Mennyit változhat a játék képe San Joséban?

Két meccsből kettőt nyert a Pittsburgh a Stanley Kupa döntőjében, a csapatok átköltöztek a nyugati partra és mindenki azt találgatja, hazai pályán visszatalál-e a játékához a Sharks.

A San Jose az utóbbi évek leggólképesebb teljesítményével érkezett a döntőbe, 18 meccsen 63 gólt szereztek, vagyis meccsenként három és felet. Mindezt olyan csapatok ellen, amelyek a védelmükről híresek. Annak a Nashville-nek is ütöttek hét meccsen 25 gólt, amelyben az NHL legkeményebb bekk-kvartettje játszik Roman Josi, Shea Weber, Mattias Ekholm és Ryan Ellis személyében. A Joe Thornton, Joe Pavelski páros e 18 meccsen nem kevesebb, mint 40 ponttal és 86 lövéssel szomorította az ellenfeleket. Így aztán, amikor a Pensből kiesett a második számú hátvéd, Trevor Daley, a szakértők nagy többsége úgy gondolta, ezt a hengert a foghíjas védelem nem lesz képes megállítani.

Nagyobbat nem is tévedhettek volna. A második meccsen például ez a félelmetes támadásairól híres csapat több, mint 11 percen keresztül nem lőtt kapura, 40 perc alatt is mindössze ötször. A Thornton, Pavelski páros a döntő első 120 percében nemhogy gólt, de pontot sem tudott szerezni. A Sharks az első meccsen csak az utolsó percekben kapott góllal kapott ki, a másodikon hosszabbításban, szám szerint tehát szoros volt az eredmény, azonban a mutatott játék ennél jóval nagyobb pittsburghi fölényt mutatott. A harmadik meccs előtt az a legnagyobb kérdés, hogy hazai pályán visszatalál-e a döntő előtt mutatott játékához a Sharks. Ez a játék a korongbirtokláson és a támadóharmadbeli dominancián alapul. Az eddigi hat harmadból mindössze egyen láttuk ezt, az első meccs középső periódusában 2-0-s hátrányban tudta beszorítani ellenfelét a kaliforniai csapat. A második meccsen ugyan zártabban védekeztek, de ennek az volt az ára, hogy elöl sem tudtak olyan nyomást gyakorolni Crosbyékra, mint az első meccs második harmadában.

Peter DeBoernek, a Sharks vezetőedzőjének nem kevés gondot kell megoldania. Crosby, Malkin és Kessel három különböző sorban játszik és mindhárom életveszélyt jelent az ellenfél kapujára. Ennek kapcsán érdemes feleleveníteni, hogy ki mit tett hozzá a Pensnél ahhoz, hogy ez így összejöjjön. A Penguins ugyanis nem kezdte úgy a szezont, hogy bárkiben felmerült volna, 2009 után ismét döntőt játszik a csapat. Jim Rutherford általános igazgató nem tétlenkedett, december közepén kirúgta Mike Johnston vezetőedzőt, az ő helyére az AHL-es farmcsapat, a Wilkes-Barre Scranton Penguins vezetőedzője, Mike Sullivan érkezett. Döntő fontosságú mozzanat volt ez, Sullivan ugyanis első kézből származó tapasztalatokkal rendelkezett a fiatal játékosok képességeit illetően és nem is habozott bevetni őket. Az eredmény: a döntő első két meccsének 5 pittsburghi góljából hármat szerzett a Rust, Sheary páros, akiknek ketten együtt sincs meg a 100 alapszakaszmeccsük.

Sheary például decemberben került fel a csapathoz, de nem ám a negyedik sorba, Sullivan egyből betette Corsby mellé. Ez okozott némi gondot, a 23 éves játékosnak le kellett győznie megilletődöttségét. Crosby zsenije azonban segített neki áthidalni ezeket a nehézségeket. Amikor a csatár azt látta, hogy újonc sortársa még a legjobb helyzetekben is neki passzol, ahelyett hogy lőne, azonnal igyekezett megnyugtatni. ?Jó oka van annak, hogy most itt lehetsz. Ha lehetőséged van lőni, akkor lőj és ne engem keress a passzal ? mondta a vezér már az első alkalmak egyikén.? Az idősebb játékosok általában is nagyon jó pedagógiai érzékkel nyúlnak a fiatalokhoz, akik így zökkenő nélkül tudtak beilleszkedni és a nagyok között is önbizalommal telve játszanak. Ez annál is inkább fontos volt, mivel Pittsburghben évek óta probléma, hogy a Crosby, Malkin mag köré megtalálják a megfelelő kiegészítő embereket. Úgy tűnik, ez most összejött.

Az első két meccsen 71-48-ra nyerték a kapura lövéseket, a Sharks még nem jutott el odáig, hogy komolyan tesztelje Murrayt, akinek az eddig lejátszott hat harmadból mindössze egyszer kellett két számjegyű lövésmennyiséggel megbirkóznia. Pavelskiék egyszerűen nem birtokolják eleget a korongot és ebből számos, számukra kedvezőtlen fejlemény adódik. Hogy Murrayt nem tudták kimozdítani a komfortzónájából, az csak az egyik. A másik feltűnő jelenség, hogy a csapat alig kap emberelőnyt. Az első két meccsen mindössze háromszor játszottak fórban, ebből az egyiket be is vágták, ami még mindig hihetetlen mutató, de ez nagyon kevés lesz a döntő megnyeréséhez. Mindez nem azért van, mert a játékvezetők részrehajlóan bíráskodnának, hanem mert nincs meg az a nyomás a Pittsburghön, amiből a szabálytalankodások és a kiállítások szinte automatikusan következnének. Márpedig az emberelőnyök lélektanilag is fontos pillanatai a játéknak, ekkor megnőhet az önbizalom, a játékosok úgy érezhetik, uralják a mérkőzést és többnyire az ellenfél kapuja előtt történnek az események, ami mindig sokkal megnyugtatóbb.

Mindent összevetve a Pens talán még saját szurkolóit is meglepte a döntőben mutatott teljesítményével, azzal a hatékonysággal, ahogyan teljesen megfojtotta az addigi leggólképesebb csapat játékát. Ismét bebizonyosodott, a hoki egyik legvonzóbb tulajdonsága annak komplexitása. Az amerikai major sportok többségére igaznak tartják a mondást, hogy bajnokságot a védelmek nyernek, mit kezdjünk azonban ezzel a közhellyel egy olyan sportág esetében, ahol ez a két játékelem a legjobban olvad egymásba az összes sportág közül. Ebből következően a Sharksnak semmi más dolga nincs, mint elvenni a korongot Crosbyéktól, majd utána meg is tartani, az összes többi jönni fog majd ebből: a dominancia, az emberelőnyök és Murray kapus megdolgoztatása. A probléma ?mindössze? annyi, hogy az első két meccs tapasztalatai alapján ez egyáltalán nem tűnik könnyű feladatnak.