Nem voltunk elég állhatatosak, hogy kitartsunk a terv mellett

Annak ellenére, hogy nem értünk el pozitív eredményt, a magyar?francia vállalható mérkőzés volt, ami jól segíti csapatunk érési folyamatát.  Marton Tibor elemez.

A magyar csapat nemcsak a védekezéssel foglalkozott, hanem próbálta kontrollálni és építeni a játékot. Sajnos ezért többször kinyíltunk, kevesebb figyelmet fordítottunk a védekezésre, könnyű lehetőségeket adtunk az ellenfelünknek.

Azt gondolhattuk, hogy Franciaország ellen könnyebben nyerhetünk vagy szerezhetünk pontot, elkezdtünk úgy játszani, mintha csak a győzelemre és a góllövésre összpontosítottunk volna. Így elszakadtunk attól a taktikai elképzeléstől, amely versenyképessé tett bennünket Szlovákiával és részben Kanadával szemben is. Röviden: ha az ember a góllövésre koncentrál, akkor hajlamos megfeledkezni a védekezésről, több rizikót vállalva játszik, nem pedig fegyelmezetten, zártan erőlteti a játékot. Tovább marad fent, mint a cseréje, és ha valamilyen okból mégsem sikerül lőnie, idegessé válik, még mélyebbre sodródik az öngyilkos ördögi körbe, még jobban eltávolodik az eredeti játéktervtől. A kiváló kezdés után nem sikerült gólt lőnünk, a franciáknak  pedig sikerült az első harmad kritikus pillanataiban, a harmad utolsó perceiben, ráadásul kettőt is.

A 6-2-es eredmény nehezen elviselhető, főként, mert nem tükrözi a játék valódi képét. Nem hiszem, hogy ezen a napon mi jobbak voltunk, mint az ellenfelünk, de ha jobban alkalmazzuk a kidolgozott stratégiánkat, akkor jobb esélyt adtunk volna magunknak a sikerre.

Sokan azt mondják, túl nagy tiszteletet adtunk a játék bizonyos időszakaiban Szlovákiának és Kanadának. Ha így van, akkor Franciaország ellen  éppen az ellenkezője történt…. Nem tartottunk tőlük eléggé, nem voltunk elég állhatatosak, ahhoz, hogy kitartsunk az eredeti terv mellett.

Ahogy hangsúlyoztam,  tényleg keményen megdolgoztunk a gólhelyzeteinkért, míg ellenfelünknek több könnyű lehetőséget hagytunk.

Lövésekkel, gólokkal kapcsolatban gyakran hallani, hogy nem volt szerencsénk, ők belőtték, nekünk kipattant és így tovább. Az én véleményem az, hogy  az a szó, hogy ?szerencse?, nem játszik a sportban. A góllövés nem készség vagy képesség, hanem inkább szokás kérdése.  Amikor a támadásban szükséges ?jó szokásokat?  folyamatosan csináljuk, akkor jó dolgok fognak történni velünk.

Egyértelműen többet lövünk kapura, mint 2009-ben az első három meccsen, sőt sokkal több a minőségi helyzetünk is. De az a pici A csoportos rutin hiányzik, hogy még nagyobb forgalmat csináljunk az ellenfelünk kapuja előtt, gyorsabban reagáljunk a kipattanóra, hatékonyabban takarjunk, ne hagyjuk magunkat kizárni a kapu elől. Ezekben kell többre jutnunk az elkövetkezendőkben.