Vay Ádám, a 10 ? azaz 22 ? éves szuperkapus

Lehet, hogy vannak, akik úgy érzik, a csapból is a magyar válogatott hálóőre folyik már, de ez a méltatás még jár neki. Meg a folytatás is, hiszen a történet ? reméljük ? még csak most kezdődött.

Egy-két hete, amikor kiderült, hogy Vay Ádám várhatóan ott lesz az A csoportos világbajnokságon Szentpéterváron, átküldtem egy réges-régi, 2004-es újságcikket a blogszerkesztőknek. Az írás az Origón jelent meg, és tele volt magvasan kercsós állításokkal-jóslatokkal, de izgalmas tanulságokat is tartalmazott. Ennek ellenére nem idéztük: a válogatott szakvezetőinek nyilatkozatai alapján úgy számoltunk, a Debrecen kapusa a harmadik lesz a sorban az A csoportos világbajnokságon, és azt gondoltuk, ha mégis főszerepet kap, és jól teljesít, ráérünk akkor bolygatni a múltat.

Nos, ez a főszerep szerda este utolérte Vay Ádámot ? a többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem. Mindenki erről a 22 éves srácról beszél, és nem is csak itthon. A finnek szövetségi kapitánya a torna eddigi legjobb kapusteljesítményét látta tőle a 3-0-s meccsen ? annak az országnak a kapitányáról beszélünk, ahol a közmegegyezés szerint a legmagasabb a kapusképzés színvonala a világon ?, az IIHF a nap öt legvagányabb védése közé három bravúrját válogatta be, de a nemzetközi sportsajtó számos lapja is odáig van tőle.

Klassz, hogy már nemcsak a szurkolók, hanem egy hokisunk teljesítményétől is elalélt a hokivilág.

Egyúttal másutt is előkerült az a 12 éves cikk, rábukkantak többen, jön-megy a közösségi hálóban.

Vay Ádám, a 10 éves hokikapus-tehetség volt a címe, és arról a munkáról szólt, amit Kercsó Árpád 2004-ben a Budapest Stars színeiben végzett Káposztásmegyeren. Két idézet feltétlenül ide kívánkozik, amit az ?új Szuper Leventéről? mondott a mester 12 évvel ezelőtt. Az egyik: ?Ádám kiemelkedő tehetség, nem az a típus, akit szemellenzős szülei nyomnak tűzön-vízen át, hanem valóban csiszolatlan gyémánt. 1994-es születésű fiúcska létére az 1992-esek között remekel.? A másik, amely válasz volt az elképzelhető-e, hogy ezek a srácok Ladányi Balázsék örökébe lépnek kérdésre: ?Ez a határozott célom. Fejembe vettem, hogy az 1990-től 1993-asig terjedő négy korosztályt ? melybe kakukktojásként került be az 1994-es születésű Vay Ádám ? végigviszem a felnőtt korig, s ha minden összejön, velük bekerülhetünk az A csoportos világbajnokság mezőnyébe. Valaha, jó tizenöt évvel ezelőtt Ladányi Balázsékkal kezdtem, Palkovics és a fehérváriak is megfordultak a kezem alatt, s ezzel a tizenéves társasággal szeretném feltenni a koronát művemre.?

Hogy a korona kinek vagy kiknek a művére került fel, ne feszegessük, mindenki kalaplengetést érdemel, aki hozzátette a magáét a magyar jégkorong fejlődéséhez. Mint ahogy azokat is meg kell süvegelnünk, akik az akkori kis kápmegyeri csapatból tényleg eljutottak a felnőttválogatottig és az A csoportig. Nem Vay Ádám az egyetlen, ott pallérozódott például kisgyerekként Hári János is.

De a lényeg most az, hogy a csiszolatlan gyémánt ? az ?új Szuper Levente? ? nem veszett el.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Annak ellenére sem, hogy a hatalmas termetű ? a hivatalos adatok szerint 196 cm magas, és 95 kg a súlya ? fiatalembernek nem volt egyenes az útja a 2016. május 11-ei magyar?finn 48 védéséig és rengeteg bravúrjáig. Megjárta Pozsonyt és Székesfehérvárt, alig volt 16, amikor már U18-as világbajnokságon védhetett, ezt még kétszer megismételhette, sőt a 2010/11-es U20-as tornán is ötször jutott szóhoz, gyerekként. Ezt még jó néhányszor megtehette volna, ha beválogatják a következő években is, de nem tették. Miért? Ez bonyolult és többismeretlenes probléma, ne vesszünk el a részletekben.

