Büszkék lehetünk magunkra, nagy győzelem volt

A csapat 26. tagja Svédországból követi az eseményeket. Hári János az első felkészülési meccsen a kezét törte, emiatt alapemberünk kihagyni kényszerül a szentpétervári vb-t. Közben pedig már el is kezdte a következő szezont szárazon.

“Természetesen követem a világbajnokság eseményeit ? mondta a Jégkorongblognak. ? A fehéroroszok elleni meccset csak félig-meddig láttam, mert kocsiban ültem és a térerő néha elment a mobilomon. De nagyon szurkoltam. Kiabáltam rendesen a meccs közben. Büszkék lehetünk magunkra, nagy győzelem volt. Ahogy mondtam is a vb előtt, úgy éreztem, jól sikerült a felkészülés, erősek vagyunk, legalább egy meccset hozni tudunk itt is. Jól éreztem.

Már eddig is voltak jó mérkőzéseink. A francia meccset sajnálom, mert ott elég jól játszottunk, de nem voltunk effektívek. És szerencséjük is volt a franciáknak, nekik alakultak jól a dolgok, minden bement. Nekem nem tetszett, hogy sokan azt mondták, hogy ez a reális, ennyivel gyengébbek vagyunk náluk. Az első harmad után vicc volt, hogy ők vezettek 3-1-re. Ezt a Franciaországot 10-ből 3-4-szer megvernénk. Ezúttal nem tettük. Most pedig szurkolhatunk a franciáknak.”

Hári izgalmas utolsó napokat vár a vb-n. Nagyon nehéz meccsre számít a németek ellen, és simán elképzelhetőnek tartja, hogy a franciák nyomás nélkül játszva legyőzik a nagy terhet cipelő Fehéroroszországot a zárónapon.

Elmondta, Svédország azért még nem kapta fel a fejét a magyar válogatott eredményei láttán, de a magyar szurkolókról sok szó esik a médiában. “Csodálkoznak, hogy mennyire jó szurkolóink vannak, és a himnuszéneklés is nagyon tetszik a svédeknek.”

Még hónapokig gipsz lesz Hári János kezén, de már dolgozik az élvonalba jutott Leksand többi játékosával együtt, elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket törött csuklóval lehet. “Edzegetek a csapattal. Készülünk a szezonra.”

Végezetül válogatottbeli csapattársainak is üzent: “A srácoknak minden jót kívánok az utolsó mérkőzésre, nagyon büszke vagyok rájuk, lélekben velük vagyok én is.”

Fotó: Mudra László