• • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Magyarország–Szlovákia 1-4

A bravúr elmaradt, de kedvenceink megmutatták, alaposan felkészültek a világbajnokságra. Egy jó első harmad után a másodikban jelentős fölényben játszott ellenfelünk, de kétgólos hátrányban a záró húsz percben mindent megtettünk a szépítésért.

Az első meccsen Vay Ádám, Mestyán István és Erdély Csanád nem öltözött be a 25 fős magyar keretből. A várakozásoknak megfelelően magas fordulatszámon kezdett a szlovák válogatott. Magyarország viszont idegesen. Ennek eredményeképpen az első percekben beszorultunk, a szlovákok nyomtak minket, jobbára a harmadból való kijutásra koncentráltunk. Nem érte a publikumot váratlanul, hogy gól lett a vége. Egy kivédekezett hátrányt követően Marcinko szerzett vezetést Szlovákiának kipattanóból a 8. percben. Ettől inkább mi kaptunk erőre, beindult a csapatunk, és erős 7-8 perces etapot produkált. Ennek előbb egy emberelőny, majd egy fórból szerzett gól lett az eredménye. A 14. percben Bartalis szenzációsan korcsolyázta körbe a védelmet és a kaput, már kísérlete is gólt érdemelt volna, de Konrádról kifelé pattant a korong, ahol Banham és Galló is résen volt, utóbbi belekotort, előbbi korcsolyáján irányt változtatott, 1-1. Döntetlen után szépen folytattuk a játékunkat, gyorsak voltunk, támadásban is aktívak. A hajrát azonban elvitték a szlovákok. Többször fel tudtak állni 5 az 5 ellen is, és az egyik ilyen alkalommal Sekera kék vonalas bombájába Jurco rakta tökéletesen az ütőjét, a korong védhetetlenül csapódott a léc alá. A 18. percben 2-1-re vezettek. Nyolc másodperccel a vége előtt Sagertet állították ki.

Közel kétperces hátrányban kezdtük a második harmadot. Kivédekeztük derekasan. A folytatás izgalmasan alakult, mert ez nagyon nem a mi harmadunk volt. Végig Szlovákia akarata érvényesült, kevés alkalommal nyílt mód számunkra a támadásokra, nem szabadultunk ki igazán. Sok nagy Rajna-védés és önfeláldozó blokk kellett az eredmény tartásához is. A játék képe ebben a szakaszban nem különbözött a 2009-ben játszott meccsétől, annyit értünk el, hogy kevesebbszer tudtak nagy helyzetet kialakítani a kapunk előtt, de szinte folyamatosan ott tanyáztak. A túlélésért küzdöttünk hosszasan. A közepén a második hátrányt is kivédekeztük, erősek voltunk a speciális játékokban, ennek köszönhettük, hogy nem húzott el a rivális. Sokat kivett belőlünk a kapaszkodás, gyakorlatilag nem volt helyzetünk, 15 perc alatt 2 lövést jegyeztek fel nekünk, azok is távoli kísérletek voltak. A 36. percben Jurco visszaadta a gólpasszt Sekerának, aki közelről beütötte a 3-1-hez vezető találatot. Ez a húsz perc megmutatta a két ország hokija közötti különbséget. Abban bízhattunk, hogy a szünetben változás áll be a dolgok menetében, mert az eredmény a jégen mutatott differenciát tükrözte vissza.

Jól álltunk bele a folytatásba, jó jel volt, hogy amikor Galló Vilmos vezette be a korongot, a semlegesítésére igyekvő két szlovák egymást taszította a palánkra, a 22-es pedig folytatta az akciót. A csapat és a tábor új erőre kapott, a kapu előtt is forgalmat csináltunk. Marincin ült ki botfogásért, újra próbálkozhattunk előnyben is. Nem is volt rossz, nagy lövésekben gondolkodtunk, leginkább Dudasé volt életképes, volt veszély, de nem sok korongunk jutott el Konrádig. Sofron István is bekeményített, több ütközést osztott ki, nyertünk jó pár fizikai párharcot, látható volt, ez a harcmodor nagyon nem tetszik a szlovákoknak, ennek jelét is adták. Kicsit paprikásabb lett a hangulat, de a fókusz a játékon maradt, nem sikerült a kellő mértékben kibillentenünk őket a játéktervükből, de jóval közelebb kapartuk magunkat hozzájuk. A harmad közepe inkább a miénk volt, de az is lehet, hogy ők akartak visszább venni az intenzitásból. Mindenesetre többször nagyon közel volt a második magyar gól, például Sebők botjában többször is ott volt. Majd Bartalis István villant, középen elszaladt, Konrád csak fölé ütni tudta lepkéssel a korongot. Támadtunk, harcoltunk a kapu előtt, és ahogy az íratlan szabály szerint lenni szokott, kaptuk az előnyöket. Ebben a harmadban komoly erényeket mutatott csapatunk, ismét. Nagyon erős előnyjátékot húztunk elő, Sarauer és Dudas is tesztelte Konrádot, aki átment a vizsgán. Nyomást gyakoroltunk a szlovákokra, hibákra kényszerítettük őket. Sajnos velük szemben mi ezt az eredményben nem tudtuk realizálni, de ne feledjük, tanulni jöttünk Szentpétervárra, és ehhez képest az első tanórán már nem csak a padban ültünk, hanem a katedrán is álltunk. Hat perccel a vége előtt ismét előnybe kerültünk, a szlovák bekk zavarodottságában kilőtte a korongot a palánk felett. A végén lehoztuk a kapust, de nem jött be, megkontráztak minket, Lusnák lőtte a negyedik szlovák gólt.

