Örülünk a játéknak, az életnek, élvezzük minden pillanatát

Hogyan jó magyarnak lenni címmel írt ismeretterjesztést Gromovunk az Mno.hu-ra a magyar jégkorongszurkolókról, akiket épp körbecsodál a fél világ.

A cikk laikusoknak szóló állításai nyilván evidenciák olvasóink számára, a szöveg egy fontos részét azonban érdemes idézni blogunkon is:

“A szubkultúra belsőseiként mindig mondtuk ? minden fórumon, szakblogon, újságban, könyvben, tévében ?, hogy a mi sportunk nem háború, a mi sportunk fesztivál. A jégkorong soha nem arról szól, hogy az ellenfelet ? nagyon is beleértve az érte szorítókat is ? el kell tiporni, földbe kell taposni, meg kell semmisíteni. A jégkorong mindig arról szól, hogy együtt vagyunk, örülünk a játéknak, az életnek, élvezzük minden pillanatát ? és az összes többi csak a hab a csodatortán. Ebben a képletben nemcsak úgy szimplán benne van, hogy magyarok és szlovákok egymás mellett szurkolnak a csapatuknak a lelátókon, majd együtt buliznak a meccs után, hanem alapvető alkotóeleme neki. A közeg első számú rigmusa így szól: “Aki ugrál, büszke magyar!” Mint látható, ez sem másokat minősít, magunk fogalmazódunk meg benne, és ez így helyes.

Ami Szentpéterváron történik, arról is szól, hogy ezt a világot, ezt az életérzést minél többen megismerhessék és megérthessék. Nemcsak messze innen ? Kanadában vagy Svédországban ?, hanem itthon is.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

De mielőtt még túlságosan meghatódnánk magunktól ? és elúrhodna rajtunk a kevélység, aminek vannak ám jelei ?, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez mégiscsak sport és mégiscsak világbajnokság. Úgyhogy kedden este verjük csak meg a franciákat. Az egyáltalán nem elérhetetlen bent maradás esélyeinek fenntartása mellett azért is, hogy a csapat és a jégkorong hadd legyen ismét legalább annyira fontos, mint a szurkolóink és az ő fantasztikus hírük a nagyvilágban.”

Aki kíváncsi az írásra teljes egészében, az ide kattintson.