A kanadai szurkolók legkeservesebb 23 perce

Szerda délután történelmi léptékkel mérve is példátlan veszteség érte a kanadai hokiszurkolókat, kevesebb mint félóra alatt két ikon hagyta el az országot, egy harmadik pedig a várakozásokkal ellentétben maradt az USA-ban.

A sort az Edmonton Oilers nyitotta, amely fél négy után négy perccel bejelentette, hogy elcserélte Taylor Hallt a devilses Adam Larssonért. A csere értelmét azóta is világszerte kutatják, a legjóindulatúbb elemzés szerint a 23 éves Larssonban Chiarelli meglátta a jövő nagy hátvédjét, aki ugyan soha nem fogja ontani a pontokat, de egyenlő létszám mellett és emberhátrányban nagy hasznára lesz a védelemben gyenge csapatnak. Ez azonban még mindig nem válasz arra a kérdésre, hogy ezért miért kellett feláldozni a liga egyik legjobb balszélsőjét. A helyzet ráadásul egyre rosszabb, a legfrissebb pletykák szerint ugyanis a csapatvezetés a 2011-es 1/1-es elcserélésén is gondolkodik, Nugent-Hopkins Minnesotába távozhat Brodinért vagy Dumbáért cserébe.Az egyetlen kanadai, aki örült ennek a cserének, az Adam Henrique lehetett. A két csatár együtt nyert CHL-t az OHL-es Windsor Spitfire-ben, kétszer is, de sortársak voltak a 2010-es junior válogatott csapatban is, amely ezüstérmet szerzett.

A sokkot a Montreal fokozta, amikor 20 perccel az Edmonton után bejelentette, hogy a csapatkapitány P.K. Subbant elcserélték a nashville-i Shea Weberért. Subban igazi vezére volt a Canadiensnek, arca volt nem csak a franchise-nak, de a városnak is. Talán éppen ez lett a veszte. A Habs nagyon jól állt decemberig, amikor megsérült első számú kapusuk, Carey Price. Ebből a csapat nem tudott felállni, a vezér nem tudta összerántani a társaságot, még úgy sem, hogy az ezt követő nehéz periódusban egyedül az ő teljesítménye nem esett vissza, még a legjobb csatároknál is több pontot termelt. A népszerűséggel hihetetlen médiafigyelem is párosult, ami néha már Subbannek is sok volt, nem beszélve a meglehetősen puritán Therrien vezetőedzőről. A hír után természetesen felrobbant a közösségi média, mint annyiszor, a játékosokkal való azonosulás sok esetben erősebbnek bizonyult a klubszimpátiánál. Volt olyan fanatikus, aki pillanatnyi hevében elégette a mezét.

Amikor pedig már kanadaiak milliói tomboltak tehetetlen dühükben, a Tampa Bay Lightning bevitte a kegyelemdöfést és nem sokkal négy óra előtt bejelentette Stamkos szerződésének meghosszabbítását. Ekkor Toronto borult gyászba, Kanada legnépesebb városának lakói ugyanis szentül hitték, hogy az amúgy is ígéretesen alakuló újjáépítési folyamatnak a szupersztár érkezése adhatja meg a végső lökést. A médiában valóságos hadjárat folyt amellett, hogy Stamkos visszatérjen szülővárosába, cikkek jelentek meg arról, hogy a korábban belengetett floridai adókedvezmények nem vonatkoznak a torontói ingatlannal is rendelkező Stamkosra, vagy hogy a Maple Leafshez igazolással annyira megugrana a játékos marketingértéke, hogy a reklámbevételekből annyi bevétele lehetne, mint Sidney Crosbynak.

Mindez hiába, Hall és Subban nem tér vissza, a torontói szurkolók is egyedül abban reménykedhetnek, hogy Stamkos aláírásával a Tampa a következő években nem fog beférni a sapka alá és hogy a tehetséges keretből hozzájuthatnak majd egy-két finom falathoz, ha már a főfogást nem sikerült megszerezni. Az szinte bizonyos, hogy a szerdai gyásznap után kevesebben fognak értetlenkedni a tény felett, hogy kanadai csapat 1993-ban nyert utoljára Stanley Kupát.