Nem lehet vitás, a jobb csapat nyert, de ne feledjük, ennél a csapatnál lesz három papíron gyengébb ellenfelünk is. Komoly értéket mutatott válogatottunk, fizikailag például mindvégig partiban volt, ami mindenképpen nóvum a hét évvel ezelőtti eseményekhez képest. A jégkorong igazságos játék, ez elcsépelt megállapítás, de így van jól. Óriási fölényben volt a szurkolótáborunk a Jubilejnijben. Létszámban és hangerőben is székbe döngöltük a csapatukat szintén szimpatikusan biztató szlovák szurkolókat. Hozzá kell tenni, hogy ezúttal nemcsak bent, a csarnokon kívül is minden rendben volt, sportszerűen, a békés egymás mellett élés jegyében zajlottak az események.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A szlovákok nagyon nehéz mérkőzésen vannak túl, egy kiéhezett és rendkívül motivált ellenféllel találkoztak. A szlovákoknál két NHL- és egy KHL-játékos is gólt tudott szerezni, ez volt ma a különbség, nekünk nincsenek ilyen játékosaink. Edzői értékelések a magyar-szlovák után.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Idegesen kezdtük a mérkőzést, ennek lett az eredménye az első szlovák gól. Aztán fokozatosan felvettük a tempót, ki is tudtunk egyenlíteni. Jól tartottuk magunkat, csak egy megpattant lövésből sikerült újra megszerezniük a vezetést a szlovákoknak. A második harmadunk gyengébbre sikerült, a szlovák csapat nagyon jól védekezett és nagyon jól támadott, többször is nehezen tudtunk kijönni harmadunkból, volt, hogy eldugták a korongot előlünk. Rajna nagyon nagy segítséget nyújtott hátul a csapatnak, erre többször is szükség volt. A harmadik harmad volt véleményem szerint a legjobb harmadunk. Több emberelőnyt is kiharcoltunk, sajnos ezeket ezúttal nem tudtuk kihasználni, nem voltunk elég határozottak és gyorsak a befejezéseknél, de hát ez már nem az a szint, amelyen korábban játszottunk. Ha megnézzük a statisztikákat, látható, hogy ellenfelünknél két NHL- és egy KHL-játékos is gólt tudott szerezni, azt is mondhatjuk, hogy ez volt ma a különbség, nekünk nincsenek ilyen játékosaink. Ezen a világbajnokságon olyan ellenfelekkel van lehetőségünk játszani, akik a világ legjobb bajnokságaiban edződnek, sokkal gyorsabban kell döntenünk, sokkal kevesebb idő van a korong lekezelésére, megjátszására. Ezt meg kell szokniuk a játékosainknak. Nagyon büszke vagyok a csapatomra, mindent megtettek, kiadtak magukból mindent. Megmutattuk, hogy nem véletlenül vagyunk itt.”

Zdeno Ciger (szövetségi kapitány, Szlovákia): “A legfontosabb, hogy győztünk. Nagyon nehéz mérkőzésen vagyunk túl, de tudtuk, hogy egy kiéhezett és rendkívül motivált ellenféllel fogunk találkozni. Az első harmadot követően feljavult a játékunk, de a harmadik harmadban sok kiállítást kaptunk, és ezzel felhoztuk a magyarokat. Pozitívum ugyanakkor, hogy az emberhátrányokat jól védekeztük ki, nem kaptunk ezekből újabb gólokat. Nagyon fontos volt, hogy a csapatmunka rendben volt, ez volt a győzelmünk kulcsa. A győzelem jót tett a csapat hangulatának, az első lépésen vagyunk túl, mostantól a következő meccsre kell koncentrálnunk.

A szombati vb-meccs találatai alant láthatóak.