsés vagyok, hogy ilyen meccsen mutatkozhattam be három másik sráccal együtt. Nagyon jól hokiztunk, megvolt bennünk a magabiztosság, és négyünknek, az újoncoknak pedig olyan segítséget nyújtottak az idősebbek a felkészülés során és ma is, hogy nem volt semmi gond. Nekem minél egyszerűbben kellett játszanom, csinálnom a dolgom. Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, élvezni: nagyszerű meccs volt, hihetetlen hangulatot varázsoltak a szurkolók. Egy álmom vált valóra.

Kalvin Sagert: Természetesen különleges érzés volt első alkalommal a magyar válogatott tagjaként jégre lépni. Itt játszom két éve, és állampolgárként felölteni a nemzet címerével ellátott mezt egyértelműen megtiszteltetés. Az otthonomként tekintek Magyarországra. Izgalmas este volt és kiválóan játszott a csapat, igazi csapatmunka volt.

Sofron István: Természetesen nekem többet jelentett ez a meccs, hiszen már Klagenfurtban beszéltük a klubtársakkal, hogy majd találkozunk 14-én és holnap is. Volt három-öt srác, akikkel együtt töltöttem három remek hónapot, úgyhogy jó volt őket látni, és ellenük játszani. És presztízse is volt a dolognak. Látjuk, tényleg fel tudjuk venni a versenyt, és ilyenkor megy a zrikálás is. Az osztrákok kicsit álmosan kezdtek, mi viszont azt játszottuk, amit megbeszéltünk: letámadtunk, befejeztük az ütközéseket, amitől jöttek a helyzetek, azokból pedig a gólok. Voltak persze kisebb hiányosságaink, de kemény két héten vagyunk túl, én meg voltam lepődve, hogy így pörögtek a lábaink. Továbbra is így kell játszanunk. Ami még nagyon fontos, hogy nem kaptunk találatot. Akadt néhány helyzetük, de ezek számát is csökkenteni tudtuk, ami a világbajnokságra nézve biztató. Ennyivel jobbak lettünk. Meg kell nézni, hogy a magyar válogatott mennyire fejlődött az elmúlt tíz-tizenkét évben. Nekik is olyan csapatuk van itt, amely majdnem az éles. Persze van néhány hiányzójuk, de nekünk is, és kemény felkészülésből jöttünk. Ez reális eredmény, legalábbis én ebben bízom. El kell hinnie mindenkinek, hogy igenis ilyen szinten vagyunk.

Terbócs István: Kicsit görcsösen kezdtem, de a gólom után felszabadultam, nagyon! Örültem, hogy ilyen hamar megtört a jég. Remélem, még nagyon sok találatot szerzek a válogatottban, és azt is, hogy bennmaradok a keretben.

Vas Márton: Azt játszottuk, amit kértek tőlünk, és végig tudtuk tartani a tempót, amin kezdtünk. Nagyon jól zártunk vissza, kiválóan tartottuk a korongot, hogy ne tudjanak felgyorsulni, ez volt a mérvadó. Ezt az agresszív játékot kell játszanunk, ha nincs nálunk a korong, akkor lezárni az adott harmadot, és minél kevesebb sebességet engednünk nekik, miközben lefedjük a szélsőiket, hogy kapják tisztán a korongot. Az én gólom is úgy esett, hogy felpasszolták, beléptem a szélső elé és szinte a kapuig mehettem azzal a koronggal.

Vay Ádám: Nagyon izgatott voltam, hiszen a gyerekkori példaképeimmel játszottam most, nagyon nagy megtiszteltetés volt őket támogatnom hátulról. Nagy nyomást éreztem magamon, az első válogatott mérkőzéshez máshogy áll hozzá az ember, mint egy átlagos meccshez, de nagyon jól éreztem magam. Szerencsére százszázalékosan tudtam koncentrálni és gól nélkül le tudtam hozni a felét. Rögtön egy emberhátrányos védekezésbe csöppentem, nehéz volt, mert ráadásul nem is láttam a lövésből, de szerencsére jól mozdultam rá és meg is volt.

Fotó: Mudra László (MJSZ)