Apadni kezdett a két ország tudása közti különbség

“Volt egy időszak, amikor nehezen tudtam becsukni a számat. Nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténik!” Szakértőnk, Ladányi Balázs elemezte blogunknak a Magyarország?Szlovákia 1-4-et.

Ladányi Balázs elöljáróban összevetette a 2009-es válogatottal a jelenlegit, és a párhuzamot a mai mérkőzést követően sem felejthetjük el: “Bár Zürichben jobb eredményt értünk el, csak momentumaink voltak, a korong alig került hozzánk. Ezzel szemben most voltak periódusok, amikor dominálni tudtunk a szlovákok ellen. Attól függetlenül, hogy az eredmény az akkorihoz képest nem tűnik jobbnak, a mutatott játékból arra lehet következtetni, hogy közeledünk az előttünk álló nagyobb csapatokhoz. Ezen a vb-n nem a szlovákokat kell megvernünk, hanem a náluk gyengébb játékerőt képviselőket kell megszorongatnunk. De akkor sincs világvége, ha ez nem jön össze. Nem elhanyagolható, hogy 2009-ben a szlovákok hatalmas mellénnyel jöttek ki a jégre ellenünk, ismeretlenek voltunk számukra. Szapporo előtt csak kétszer játszottunk velük négy nemzet tornákon. Nem nézték emberszámba a magyar jégkorongot, 2003-ban nem is voltak hajlandóak normális csapattal kiállni.”

Ehhez képest óriási elismerés, hogy most a szlovák szakvezetők a helyszínen tekintették meg a magyar válogatott felkészülési mérkőzését Kazahsztán ellen, elemezvén, mire számíthatnak tőlünk: “Ez akkora fejlődés, amire korábban gondolni sem mertünk volna: hogy a 2002-es világbajnok Szlovákia készül majd belőlünk. Több mint 1500 NHL-meccs rohangált ellenünk a jégen, nálunk csupán Szuper Levente ült párszor NHL-csapat kispadján. A szlovákok többsége ott és a KHL-ben edződik, miközben magyar játékos nem jutott még ilyen magasságokig. Bár az 1-4-en nem látszik, csökken a távolság a két csapat között. Már nem legyintenek a Miskolc extraligás csatlakozási szándékára, komoly tárgyalásokat folytatnak velük, amiről korábban beszélni sem voltak hajlandóak. Ezek a kerekasztalok mellett zajló apróságok is mutatják a magyar hoki fejlődését. Szapporo előtt a válogatott játékosok 2-3 klubból kerültek ki, míg a mostani 11 csapatból tevődik össze.”

Szakértőnket ámulatba ejtette a válogatott játéka, rengeteg pozitívumot tudott említeni: “Élmény volt látni, hogy nincs nagy sebességkülönbség. Zürichben például egy szlovák cserénél nem látszódott rajtuk, hogy fáradtak lennének, annyival jobban koriztak, hogy kis túlzással meg sem izzadtak. A mai meccsen ehhez képest a kiugrásoknál nem nőtt a távolság a szlovák csatárok és a magyar bekkek között. Jó példa, hogy az egyik ziccerben fonáklövésre kényszerítettük őket, ami kevésbé hatékony, mint a tenyeres. Szakértőknek ez hihetetlen látvány. Említettem korábban, hogy a stáb biztosan a legjobb taktikát dolgozza ki a meccsekre, ez ma is látszódott. 1-2-2-ben játszottunk, nem húzódtunk vissza, de nem is támadtunk ki, mert az életveszélyes lett volna. Akkor mentünk jobban előre, amikor esély nyílt a gólszerzésre. Látszódott a jégen, hogy mit képzeltek el az edzők. Hiba természetesen minden meccsen becsúszik, mert mindenki hibázik, aki próbálkozik. Nem az eredmény a fontos nekünk, hanem a mutatott játék, és az elit vb-s szereplés. Szerencsére a második A csoportos fellépésre nem kellett annyit várnunk, mint az elsőre, jó lenne, ha a következőre még kevesebbet kellene. Akár bennmaradással, akár gyors visszajutással, mert ebből csak profitálhat a magyar jégkorong.”

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Ladányi szerint mindenki megfelelően odatette magát, ahogy azt a hosszú évek alatt megszokhattuk a magyar válogatottól: “Senki sem akart más munkát végezni, mint amit elvártak tőle, amit rászabtak. Ha valakinek az volt a feladata, hogy fárasszon, ütközzön, akkor nem a góllövésre törekedett, hanem csak a saját feladatára koncentrált, hogy azt maximálisan megoldja. Északi szomszédjainknál magas a hokikultúra, sajnos mi még nem tartunk ott. Viszont nagy léptékkel haladunk, hogy egyenlő partnerek legyünk velünk, ha nem is a játék minden elemében. A mai meccsen is látszódott, hogy apadni kezdett a két ország hokitudása közti különbség.”

A magyar csapat dominált a harmadik harmadban, négy alkalommal ült szlovák játékos a büntetőpadon, és bár az emberelőnyöket nem sikerült kihasználni, ez a játékrész hatalmas pluszt adhat a további napokra: “A harmadik harmad minden másodperce értékes, ezzel a harmaddal mennek az esti pihenőre a játékosok. Mindenképp jó így elhagyni a pályát, hogy Szlovákia ellen a végén, szoros állásnál tudtunk dominálni. Ha az elsőben történt volna ez, majd átgázoltak volna rajtunk, akkor az akár annak is lehetett volna köszönhető, hogy nem vettek komolyan minket. Erről most szó sem volt, nem volt 5-1-es állás, nem tudtak hátradőlni. Komolyan felkészültek a szlovák szakvezetők belőlünk, és még így is okoztunk kellemetlen perceket. Esetleg ha 3-1-nél szerencsésebben pattan egy-két korong, aggódhattak volna a szlovákok, nálunk lett volna a momentum, és bármi előfordulhatott volna.

Volt egy időszak mikor 10-3 volt a kapura lövési arány nekünk, nehezen tudtam becsukni a számat. Nem akartam elhinni, hogy ez komolyan megtörténik! Ha a jégkorongban lenne statisztika a korongbirtoklásról, a sikeres passzokról, látható lenne, mekkorát fejlődtünk Zürichhez képest. A srácok nagyon jól mentek, megtapasztalták, hogy egy NHL-es játékos mellett is meg lehet húzni a cseleket. Befejeztük az ütközéseket, míg ők nem mindig tették ezt. A szlovák jégkorongstílus a szépségről szól, a 3. találatuk gyönyörűre sikeredett, de nem mindig ez vezet eredményre.”

Vasárnap 11:15-től Kanada lesz a magyar válogatott ellenfele: “Kanada ellen a cél nem a meglepetés, hanem a tisztes helytállás. 5-1-re győzték le az amerikaiakat, nekünk nem az eredmény számít, hanem az, hogy minél kevesebbet vegyen ki belőlünk ez a mérkőzés. Kedden már Franciaországgal csatázunk, ők sokkal közelebb állnak a mi tudásunkhoz. Ezt mondom úgy, hogy több mint tíz éve nem estek ki az A csoportból, és általában nem is a bennmaradás a céljuk. Ellenük lehet esélyünk a bravúrra, talán megfoghatóak.”