Mikor szerzi meg első pontját Taraszenko a Sharks ellen?

A fiatal orosz csatárfenomén sorozatban ötödik meccsén marad ponttalan, amin elúszhat a döntő, hiszen a San Jose már csak egyetlen győzelemre van a továbbjutástól.

Mindazonáltal hiba lenne lebecsülni a St. Louis küzdeni tudását, amely a Chicago és a Dallas ellen is hetedik meccsen jutott tovább és most is csak így nyerheti meg a párharcot. Három hetedik meccset egyetlen playoff alatt mindössze egyetlen csapatnak, a Los Angelesnek sikerült nyernie, aki a döntőben végül 4-1-re mosta le a Rangerst. Ennek kapcsán mindenképpen említést érdemel Troy Brouwer páratlan rekordja. A Blues csatárának ez lehet sorozatban a kilencedik párharca, amely hetedik meccsen dől el. Ehhez azonban két meccset kellene hoznia a San Jose ellen, amely cseppet sem egyszerű feladat. A két csapat közül a Sharks még soha nem került döntőbe, de a Blues mutatója sem mindennapi. A franchise az 1967-es bővítéskor lett tagja a ligának, és rögtön első három szezonjában döntőbe jutott, ahol azonban egyszer sem sikerült nyernie, ráadásul azóta oda sem került.

Ha idén döntőbe akar kerülni, akkor minden eddiginél nehezebb dolga lesz. A rájátszás első két körében a csapat mindig meg tudta oldani az ellenfél legjobb játékosainak hatástalanítását, Kane, Toews és Benn sem tudott hét meccsen három pontnál többet elérni. A Sharks támadóival ez nem sikerül, az eddigi 5 meccsen 17 gólt kaptak tőlük, Pavelski egymaga lőtt három gólt, már 8 pontnál jár, de Thorntonnak is 6 egysége van. A Sharks menetelése kissé meglepő azok után, hogy tavaly a rájátszásba sem tudták beverekedni magukat. Az elemzések szerint három kulcsfontosságú mozzanat segítette a liga egyik legjobb csapatának formálódását. Egyrészt elhozták a Kings második számú kapusát, Martin Jonest, aki brillírozik a kapuban, a Blues ellen átlagban 2 gólt kap meccsenként, kétszer is shutoutot ért el.

Másrészt érkezett Pete DeBoer vezetőedző, aki rendbe szedte a kissé széteső gárdát. Az egyik legnagyobb gond a két veterán játékos, Marleau és Thornton újbóli csapatba illesztése volt. Ez Todd McLellan számára megoldhatatlan feladat bizonyult, tavaly nem is volt kapitánya a csapatnak, négy A betűs rotálta egymás között feladatokat. DeBoer, aki a Devilsből jött és a minden hájjal megkent Lamoriellótól leste el a szakma csínját-bínját azonnal kinevezte Joe Pavelskit C betűsnek, aki azóta is kiváló vezére a csapatnak. Másrészt levette lábát a gázról. Mivel a Sharks az egyik legtöbbet utazó csapat a ligában, ezért DeBoer kevesebb edzést rendelt fiai számára, több időt hagyva a regenerálódásra. A húzás bejött, a csapat és különösen az idősebb játékosok elkezdtek szárnyalni. Thornton például 2010 után először produkált pont/meccses alapszakaszt, amit a rájátszásban is tart.

Edzői kvalitásokban nincs hiány a másik oldalon sem, igen ritkán látunk olyat, hogy egy vezetőedző egy vesztes meccs után egyértelműen kijelenti, hogy nála pattog a labda, valamit ki kell találnia, mert különben elúszik a párharc. Márpedig Ken Hitchcock ezt tette a Sharks 2-1-es vezetése után. Az addigi háromból két alkalommal kapuba sem találó Blues a következő meccsen hatot vágott a Sharksnak, kiegyenlítve a párharcot. A meccs utáni sajtótájékoztatón DeBoer nem titkolta bosszúságát, már az első, Hitchcock érdemeit firtató újságírói kérdésnél közbevágott és ezt mondta: ?Biztos vagyok benne, hogy Hitch mindent el fog mondani önöknek mindarról a nagyszerű változtatásokról, amelyeket véghez vitt és amelyek egytől egyig kiválóan beváltak. Le a kalappal előtte.? Egyben világossá tette, hogy több kérdést nem akar az ellenfélről hallani. A két edző között, akik a 2011-es világbajnokságon együtt dolgoztak Kanada csapatánál, kezd kialakulni egyfajta rivalizálás, többször beszóltak egymásnak, többé vagy kevésbé direkten.

Akármennyire is jó edző azonban Hitchcock, egyetlen hatalmas feladatot még neki sem sikerült megoldania, márpedig enélkül aligha tudják legyőzni a Sharkst. A csapat legponterősebb játékosáról, az orosz Vlagyimir Taraszenkóról van szó. A 24 éves csatár az alapszakaszban 40 gólt és 34 asszisztot szerzett, amivel csapata legponterősebb játékosa volt. Teljesítménye a rájátszásban még tovább javult, a Chicago és a Dallas elleni párharc 14 mérkőzésén 13 pontot szerzett, ami egészen elképesztő mutató. De jött a Sharks, konkrétan pedig Marc-Edouard Vlasic, aki levette a pályáról a fiatal fenomént. A csatár egyszerűen nem kap levegőt a meccseken, legutóbb 19 percet töltött a jégen és mindössze egyetlen kapura lövésig jutott, de az eggyel korábbi 6-3-as győzelem alkalmával is 20 perc alatt mindössze két kapura lövést regisztráltak nála. Taraszenko öt meccse nem szerzett nem csak gólt, de még pontot sem, ami persze még görcsösebbé tette a játékát. Ha csütörtök hajnalban sem tudja áttörni a gátat, akkor az valószínűleg a döntőbe fog kerülni neki és csapatának.

Végezetül nem szabad elmenni a statisztika mellett sem, ami az amerikai major sportok egyik sava-borsa. A whowins.com kimutatása szerint a San Jose továbbjutási esélyei 3-2-es vezetésről 78,2%-ot tesznek ki, ugyanis a 371 3-2-es párharcból csak 81 csapat tudott fordítani és továbbjutni. Ha ezeket az adatokat a konferencia döntőkre szűkítjük akkor tovább nő a Sharks esélye 81,8%-ra. A 77 párosításból 63 alkalommal az jutott tovább, aki öt meccs után 3-2-re vezetett.