Ami biztos, az az, hogy a Volán után egy szezont Nagyszombaton töltött, a következőt az MHL-es Patriot Budapestben ? 9 meccs, 87,7%-os hatékonyság mindössze ?, utána elment a tengerentúlra, az igazán nagy juniorligákhoz képest jóval szerényebb presztízsű WSHL-be. Két évet védett végig az El Paso Rhinosban, kiöregedett, hazajött, szerződést kapott a MOL ligás Debrecentől.

Köztünk szólva, arra számítottunk, hogy az orosz edzők által irányított és orosz játékosok által dominált csapatban csak epizodista lesz. Meglehet, nem is csak kiváló edzésmunkája révén vált egyből első számú kapussá, hanem azért is, mert túl sok volt a légiós, és nem védhetettek az oroszok, de mindegy: a lényeg, hogy megkapta a sanszot, és élt vele. Az alapszakasz legjobb kapusa lett, 39 meccsen 92,6%-kal, és bár a playoff nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, az biztos, hogy a MOL Liga-elődöntő és a Magyar Kupa-bronz nélküle nehezen jött volna össze a DHK-nak.

Nyilvánvaló volt, hogy ott a helye a vb-re készülő bő keretben, és már az első napok ? az egymás elleni meccsek ? után jöttek a hírek, hogy Ádám fantasztikusan dolgozik, egyszerűen nem tud gólt kapni. És akkor még a kivételes fizikumáról nem is beszéltünk. Egy anekdota ? talán nem árt senkinek, ha kiszivárogtatjuk ?: a fizikai felmérésnél húzódzkodás volt a program, jöttek egymás után a játékosok, megcsinálták a maguk egy-két tucatját, aztán nekiállt Vay Ádám, és amikor eljutott 42-ig, szóltak neki, hogy most már lejöhet, mert mindjárt beesteledik. Hogy ehhez képest nem lett a kelleténél kötöttebb az izomzata, az szerda este is látszott.

Egy szó, mint száz, annyira nagy meglepetés nem volt, hogy remekül tette a dolgát a felkészülési meccseken, és az összes szűkítést túlélte. Ugyanígy az sem volt meglepetés, hogy Kanada ellen roppant nehéz helyzetben, 1-6-nál beszállva is helytállt, csupán egyszer jártak túl az eszén.

Bár eredetileg tényleg harmadik számú kapusunk lett volna, a finnek ellen mégis őt kellett kipróbálni ? ebben sok körülmény játszott közre. Hogy ilyen teljesítményt fog nyújtani, az nem volt magától értetődő ? de mint ebből a vázlatos pályaképből is kitűnik, nem is a semmiből jött. Nagy dolgok kellettek hozzá: tehetség, felkészültség, fizikai és mentális erő, a hullámvölgyeken való túljutás és a visszakapaszkodás férfias képessége. Nyilván jól dolgozó védők és szerencse is, hisz minden mindennel összefügg.

Viszont ne mulasszuk el megjegyezni azt sem, hogy újfent bebizonyosodott: ha a tehetség mellett munka és akarat is van, akkor út is van a csúcsra.

Pontosabban: akkor így, ahogy Vay tette most, el lehet indulni a csúcs felé. Mert ez még nem az, ez épp egy ígéretes történet egyik fontos, de korai állomása. Az biztos, hogy Vay Ádámra felfigyeltek. Az is biztos, hogy ha így folytatja, a noteszekbe bekerült nevét alá is fogják húzni, akár vastagon is. A lehetőség adott, nyilvánvaló ? Rich Chernomaz is mondta ?, hogy még ezen a tornán is lesz módja építeni a renomét, még határozottabban letenni a névjegyét. De most már másmilyen lesz a teher. Eddig semmit sem veszíthetett, szinte ismeretlen volt ? a szubkultúrán kívül ?, ezentúl viszont egy ország kedvenceként, egyik pillanatról a másikra született sztárként kell megismételnie a mutatványt. Ha úgy áll hozzá, ahogy eddig, meg fogja oldani ezt is.

Vay Ádám ezt nyilatkozta a meccs után: ?A szurkolók kitettek magukért most is. Még sose játszottam ilyen szintű meccseket életemben, jó érzés volt a finnek ellen pályára lépni. Az edző megtisztelt azzal, hogy Kanada ellen is betett, erre pedig nincsenek szavak. A KHL és az NHL a nagy álmom, meg nem állok, míg valamelyiket el nem érem.?

Legyen így. Csiszolódjon az a gyémánt minél fényesebbre, legyen az a karrier minél csodálatosabb. Ám előbb pontosan annyi jóval 90% feletti meccset kívánunk neki a vb-n, ahányszor szerepet kap!