Kezdődik a nyugati döntő az NHL-ben

A San Jose még soha, a St. Louis 1970 óta nem volt fináléban, így kijelenthetjük, hogy mindkét csapat történelmi siker küszöbén áll.

St.Louis Blues (3.)?San Jose Sharks (5.)
Blues: 49-24-9, 107 pont
Sharks: 48-28-6, 102 pont
Az alapszakaszban: Stars 1-1-3, Wild 4-1-0
A playoffban: 2-2

A St.Louis az első és a második körben is hétmeccses párharcot követően lépett tovább és ebben a körben is van esély arra, hogy a maximumig húzzák a csapatok. Viszont nem akadt még olyan csapat az NHL történetében, aki egymást követően háromszor nyert 4-3-ra. Ha a San Josén múlik, nem is lesz.

Blues

Egészen elképesztő módon játszott a St. Louis második sora a Dallas elleni hét mérkőzésen. A Paul Stastny, Troy Brouwer, Robby Fabbri hármas 23 pontot tett a közösbe, miközben a legjobb védekező munkát végezte a négy csatársorból. Különösen Brouwer teljesítménye emelkedik ki, aki alapvetően nem egy pontgyáros alkat, mégis már 10 egységnél jár, ami a rájátszást tekintve karrierje legjobbja. Brouwer játéka természetesen azt hozta magával, hogy Hitchcock átszervezte a sorokat. A 30 éves csatár által kiszorított Steent Jaden Schwartz és Taraszenko mellé tette, míg a harmadik sorba Jori Lehtera, Patrik Berglund és David Backess került. Az eredmény magáért beszélt, a Blues a rájátszásban átlagosan a harmadik legtöbb gólt ütötte.

A St. Louis két hátvédje, Alex Pietrangelo és Jay Bouwmeester eddig fantasztikusan játszik a playoffban. Az első körben levették a Jonathan Toews, Patrick Kane párost, a másodikban a Benn, Sharp kettőst, most pedig még nehezebb feladat következik, hiszen a Thornton, Pavelski, Couture hármas vár a Blues két legjobbjára. Kérdés, hogy Pietrangelo bírni fogja-e az iramot, mert az állva maradt négy csapat játékosai közül az övé a legmagasabb jégidő majdnem félórával. A kék vonalasok közül meg kell még említeni Kevin Shattenkirk játékát, aki eddig tíz ponttal járult hozzá a meneteléshez.

A Blues kapusa, Brian Elliott az egész mezőny egyik legkiegyensúlyozottabb és legjobb teljesítményét nyújtotta eddig. Csak egyszer ingott meg, a Stars elleni hatodik meccsen, amikor le kellett cserélni, de jól mutatja felkészültségét, hogy a mindent eldöntő hetedik találkozón gyakorlatilag hibátlanul védett.

Sharks

Nyugodtan kijelenthető, hogy a Nashville elleni párharc legjobbja Logan Couture volt, aki egymaga 11 pontot termelt a párharc során. A Sharks második sorának a centere az első körben is összeszedett hat pontot, így 17 egységgel vezeti a rájátszás kanadai táblázatát, tehát elvileg az ő féken tartása lenne a Blues elsődleges célja. A nagy helyzet azonban az, hogy Couture mellett ott van a Thornton, Pavelski, Marleau trió és még a harmadik sorban Hertl és Donskoi is. Ez a csatársor pedig ontja a gólokat, a San Jose meccsenkénti és emberelőnyös gólátlaga a legjobb az egész playoffban. A San Jose csatársora nagyon össze van szokva, DeBoer mester kedve szerint kevergetheti a lapokat állandó bizonytalanságban tartva a Bluest. A Nasville elleni utolsó három mérkőzésen Marleau-t például a harmadik sor közepéről felhozta a második bal oldalára, aki így az ötödik és a hetedik meccsen összesen négy pontot termelt.

A gólerős csatársor mellett természetesen ott van még a rájátszás legponterősebb hátvédje, Brent Burns is. A szakállas bekk az első körben nyolc, a másodikban hét pontot termelt, tehát a csatársor semlegesítése mellett Burnst is ki kell vennie a Bluesnak a játékból. DeBoernak itt is megvan a lehetősége a változtatásra, akár Paul Martin, akár Marc-Edouard Vlasic is játszhat mellette.

A San Jose kapujából Martin Jones kirobbanthatatlan. A többi csapatnál kivétel nélkül előfordult, hogy kapust cseréltek a mérkőzésen vagy a második számú hálóőrrel kezdtek. Ilyen viszont nem volt San Joséban, ami azt mutatja, hogy a Jones konzisztens formában véd és ha még voltak is megingásai, a bizalom töretlen felé, ami elengedhetetlen a rájátszásban.

Mindkét csapat speciális egysége kiemelkedik a mezőnyből, de a Sharks picit jobb, mint ellenfele, hiszen mind előnyben, mind hátrányban 3%-kal jobb a mutatója. Mégis, akkor mi dönthet? Három dologra mindenképpen érdemes lesz odafigyelni. Először is a San Jose az alapszakaszban a legjobb idegenbeli mutatót érte el, ennek ellenére nem tudott meccset nyerni Nashville-ben, a Blues viszont háromszor is győzött Texasban. A második, hogy a Sharks csak a bulik 46%-át hozta el az egyenes kieséses szakaszban, ami nemcsak, hogy nagyon kevés, de egy-egy éles szituációban döntő lehet. Harmadszor pedig a Blues védőmunkáját kell megemlíteni. A csapat meccsenként 5-6 lövéssel többet kap, ez pedig hosszútávon visszaüthet, pláne annak fényében, hogy Elliott, még ha ritkán is, de képes a megingásra.

Mindent egybevetve a legvalószínűbb egy hétmeccses párharc, hiszen minimálisak a különbségek. Mégis a San Jose felé billen a mérleg nyelve, mert itt valóban a húzóemberek hozzák magukat, míg a Bluesban nem. Nagyon kellene a kékeknek, hogy ne egy Brouwertől és egy újonc Fabbritól függjenek, amikor ott van a csapatban Taraszenko. Ám ha fel is ébred az eddig alvó orosz, akkor sem fogja tudni megmenteni a csapatát. A kaliforniai gárdának még így is hosszabb lesz a padja, ez pedig döntőnek bizonyul majd a hetedik meccsen a Scottrade Centerben, ahol a Sharks kiharcolja a döntőbe jutást.